Még a Prémium Euró Magyar Államkötvény (PEMÁK) első sorozatának kibocsátása előtt kérdeztünk meg több alapkezelőt is, hogy mennyire lehet majd a vételeikre számítani, a cikkünkből akkor az derült ki, hogy nagyobb érdeklődésre nem lehet majd számot tartani. Azóta viszont sok víz folyt le a Dunán, például az első 200 millió eurós keretről több ütemben 1 milliárd euróra emelték a keretösszeget, az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint a pénz döntő többségét, 88%-ot hazai intézményi befektetők vásároltak meg. Sőt 2013 január közepétől már egy új sorozat is elérhető a befektetők számára, 500 millió eurós kerettel.
Az alapkezelők részéről mutatkozó keresletet jól mutatja, hogy számos decemberi portfólió jelentésében már megtaláltuk a papírt, ráadásul voltak olyan alapok, ahol a PEMÁK részesedése 18 százaléka volt. A nyilvánosan is elérhető adatok szerint az Aegon, az Erste, az Equilor, a Budapest és a Pioneer alapkezelő is vásárolt a papírokból, azonban tudomásunk szerint szinte mindenki belekóstolt a papírba, csak itt a portfólió-jelentések nem tartalmazták a kötvényt.
A pontos méreteket nagyon nehéz felderíteni, hiszen az alapkezelők befektetéseiről részletesebben csak a féléves vagy éves jelentésekből informálódhatunk. A havi jelentésekben mindössze néhány, nagyobb portfólióelemet ismerhetünk meg, és az sem egységes a piacon. A kisebb, néhány milliárd forintos eszközértékű alapoknál előfordulhat, hogy nagyobb részarányt képvisel egy ilyen kötvény, viszont a nagyobb több tízmilliárd forintos alapoknál ez nem igazán fordulhat elő, 5 vagy éppen 10%-os kitettség alatt szinte semmit sem lehet látni.
Alapkezelői körökből származó információink szerint több ok is meghúzódhatott a nagyobb mértékű vételek mögött. Egy devizás alap kezelője szempontjából a hozam a fontos, az elmúlt egy hónapban a versenytársnak tekinthető papírok esetében az eurós piaci hozamok csökkentek 4 százalék környékére, míg a PEMÁK várt hozama ennél lényegesen magasabb. Annak tudatában is, hogy a papírok likviditása rossz, ezért mindenképpen egy likviditási prémiumot kell a papírokra felszámolni. Az alapkezelők azonban könnyen kikerülhetik ezt a kockázatot, egyszerűen meg kell tartaniuk lejáratig a papírt. A visszajelzések alapján a legtöbb alapba úgy vettek eurókötvényt, hogy az még egy esetleges nagyobb tőkekivonás esetén se jusson az eladás sorsára.
Nem tudni, honnan jött a pénz nagyobb része
Az ÁKK statisztikái szerint a 2015-ös eurókötvény sorozat 1 milliárd eurós (közel 300 milliárd forintos) keretéből 0,88 milliárd euró (közel 260 milliárd forint) a hazai intézményi befektetőktől származott, a befektetési alappiac méretét nézve nem nehéz beismerni, hogy ennyi pénzt nem állt rendelkezésre. A piac teljes mérete 3300 milliárd forintos, vagyis minden alapkezelőnek 7-8%-os pakettet kellett volna vásárolnia a teljes kínálat felszívásához, ami nem reális. Becslések alapján néhány tízmilliárd forint jöhetett a szektorból, viszont 30-40 milliárd forintnál több egészen biztosan nem.
A biztosítói és a pénztári oldal is gyaníthatóan vásárlóként jelentkezett, de ha őket kizárjuk, akkor nehéz elhinni, hogy csak a bankok szívták volna fel a kibocsátott összeg körülbelül felét. Annál is inkább, mivel a bankok ilyen esetekben inkább közvetőként vesznek részt, például akkor, ha egy prémium vagy privátbanki ügyfél bejelentkezik a kötvényekért. Saját vételre ekkora összegben nem köteleződnének el egy ilyen kötvény mellett, amely számos kockázatot hordoz magában. Példaként hozták az általunk megkérdezett alapkezelők, hogy a bankok számára még mindig drága eurós forrást szerezni, ez a költség pedig elviszi azt az extra hozamot, amit a fedezéssel el lehetne érni, így sokat veszít a papír a népszerűségéből.
Piaci értesülések szerint azért is nagyon furcsa a PEMÁK 2015-ös sorozata, mivel januárban néhány nap alatt vásároltak fel 400 millió eurónyi (120 milliárd forint) papírt, ami arra utal, hogy egy nagyobb intézményi flow vitte el a papírokat. Egyelőre csak találgatások vannak arra vonatkozóan, hogy ki lehetett a titokzatos vásárló, hallottunk olyan pletykákat, miszerint egy államhoz köthető bank vagy éppen egy nagyvállalat vásárolhatott be. Megerősítés híján marad a bizonytalanság, a nyilvános statisztikák alapján nagyon nehéz lesz felfejteni, hogy pontosan ki is állt a vételek mögött.
