A kormányfő tegnapi beszéde egyértelmű üzenet volt az energiaszolgáltatók számára, hogy a kormány semmilyen ellenállást nem tűr a rezsicsökkentési akciókkal szemben, mi több, bármilyen jellegű ellenlépést meg is torol.A tegnapi beszéd azonban több szempontból is negatív üzenetet hordoz magában. Semmiképpen sem előremutató, ha a kormány képviselői az Országgyűlés előtt minősítik a független magyar igazságszolgáltatás működését és ítéleteit, hiszen egy ilyen kijelentés alapvetően változtathatja meg a gazdasági szereplők (és a társadalom) bíróságokba vetett bizalmát és hitét.
A bíróság jogalkalmazó szerv, vagyis ha a Fővárosi Törvényszék (első fokon) azt állapította meg, hogy a gázelosztó társaságok számára meghatározott januártól érvényes rendszerhasználati díjakban nem szerepel minden olyan elszámolható költség, amelyet az ágazati törvény elismerhetővé tesz, akkor nem a bíróság, hanem a jogalkotó (kormány, Országgyűlés), illetve felügyeleti szervként a MEH a hibás. Ez nagyon leegyszerűsítve felvethet egy olyan értelmezést is, miszerint a konkrét esetben nem a szolgáltatók, hanem a kormány, a MEH próbált "trükközni" (az adott jogszabályok mellett). És ebben a megközelítésben hiába adunk plusz jogosítványokat, rendeletalkotási jogkört az energiahatóságnak, ha az nem a hatályos jognak megfelelően jár el.A kormánynak kétség kívül komoly érdemei vannak abban, hogy politikai és szabályozói eszközök által a 2010-et követő időszakban képes volt megakadályozni az energiahordozók árának további emelkedését, azonban a meghirdetett rezsivágási program már alapvetően egy olyan kampányakciónak minősíthető, amelynek költségeit az energiaszektor fizeti meg, és ami mellé a tegnaptól még egyértelmű ellenségkép is társul. A meghirdetett rezsivágásvédő-aláírásgyűjtési kezdeményezés ezeken felül már csak színjátékként értelmezhető.Az alkotmány újbóli módosításával kapcsolatos belföldi és nemzetközi ellenállás mellett mindenképpen meglepő momentum volt, hogy a kormányfő tegnap napirend előtti felszólalásában az energiaszolgáltatókat vette zárótűz alá, és nem is érintette az alaptörvénnyel kapcsolatos kritikákat. Lehetséges, hogy a beszéd csak figyelemelterelés volt, de lehetséges az is, hogy a kormány az energialobbi tevékenységét sejtette a nemzetközi kritikai visszhangok mögött, és a heves beszéd ennek tükrében vizsgálandó. Felvethető annak lehetősége is, hogy mind az alkotmánymódosítás által kiváltott ellenállás, mind a 10%-os rezsivágást keresztülhúzó bírósági döntés kellemetlen helyzetbe hozta a kormányzatot, amelynek a könnyebben megnyerhető (és kommunikálható) kérdésben erőt kellett demonstrálnia. Nem tudni.
Egy biztos, az ország gazdasági szereplőinek biztonságérzetére komoly csapásként hat, hogy a kormány azonnal, egy konkrét esetre reagáló, a bírósági eljárásba beavatkozó, részint visszamenőleges hatályú jogalkotásba (törvénykezésbe) kezdett. A lépésnek egy üzenete van: felesleges bármilyen jogorvoslati lehetőséghez fordulni a jövőben, hiszen azt a kormány bármikor felülvizsgálhatja, így a cégek működésének és beruházásainak jogi-szabályozói kockázatainak (nemzeti szintű) kezelése ellehetetlenül.Amennyiben ezeket a lépéseket úgy tekintjük, mint a szakmában rendre felmerülő "bújtatott államosítási kísérletek" része, akkor a kérdés megközelíthető abból a szempontból is, hogy mennyiben várhatunk el hatékony működést majd az állami tulajdonú szereplőktől, amennyiben azok a kormányzati akaratnak meghajolva nem indítottak hasonló bírósági eljárásokat, annak ellenére, hogy a hatályos jog szerint (és a bírósági ítélet ismeretében) a nem elismert költségelemekre jogosultak lettek volna. Egy jól működő, hatékony állami vállalat osztalékot termel és nem a politikai lépések költségeit fedi el. És ez így van a sokszor hivatkozott Franciaország esetében is, ahol nem az (állami tulajdonú) szolgáltatók által a kormánnyal szemben indított perek kimenetelét minősítette a kabinet, hanem elismerte a bíróság döntését.
Jelen szabályozói viszonyok mellett a magántársaságok, szolgáltatók bizonyosan nem fognak érdemi energetikai beruházásokat végrehajtani Magyarországon, amelynek jelei már az elmúlt években tapasztalt beruházási visszaesésekből is tetten érhető. Ez azonnali ellátási zavarokhoz ugyan nem vezet, de közép- és hosszútávon, amennyiben a megújító és fejlesztő beruházások elmaradnak, a gazdasági fejlődést gátló tényezővé válhat, hiszen egy leromlott állapotú alapinfrastruktúrára már nem lehet olyan könnyen ipari egységeket, gyárakat telepíteni, mint ahogy azt az elmúlt években tapasztalhattuk.A 2010 óta történt eseményeket követően mostanra már bizonyosan több külföldi cégnél felmerült az ország elhagyásának gondolata is, azonban nem szabad elfeledni azt sem, hogy a magyar energiaiparba befektetők külföldi cégek többségének befektetési horizontja túlmutat a választási ciklusokon.
