A belső megtérülés kiszámítása a fogyasztók számára általában nagy nehézséget jelent, ezért a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény - a fogyasztók védelmében - szabályozta az összehasonlító mutató kiszámításának módját. Ez alapján született a 41/1997. (III.5.) számú kormányrendelet. amely egyértelműen rögzíti, hogy a pénzügyi intézményeknek milyen egységes számítási módszer alapján kell közzétenniük a hiteltermékeik teljes éves hiteldíj mutatóit (THM).
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a THM nem kamatláb, hanem egy viszonyszám, amely alapján a fogyasztó is el tudja dönteni, hogy melyik finanszírozási konstrukció olcsóbb a számára! Két hitelkonstrukció közül az jelenti a kisebb terhet, amelynek a THM-je kisebb.
Téves, ha az egyik bank THM-jét egy másik bank ügyleti kamatlábával hasonlítjuk össze. Lényeges, tehát hogy a THM-et mindig THM-mel hasonlítsuk össze és ne keverjük össze a kamatlábbal vagy más hasonlónak látszó mutatószámmal!
Jó tudni, hogy a THM sem tartalmazhat minden költségtényezőt, bár a törvény célja az volt, hogy minden költségtényező megfelelően, az időbeliség figyelembevételével kerüljön bele a THM-be. Ennek általában az objektív oka az szokott lenni, hogy vannak olyan, a hitelszerződés megkötésekor előre nem kalkulálható - és pontosan meg sem becsülhető - költségek, amelyeket a szerződő felek kénytelenek a szerződésben rögzíteni. Ilyen például a deviza alapú konstrukcióknál a deviza árfolyam változás, a forint alapú konstrukcióknál a referencia kamatláb változás, stb.
A THM tehát csak a szerződéskötés időpontjában ismert kamatokat és költségeket veszi figyelembe. Ennek ellenére a ma ismert legjobb módszer a különböző bankok különféle hiteltermékeinek összehasonlítására.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a THM nem kamatláb, hanem egy viszonyszám, amely alapján a fogyasztó is el tudja dönteni, hogy melyik finanszírozási konstrukció olcsóbb a számára! Két hitelkonstrukció közül az jelenti a kisebb terhet, amelynek a THM-je kisebb.
Téves, ha az egyik bank THM-jét egy másik bank ügyleti kamatlábával hasonlítjuk össze. Lényeges, tehát hogy a THM-et mindig THM-mel hasonlítsuk össze és ne keverjük össze a kamatlábbal vagy más hasonlónak látszó mutatószámmal!
Jó tudni, hogy a THM sem tartalmazhat minden költségtényezőt, bár a törvény célja az volt, hogy minden költségtényező megfelelően, az időbeliség figyelembevételével kerüljön bele a THM-be. Ennek általában az objektív oka az szokott lenni, hogy vannak olyan, a hitelszerződés megkötésekor előre nem kalkulálható - és pontosan meg sem becsülhető - költségek, amelyeket a szerződő felek kénytelenek a szerződésben rögzíteni. Ilyen például a deviza alapú konstrukcióknál a deviza árfolyam változás, a forint alapú konstrukcióknál a referencia kamatláb változás, stb.
A THM tehát csak a szerződéskötés időpontjában ismert kamatokat és költségeket veszi figyelembe. Ennek ellenére a ma ismert legjobb módszer a különböző bankok különféle hiteltermékeinek összehasonlítására.
