A fenyegetés hitelessége
Látványosan más hangvételre tért át az új brit kormány Boris Johnson vezetésével, mint amit Theresa May kormánya vitt az utóbbi hónapokban, de ebben nincs semmi meglepő. Johnson ugyanis már külügyminiszterként is és azóta a keményvonalas Brexit-párti tábor szószólójaként is mindig azt követelte Maytől: legyen kemény és igenis fenyegessen nyilvánosan azzal a forgatókönyvvel, hogy ha nem enged az EU, akkor az Egyesült Királyság kész akár megállapodás nélkül is kilépni a közösségből (no-deal Brexit). Most tehát ezt az álláspontot tette meg Johnson a saját kormánya fő "üzenetévé" és ehhez egy igencsak egységesre "hangszerelt", lényegében csak keményvonalas Brexit-pártiakból álló háborús kormányt alakított.
A német és francia vezetőknek, illetve a cégeknek szóló üzenet valahogy így szól: a May által kialkudott megállapodás rossz, az északír tartalékmegoldást el kell felejteni és a jogok-kötelezettségek rendszerében több engedményt akarunk, mert különben készek vagyunk a nektek is fájó no-deal Brexitre is.
A fenyegetés azért érdekes, mert az EU27 gazdasága csaknem hatszorosa az Egyesült Királyságénak, azaz mintha Dávid üzengetne Góliátnak. Néhány további lényeges szempontot is érdemes rögzíteni az üzenet kapcsán, mielőtt a lehetséges forgatókönyveket és azok esélyeit latolgatnánk:
- Boris Johnson is megszavazta március végén, harmadik nekifutásra azt a May által összehozott kilépési megállapodást, amit most hevesen támad, halottnak titulál és az északír-ír tartalékmegoldást ki akarja belőle húzatni. A brit alsóház harmadik szavazásakor volt némi esély, hogy a keményvonalas Brexit-tábor egy részének támogatásával May át tudja vinni a megállapodást, hiszen May előre beígérte, hogy ebben az esetben le fog mondani. Így tehát Johnson "bedőlt" ennek az ígéretnek, illetve demonstrálta, hogy annyira azért mégsem rossz a megállapodás, bár a parlamenti többség mégsem jött össze akkor sem annak támogatására.
- Johnson a miniszterelnöki kampányában pár hete azt mondta: egy az egymillióhoz az esélye a no-deal Brexitnek, így ez a mostani fenyegetése komolyságát jelentősen aláássa. Amikor a minap szembesítették ezzel, azt mondta: ha az EU-s tárgyalópartnerekben lenne kellő jó szándék és józan ész, pontosan ennyi lenne az esélye ennek a kimenetnek.
- A jelek szerint EU-s körökben éppen az ellenkezőjét gondolják: a német EU-ügyi miniszter a minap a ZDF-en osztotta ki Johnsont azzal, hogy ideje visszavennie a harcias retorikából, mert a miniszterelnöki kampánya már véget ért, és egyébként is naivak a keményvonalas Brexites kormánypárti képviselők, ha azt hiszik, hogy az EU újra fogja tárgyalni a kilépési megállapodást (amiben az északír tartalékmegoldáson felül a kilépés 40 milliárd eurós pénzügyi számlájának rendezése, az állampolgári jogok védelme és csomó iparági szabályozási kérdés is benne van az EU bíróságának joghatósági kérdései mellett).
- Egy névtelenséget kérő vezető EU-s illetékes azt mondta a Reuters-nek: maga Johnson is jól tudja, hogy az északír tartalékmegoldás nélküli megállapodás értelmetlen, így tehát valami hiteles ötlettel kéne előállnia, nem pedig otthoni fogyasztásra szánt üzenetekkel fenyegetőznie, mert ez nem vezet sehova.
Most tehát ott tartunk, hogy Johnson azt a megállapodást mondja halottnak, amit ő is megszavazott, az északír-ír tartalékmegállapodás pedig sokéves tárgyalások után lett olyan, amilyen (ld. alább), mert nincs egyelőre jobb nála. Így tehát erősen kérdéses, hogy Johnson "asztalcsapkodós" stratégiája bármi érdemi változást is el tudna érni rajta. Az északír-ír tartalékmegoldást esetleg feleslegessé tevő innovatív határellenőrzési technológiai megoldásoktól még legalább évekre vagyunk, ha egyáltalán lesz valamikor ilyen kipróbált, EU által is elfogadott módszer.
Mi ez az északír tartalékmegoldás, ami a viták fő forrása? Boris Johnson az elmúlt napokban vehemensen azt követelte, hogy a tavaly novemberben Theresa May által kötött 585 oldalas EU-s kilépési megállapodásból (Withdrawal Agreement) vegyék ki az északír-ír tartalékmegoldást, így tehát lényegében azt is követelte, hogy tárgyalják újra az anyagot. Az EU ezt korábban és most is kategorikusan kizárta, érthető okokból, hiszen egy ilyen vészhelyzeti/tartalék megoldás nélkül egyelőre nem látszik, hogy hogyan lenne garantálható az északír-ír szárazföldi határ átjárhatósága fizikai határellenőrzés nélkül. A vészhelyzeti megoldás azt jelenti, hogy aktiválása esetén az egész Egyesült Királyság a vámunióban maradna az EU-val addig, amíg nem találnak ki a felek valami jobb megoldást (akár valamilyen kipróbált, megbízható technológiai újításon keresztül végzett határellenőrzés formájában, de ez még a "fasorban sincs", vagy egy átfogó EU-brit kereskedelmi megállapodás váltaná le a vészhelyzeti megoldást, de egy ilyen kidolgozása sok évbe telik). A vészhelyzeti megoldás a megállapodásos uniós kilépést követő átmeneti időszak (idén november 1-től 2020. december 31-ig) után, azaz 2021. január 1-től lépne hatályba és addig tartana, amíg a két fél nem talál ki valami jobbat. A vészhelyzeti vámuniós megoldással azt érné el az EU és Írország is, hogy továbbra is azonos szabályrendszer vonatkozna az északír és az írországi területekre, így a kereskedelempolitikában nem kellene külön ellenőrző pontokat felállítani a határokon, védendő az EU közös belső piacát. Ezzel az 1998-as nagypénteki egyezménynek is meg lehetne felelni, ami tiltja a fizikai határellenőrzés újbóli bevezetését az északír-ír határszakaszon. A vészhelyzeti vámunióból az Egyesült Királyság és az EU sem léphet ki egyoldalúan, csak úgy, ha mindketten egyet értenek ebben például amiatt, mert megszületik az átfogó kereskedelmi megállapodás. Mivel nincs konkrét időhatározó sem hozzárendelve ehhez a vámunióhoz, ezért hangoztatják a keményvonalas Brexit-pártiak, hogy ez a megoldás akár véglegesen is beleragasztaná a vámunióba az Egyesült Királyságot, így az képtelen lenne önállóan kereskedelmi megállapodásokat kötni a világ többi részével. Ez nyilván igaz, de az EU csak így tudja elérni, hogy a közös szabályrendszert az Egyesült Királyság is tartsa be saját kilépése után addig, amíg nincs jobb megoldás, hogy északír-ír határon ne álljon vissza a határellenőrzés.
A fenyegetés és ami mögötte van
A mozgástérkeresés miatt harcias Johnson-retorika azonban jó lehet valamire és ennek első eredményei már látszanak is a 3 éves Brexit huza-vonába belefáradt brit társadalomban: az október 31-re ígért "vagy így, vagy úgy kilépünk" üzenet elkezdte feltornászni a kormányzó Konzervatív Párt erősen megcsappant népszerűségét. Ez azért jöhet kapóra Johnsonnak, mert akár még az október 31-re ígért Brexit előtt is le tudna zavarni egy előrehozott választást, hogy ezzel erősítse meg kormányzati pozícióját (most kisebbségi kormány van az országban, amely az északír-ír tartalékmegoldást hevesen támadó északír-unionisták külső támogatására szorul, tovább bonyolítva tehát a helyzetet). A kormányzati pozíció erősítésére azért is kell figyelnie Johnsonnak, mert egyébként előfordulhat, hogy ősszel megpróbálják megbuktatni. Ez akkor fordulhat elő, ha október végéig sincs engedmény az EU felől és Johnson tényleg megpróbálkozik a no-deal Brexittel. Mivel ugyanis a jelenlegi összetételű brit alsóház legalább kétszer is szavazott már arról, hogy ezt a forgatókönyvet elutasítja, így tényleg esélyes, hogy a Munkáspárt által kezdeményezett bizalmatlansági indítványt a kormányzó Konzervatív Pártból is megszavaznák jó páran, így megbukna a Johnson-kormány. Ez pedig a brit szabályok alapján két héten belül elvezethet oda, hogy egyébként is előrehozott választásokat kell tartani az országban. Jogilag azonban az nem egyértelmű, hogy a parlament tényleg meg tudja-e akadályozni, hogy a miniszterelnök no-deal Brexitet hajtson végre. Összességében egyébként az ING 40%-ra teszi annak esélyét, hogy előrehozott választások lesznek az országban, és a Teneo is magasra teszi ennek esélyét, bár szerintük az nem egyértelmű, hogy ez még az október 31-re ígért Brexit előtt vagy után lenne. Ha az ellenzék által kikényszerített előrehozott választás irányába halad a folyamat, akkor ugyanis a választások megtartására nem lenne elég idő az október 31-i dátum előtt (csak december körül lehetne megtartani), így jó eséllyel újra el kellene halasztani a Brexit dátumát legalább 3 hónappal. Ez pedig azt is jelentené, hogy Johnson vezetésével a Konzervatív Párt újra megszegné az ígéretét, hiszen nem sikerülne október végéig megvalósítani a Brexitet, így a párt népszerűsége bánhatná ezt egy téli választás során.
Ez még mindig patthelyzet
Most tehát ott tartunk, hogy az EU27 a közös piachoz tartozó négy alapvető szabadság elvéből és azok megbonthatatlanságából nem engedhet (áruk, szolgáltatások, munkaerő- és tőke szabad áramlása a határokon, egységes szabályok mentén). Az EU27 logikája szerint így ha az északír-ír határellenőrzést tényleg el akarná kerülni a londoni kormány, akkor fogadja el a vészhelyzeti megoldást időkorlát megszabása nélkül. Aztán a novembertől induló átmeneti periódusban majd kitárgyalják a felek a kereskedelmi együttműködés kereteit, és abban a tárgyalási szakaszban akár majd engedményeket is lehet kicsikarni az EU-tól az északír határ kérdése miatt. A londoni kormány viszont egyelőre azért nem engedhet, mert nagyon felsrófolta az állampolgári elvárásokat a saját ígéreteivel (ők majd jobb megállapodást fognak elérni, mint May kormánya, ha pedig nem, akkor október 31-én megállapodás nélkül is otthagyják a közösséget). Ezzel a stratégiával egyébként igyekszik megteremteni a bűnbakot is a későbbi lépéseihez a brit kormány, azaz valami olyasmi kommunikációs stratégiához építi most a muníciót, hogy az EU nem engedett, így Brüsszel a felelős a brit gazdaság és az emberek szenvedéséért. Márpedig abban biztosak lehetünk, hogy a no-deal Brexit tényleg fájdalmas lesz a brit (és az EU) gazdaságának, rengeteg kérdés marad átmenetileg szabályozatlanul, illetve hátrányos lesz a brit cégeknek, intézményeknek. Ezt nyilván Londonban is tudják, ahogy azt is, hogy a no-deal Brexit olajat öntene a tűzre és az Egyesült Királyság területi egysége is komoly veszélybe kerülhet. Felerősödhet ugyanis a kiválás támogatása a skótoknál és az északíreknél azért, hogy az EU-ban maradhassanak (mindkét területen erre szavaztak többen a 2016-os népszavazáskor).
Nem véletlen, hogy Johnson egyik első kormányfői útja rögtön Skóciába vezetett hétfőn, ahol az HMS Victorious atomtengerealatt-járó meglátogatása során fejtette ki véleményét a kilépési megállapodásról (halott) és az északír tartalékmegoldásról (el kell felejteni). Ezek erős és egyúttal szimbolikus üzenetek is, miszerint a londoni kormány kész a nagy csata megvívására az EU fő döntéshozóival.
Két lehetséges kiút a patthelyzetből
A fenti erős konfliktusból és a vele járó pszichológiai játszmából két kiút legalább mutatkozik:
- Hosszú időre, több évvel ki kell tolni a 2019. november elsején elinduló átmeneti időszak záró dátumát, ami 2020. december 31. lenne. Amíg ugyanis tart az átmeneti időszak, addig biztosan nem kell aktiválni a problémás északír-ír tartalékmegoldást, és addig talán fejlődik a határ/vámellenőrzési technológia, mindezekkel párhuzamosan pedig remélhetőleg a hosszú távra szóló kereskedelmi megállapodást is ki tudják tárgyalni a felek. Az átmeneti periódus végéig az Egyesült Királyságban a gyakorlatban nem sok változás lenne (bár nem uniós tagok, így nincs uniós képviseletük és beleszólásuk a döntéshozatalba, de a közös piacban és a vámunióban benne maradnak, befizetnek az EU közös kasszájába és az uniós bíróság joghatósága is kihatna rá). A 2020. végi dátumot tehát el lehetne tolni pár évvel, amibe az EU bizonyára szívesen belemenne, az EU-s költségvetésnek is jól jönne a további brit befizetés és az EU-s remények szerint talán a brit közhangulat is az EU irányába fordulna (egy esetleges második brit népszavazáskor ez jól jönne a brit kilépés "lefújásához"). A brit kormány oldaláról viszont a dátum kinyújtása nem lenne túl kellemes, mert a brit szuverenitás súlyos sérülésének tartósságát jelentené, amelynek során a közös kasszába még mindig kellene befizetéseket teljesíteni, miközben semmibe sem szólhatna bele kormány. Erős kényszer kellene tehát, hogy ebbe a forgatókönyvbe belemenjen a mindenkori londoni kormány.
- Változnia kell a brit "vörös vonalaknak" a kilépési stratégiában, azaz a briteknek kellene igazodnia az EU-s keretrendszer realitásához és a jogok-kötelezettségek rendszeréhez. Ennek egyik eleme az lenne, ha a brit kormány kimondaná: nem akar kilépni se a vámunióból, se a közös piacból, így pedig már az északír-ír tartalékmegoldás kérdése is szükségtelenné válna. Ezzel viszont sosem tudna önálló kereskedelempolitikát vinni az Egyesült Királyság, csak Brüsszel diktálna továbbra is. Ha változnának a brit "vörös vonalak", az EU is bizonyára változtatna valamit a saját kilépési ajánlatán, és akkor a konfliktus is rendeződni tudna idővel.
Az ING szerint tehát az előrehozott választások 40%-os esélyűek most, de azért annak is van 25%-os esélye, hogy egy minimálisan módosított kilépési megállapodással (pontosabban az EU27 állam- és kormányfők által átszövegezett, jogilag nem kötelező érvényű uniós politikai deklarációval) is megelégszik a brit alsóház többsége azért cserébe, hogy a no-deal Brexitet elkerülje és kihasználja, hogy majd a kereskedelmi tárgyalásokról szóló időszakban erősen Brexit-párti miniszterelnöke lesz az országnak. A no-deal Brexitet egyébként az ING 20%-osra teszi, azaz nem lebecsülendő ennek az esélye, de mégsem arról van szó, hogy ez lenne az alapeseti forgatókönyv, mint ahogy azt most igyekszik beállítani a Johnson-kormány. Címlapkép forrása: Jeff J Mitchell - WPA Pool/Getty Images
