A kérdésben Fónagy János az NFM államtitkára, Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője, és Németh Szilárd, Csepel fideszes polgármestere helyezte magát előtérbe. Fónagy János a rezsicsökkentést ellenőrző kormányzati bizottságot vezeti, míg Németh Szilárd a Fidesz-frakció által életre hívott munkacsoport élére állt, amiből egyenesen következik, hogy a Fidesz nagy figyelem mellett őrködik a díjcsökkentés ügye, és a magyar lakosok jólétének növelése felett.
A kormányzati kommunikáció a napokban mindent elkövetett, hogy eljuttassa igen lényegre törő üzenetét az emberekhez, választókhoz: "a kormány megvédi a lakosságot a trükköző energiacégektől". Egészen üde színfoltnak volt tekinthető, amikor Rogán Antal és Németh Szilárd a csepeli erőmű előtt, egy "-10 százalék" felirattal ellátott sárgacsekket formáló táblát a kezükben tartva tájékoztatták a sajtó képviselőit, illetve a lakosságot, hogy a kormány mennyire elkötelezett - az egyébként már végrehajtott - rezsicsökkentés mellett.
Az újabbnál újabb vizsgálóbizottságok létrehozása, a szinte médiahekk-szerű látványos politikusi megnyilvánulások azonban a legjobb esetben sem minősíthetők másként, mint az energiaszolgáltatókkal szembeni kommunikációs hadviselés. Ennek okai pedig a következők:
A lakossági energiaszolgáltatás mindig is erős hatósági árfelügyelet mellett működött, amely az elmúlt két évben a miniszteri (politikai) szintű ármeghatározás visszaállításával csak tovább erősödött. Gyakorlatilag nincs a lakossági energiaszolgáltatásnak olyan díjeleme, amelyet valamilyen módon nem az energiaügyekért felelős tárca, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vagy a területet felügyelő kormányhivatal, a Magyar Energia Hivatal határozna meg. Ennek egyenes következménye, hogy amit a kormányzati kommunikáció trükközésnek nevez, az a valóságban nem lenne más, mint egyszerű jogsértés.
Ebből kifolyólag az energiaszolgáltatók ilyen jellegű "trükközése", mármint hogy ne az aktuális díjtételeket alkalmazzák, korábban sem volt gyakorlat, másrészről a Magyar Energia Hivatalnak, mint felügyeleti szervnek feladat- és hatásköre is az energiaszolgáltatók ellenőrzése. Nem mellesleg van egy Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságunk is (NFH), amelyekhez korábban is lehetett a vélt és valós fogyasztói problémákkal fordulni.
Ennél a pontnál megjegyezendő, hogy míg a Fidesz "rezsikommandókat" szervez, és politikusai egyes kijelentéseikben szinte népmozgalom elindítását kezdeményezik a februári csekkek ellenőrzésére, addig az NFH feladatának megfelelve honlapján már közzé is tett egy, a rezsidíj csökkenésével kapcsolatos tájékoztató anyagot. A hatóság ebben felhívja a fogyasztók figyelmét, hogy amennyiben problémát észlelnek, akkor azt először jelezzék a szolgáltatók felé, és ha ügyük rendezetlen marad, akkor tegyenek panaszt a "lakóhely szerint illetékes megyei vagy fővárosi kormányhivatal fogyasztóvédelmi felügyelőségénél, amely jogosult eljárni az elszámolással, számlázással kapcsolatos lakossági fogyasztó panaszok ügyében".
Ha a fentieket figyelembe vesszük, akkor a kommandók, szupercsapatok felállításának "racionális" okai a következők lehetnének:
• A kormány (Fidesz) nem hisz abban, hogy az egyébként is igen sűrű törvénygyártási tevékenységben az NFM és a Magyar Energia Hivatal képes volt a 10%-os végfogyasztói árcsökkentés gyakorlati megvalósítására
• A kormány (Fidesz) nem hisz az államigazgatási szervekben, vagyis hogy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és a Magyar Energia Hivatal képesek megfelelni dedikált feladatuknak, ami jelen esetben két számla tényszerű összehasonlítását jelentené
Ez utóbbi pontnál nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a két említett hatóság vélhetően nagyobb szakértelemmel bír az energiaellátással kapcsolatos fogyasztóvédelmi ügyek kezelésében, mint a kormányból, pártfrakcióból kinövő ad-hoc munkacsoportok. Ennek betudhatóan szinte bizonyosra vehető, hogy a kommandók árnyékában a felmerülő panaszok kezelését az NFH és a MEH fogja végezni.
A kormány által használt retorika, a rezsikommandók életre hívása ilyen környezetben nem jelent mást, mint egyszerű kommunikációs offenzívát, amely során a fogyasztókban tudatosítani igyekeznek, hogy a kormány megvédi a lakosságot, míg az energiaszolgáltatók eredendően trükköznek.
Ha elfogadjuk ezt az "üzenetet", akkor erősödni kezd bennünk a várakozás, hogy a szolgáltatók ismét állami kézbe kerüljenek - hiszen akkor a "trükközések időszakát" a "biztonság kora" váltja fel -, ami különösen hasznos lehet akkor, ha a kormányt majd esetleg kérdőre vonják amiatt, hogy a gazdaság egészét szorongató fiskális szigor mellett miért költött tízmilliárdokat energiacégek felvásárlására. Nem beszélve arról, hogy egy "megfelelően előkészített" közhangulat mellett a választási kampányidőszakban történő államosítás erősítheti a kormányerő helyzetét.
