Parádi-Varga Tamás: Miniszterelnök úr kijelentése - véleményem szerint - alapvetően arra vonatkozott, hogy ha egymás után bajba jutnak brókercégek, akkor egy dominóhatás érvényesülhet, ez pedig az embert arra sarkallhatja, hogy a befektetéseit átallokálja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szinte az összes befektetési szolgáltatónál kisebb vagy nagyobb forráskivonások történtek. Az, hogy ez mekkora volumenű volt, az az adott szolgáltató működési struktúrájára, piaci stratégiájára, az elsődleges ügyfélcélcsoportjára vezethető vissza. Az SPB a szerencsésebbek közé tartozik, az állománynak csupán három százaléka vándorolt el, sőt, ennek egy része azóta visszatért.
P-V.T.: A most zajló felügyeleti vizsgálatok kapcsán nem számítok további csontvázakra, a piac szerintem megtisztult.
P.: Az a piac, amelynek szereplői a botrányba keveredett cégeknél zajló rendellenességek egy részéről tudott. Mi a szakma, mi az önök felelőssége abban, hogy ezek az ügyek nem hamarabb derültek ki?
P-V.T.: Az SPB más területen mozog, kizárólag private banking ügyfelekkel foglalkozunk és nem elsősorban a brókercégekkel állunk versenyben. Brókerbotrányról beszélünk, és itt érdemes is élesen elkülöníteni a bróker és a befektetési szolgáltató fogalmakat. A bróker az, aki alapvetően tradel, viszonylag nagy frekvenciával kereskedik, és hozzá tipikusan olyan ügyfelek illenek, akik magas kockázatot keresnek és vállalnak. A befektetési szolgáltató, mint az SPB is sokkal konzervatívabb megközelítést követ, a befektetési politika, az elérhető termékek és az ügyfélkör tekintetében is. Ebből a szempontból nem sorolom magunkat a brókertársadalomhoz.
P.: De ismeri a brókercégek üzleti modelljét. A botrányba keveredett cégek hol hibáztak?
P-V.T.: Ha elkezdjük felgöngyölíteni a Buda-Cash-ügyet, hogy rájöjjünk, mi az, ami a bűncselekményen kívül kiválthatta a jelentős veszteségek képződését, akkor sokak szerint az orosz válságig kell visszamennünk az időben, hiszen az orosz válság kapcsán szenvedtek el az ügyfelek olyan veszteségeket, amelyeket a társaság megpróbált elleplezni. A társaság vagy valamilyen hitelezéssel, vagy az ügyfelek megtévesztésével nem a valós képet mutatta kifelé, onnantól kezdve bármilyen kockázatnövelésnek az lehetett a célja, hogy az elvesztett pénzt valahogy visszanyerjék. A Buda-Cash saját magát és ügyfeleit is egyre nagyobb kockázatokba és veszteségekbe hajszolta bele. Ha nincsen határidős kereskedés, többszörös tőkeáttétel, hitelezés, értékpapír kölcsönzés vagy halasztott fizetés, akkor eleve nem adottak azok a lehetőségek, amelyekkel az ügyfelek jelentős veszteségeket szenvedhetnek el és a szolgáltató tőkepozíciója is sérül. A botrányba keveredett cégeknél a svájci frank termékek is jelentős problémát okoztak, ez mindenképpen katalizátorként hatott és felszínre hozta a problémákat. Részben a negatív ügyfélszámlák eredményezhették azt, hogy nem volt tartható az az állapot, amelyben hatalmas veszteségeket görgettek ezek a cégek.
P-V.T.: Sokan feszegetik a felügyelet felelősségét ezzel kapcsolatban. Itt megjegyezném, hogy az uniós jogharmonizációt megelőzően a felügyeletnek sokkal erősebb preventív eszközrendszer állt rendelkezésére. Korábban is voltak befektetési szolgáltatókhoz, takarékszövetkezetekhez és bankokhoz köthető botrányok, de ezeket gyorsabban felgöngyölítette a felügyelet, a vétkes szereplőket pedig hamarabb ki lehetett szűrni. A felügyelet erősebb prevenciós szerepe hozzájárult ahhoz, hogy akkoriban a piac nem került ilyen méretű turbulenciába, mint most.
P.: Ha már prevenció: mondjon három olyan eszközt, amelyek bevezetésével megelőzhetők lehetnének a mostanihoz hasonló csalássorozatok.
P-V.T.: Az első a felügyeleti jóváhagyáshoz kötött alapvető szabályzati rendszer és tisztségviselő kinevezés lenne. Jó ötletnek tartom a központi értéktárnál az ügyfelenkénti önálló alszámlák létrehozását is, arról azonban nem vagyok meggyőződve, hogy a Keler belátható időn belül létre tud hozni egy olyan rendszert, amely a külföldi instrumentumokat is tudja kezelni, és amely több millió ügyfélszámlát és az ezekhez köthető elképesztő számú tranzakciót képes lenne kiszolgálni. Ráadásul egy ilyen rendszer az elszámolásokat valószínűleg lassúvá és drágává tenné, így a hazai szolgáltatók versenyhátrányba kerülnének bármelyik külföldi szolgáltatóval szemben. A harmadik eszköz pedig az ügyfelek edukációja lehet, a befektetőknek ugyanis tudniuk kellene, mit jelent az intézményi kockázat, mit jelent, hogy ha bankban, befektetési szolgáltatónál, alapkezelőnél van a pénzünk. A mostani botrányok világítottak rá, hogy ezzel kapcsolatban teljes tévképzetek uralkodnak.
P.: A felügyelet elsősorban szigorúbb és sűrűbb ellenőrzéseket vezetne be. Az SPB-nél mikor volt utoljára felügyeleti ellenőrzés?
P-V.T.: Átfogó vizsgálatunk 2011-ben volt utoljára, a múlt héten a felügyelet célvizsgálatot tartott nálunk is, az erről szóló jelentés várhatóan hat hónapon belül készül majd el.
P.: Fél év sok idő, a befektetőket most kellene megnyugtatni.
P-V.T.: Valóban, ahhoz, hogy a piaci kedélyek lecsituljanak, a felügyeletnek érdemes lenne elgondolkodni a jelentések kiadásának felgyorsításán, de nyilván a felügyelet dönti el, hogy milyen kapacitások mellett mikor képes a jelentéseket elkészíteni. A magunk részéről tettünk egy önkéntes vállalást ügyfeleink felé, hogy minden negyedév végén auditorunkkal együttműködve vagyonegyezőségi vizsgálatot (auditot) tartunk és ennek eredményét közzétesszük. Ezzel - tudomásom szerint - eddig egyedül vagyunk a szektorban.
P.: Az is elhangzott, hogy banki licenszhez kötnék az értékpapírszámlák vezetését. Az SPB, mint független szereplő mit szól ehhez?
P-V.T.: Ne felejtsük el, hogy a gazdasági világválság kirobbanása a pénzpiac és a tőkepiac összemosásával alakult ki. Az univerzális intézményrendszerben a pénzpiaci eszközöket tőkepiacosították, és azokat az ezeknek az intézményeknek az érdekkörében lévő társaságok értékesítették. Az intézményi jogosultságok összevonása hatalmas problémákat okozott. A bankoktól független befektetési szolgáltatóknak nagyon fontos kiegyenlítő szerepe van, ezért mindenképpen szükség van rájuk. Nem a független befektetési szolgáltató a probléma, hanem a bűncselekmény. Ezt ki kell mondani.
P.: Mit szólnak a legfrissebb törvényjavaslathoz okozott kár esetén a vagyonok zárolásáról és a felelősség kiterjesztéséről?
P-V.T.: Ennek egy része az már az új Ptk-ban is megjelent. Általánosságban igaz az, hogy a szektor túlszabályozása versenyhátrányt fog okozni. Az uniós licensszel rendelkező intézmények határon átnyúló szolgáltatás keretében nyújtják majd ugyanazt a szolgáltatást, mint az itteni befektetési szolgáltatók, csak éppen versenyképesebbek lesznek, mert nem terheli őket a különadó és a szigorú hazai szabályrendszer. A vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok, könyvvizsgálók felelősségének és elszámoltathatóságának növelése egyértelműen az intézményi költségek emelkedését fogja okozni. Egy észrevétel: ne tegyünk különbséget intézmények között. A most meghatározásra kerülő követelményeket használjuk minden társaság esetében egységesen, amely értékpapírok forgalmazásával foglalkozik, vagyis befektetési szolgáltatókra, bankokra, a postára és az államkincstárra is. Legyen egységes szabályrendszer, ami vonatkozzon minden olyan az MNB felügyelete alatt működő szolgáltatóra, amely értékpapírokat forgalmaz.
P-V.T.: A Quaestornál volt egy közel 60 milliárd forintos engedélyezett és egy közel 150 milliárd forintos fiktív kötvénykibocsátás. A sajtóban megjelentek olyan információk, hogy a valós kibocsátásból vásárolt ügyfeleket a Beva nem kártalanítja, míg a fiktív kibocsátásból vásárlókat igen. Nonszensz lenne az, ha a fiktív kibocsátásból vásárolt ügyfél jobban járna, mint az, aki a tényleges kibocsátásban szerzett kötvényt - illetve fordítva - , hiszen az ügyfelek nem tudtak, nem is tudhattak arról a vásárlás pillanatában, hogy valós vagy fiktív kötvényeket kapnak. Közöttük ezért különbséget tenni semmiképpen sem lehet. A másik lényegi kérdés, hogy a teljes kártalanítási összeg Bevára terhelése hosszútávon a Beva rendkívüli mértékű eladósodását fogja eredményezni. A Beva igazgatósága ezzel kapcsolatban még nem alakította ki álláspontját. Jelenlegi tudásunk alapján a Quaestor Hruria a mai napig nem jelentett csődöt. Nyitva a lehetőség egy hitelezői gyűlés összehívására. Az első lépés azonban az, hogy a hatóságok feltérképezzék, mekkora vagyon van a Quaestorban, az elég-e a befektetők kártalanítására. Ez után hitelezői gyűlést kell összehívni és a kötvényesekkel együtt dönteni a kötvényesek érdekében. Ha ez már nem megvalósítható, akkor a Beva Igazgatóságának döntése alapján a tagoknak kell részt venniük a kártalanításban. Amennyiben a Beva hitelt vesz fel, akkor ezt az összeget és kamatait a Beva-tagok évtizedekig fizethetik vissza.
P.: Hogyan ítéli meg a szektor és benne az SPB jövőjét?
P-V.T.: A jelenleg zajló események egyértelműen tisztítják a szektort. A szereplők száma lecsökken. Ugyanakkor hiszek a független befektetési szolgáltatók kiegyenlítési szerepében a hazai piacon. Azon piaci szereplők, amelyek stratégiájuk, üzletpolitikájuk szempontjából következetesen szakmai alapon dolgoznak, meg fognak erősödni. Jómagam az SPB-t is ezek közé sorolom. Alapításunk óta konzekvensen képviselünk egy konzervatív értékrendet, amely mára másodszorra is visszaigazolást nyert. Az első alkalom a globális válság kirobbanása volt, amikor mindenki az alacsony kockázatú értékpapírokat és intézményeket kereste. Sem korábban, sem ma nem foglalkoztunk határidős ügyletekkel, befektetési hitelezéssel, értékpapír kölcsönzéssel - egyszóval egy transzparens, következetes, konzervatív stratégiát követünk az alapítás óta és ez így fog maradni a jövőben is. Talán elérkezett annak az ideje, hogy az ügyfeleket nem azzal lehet megnyerni, hogy mit teszünk, hanem azzal, hogy mit nem teszünk!
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
