Hogyan áll Magyarország világviszonylatban a szabadalmi bejelentésekkel?
A mérsékelt innovátorok közé tartozunk. Ha világviszonylatban nézzük a nálunk beadott oltalmak számát, vagy az “innovations scoreboardon” megjelenő státusát az országnak, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy benne vagyunk az első harmadban. De ez messze nem elég.
Nagyon innovatívak, kreatívak vagyunk, tele vagyunk jó ötletekkel, de valamiért elfelejtettünk hasznosítani, piacra vinni.
Ha az összesített európai rangsort nézzük, ott az utolsó harmadban vagyunk, a hasznosulás 30 százalékos nagyságrendileg. Az európai 40-42 százalékhoz képest. Az elmúlt 20-25 év tapasztalata azt mutatja, az innováció önmagában nem elég, az a fontos, hogy piacra is tudjuk vinni a terméket, és az innováció hasznosításában Magyarország nem áll jól. A magyar vállalkozások 3 százaléka rendelkezik oltalommal. A működő kis- és középvállalkozások 480 ezres köréből ez nagyon kevés. Az EU-s átlag 9 százalék.
Szinte kidobott pénz az innovációra fordított összeg, ha a vállalkozások nem védik meg az ötleteiket, hiszen nem hasznosul olyan hatékonyan, mint oltalommal védve.
Ez azt jelenti, hogy az ötletek végül nem Magyarországon, hanem külföldön valósulnak meg?
Részben igen. Megvizsgáltuk, mi lehet az oka annak, hogy a kreatív magyar megoldások sokszor nem hasznosulnak üzleti előnyként. Egyrészt, a K+F+I eredménye nagyon sok esetben publikáció, és nem egy hasznosított végtermék viszont
onnantól, hogy egy tanulmány publikus, a benne foglaltakat már nem lehet oltalom alá helyezni, a kutatás tárgya szabadon másolható. Ugyanez igaz az egyetemi hallgatók látható innovációs teljesítményeire:
ha egyetemi együttműködések keretén belül járművet építenek, vagy eszközt fejlesztenek, de a publikáció előtt nem nyújtják be az oltalmi igényt, akkor mások a látottak alapján könnyedén elkezdhetik a gyártást, így feltaláló jelentős hátrányt szenved, hisz nem ő értékesíti a saját ötletét.
A kormányzat felismerte, hogy a gazdaság szempontjából fontos, hogy nagyon sok forrással támogassa a K+F+I projekteket, de ezzel együtt meg is kell tanítani, hogy a szellemitulajdon-védelem alapvetés, ami nélkül az üzleti hasznot nem az egyetem vagy kutatóintézet aratja le, amelyik a támogatást kapta. Korábban ez nagy terhet jelentett az egyetemeknek, de ma már az NKFIH Iparjog pályázatával, a költségek 100 százalékának fedezésével akár 7,5 milliót is finanszírozhatnak az oltalmi költségekből - ahogy bármely magyar gazdasági szereplő. Van hova felzárkózni, hiszen
a nemzetközi nagyvállalatok 99 százalékban koncentrálják a licencekből származó bevételeket a szellemi tulajdonjog piacán, nagyon komoly erőforrásokat fordítanak arra, hogy ne csak az árut, a terméket adják el, hanem a termelési jogot, a kereskedelmi jogot, az értékesítési jogot, és ezeknek a bevételei a multivállalatainál csapódnak le.
Végezetül nagyon sok esetben előfordul, hogy ötlet- és IP-eladással és vásárlással foglalkozó cégek jelennek meg az országban, felvásárolják az ötleteket 5, 10, 100 ezer euróért és aztán ezeket Amerikában, Kanadában, Ázsiában már élő szellemitulajdon jogként dollármilliókért adják el, összecsomagolva más ötletekkel. Egyre több cég ismeri fel, hogy vannak olyan gazdasági térségek, például Közép-Kelet-Európa is az, ahol nagyon jó ötletek vannak, de még nem tudjuk jól csinálni a hasznosítást. Fontos, hogy a magyar terméket ne úgy ismerjék, hogy az könnyen lopható, másolható.
Azért vannak pozitív hazai példák az innováció hasznosítása terén?
Szerencsére egyre többen ismerik fel ennek fontosságát, de egyet mégis kiemelnék. Van egy magyar vállalkozás, kutyahámokat gyárt, a Julius K9, ők amióta a piacon vannak,
a tulajdonos-alapító egy nagyon tudatos szellemi tulajdon stratégiával rendelkezik. Amikor kitalálta ezt a kutyahámot, akkor a varrást, az anyagszerkezetet, az anyagrétegezést oltalom alá helyezte, de a feliratot, a logót, a betűt, a színt és egy csomó mindent is.
Létrehozott egy olyan jellegű szellemi tulajdon portfóliót, amivel a terméket a lehető legszélesebb körben levédette. Nagyon alaposan végiggondolta, hogy Nyugat-Európában milyen jogokat kell levédetnie, egy kínai forgalmazás esetén, illetve amerikai forgalmazás esetén. Amerikába teljesen felesleges neki innen szállítani, a logisztikai költségek hatalmasak, ezért levédette azt a részét, ami a gyártástechnológia is és praktikusan a termelési jogokat adta el Amerikában egy kereskedelmi jogosítvány mellett az erre megversenyeztetett cégeknek. Trade markolta a Julius K9 feliratot, megfelelő védjegyekkel, így ezeknek a másolhatósága azonnali jogkövetkezményt von maga után. De Kínára teljesen más stratégiát választott, mert ott a másolatok megjelenési gyorsasága igen komoly.
Mi a különbség az európai, ázsiai és amerikai oltalmazási gyakorlatok közt?
Amerikában komplett ügyvédi irodák épültek ki a jogérvényesítésre, amelyek nagyon komoly perrel megfenyegetve vigyázzák a megszerzett oltalmakat és azt, aki oltalmat szerzett.
Az európai szabályozásban egy szabadalomhoz 18 hónapig hozzá sem nyúlunk, mert addig várunk, hogy újdonságrontó tényezőként bárki bejelentkezhet. Kétségkívül már van egy oltalma a bejelentés időpontjától egy pecséttel ellátva, de 18 hónapig itt nem történik semmi.
Egy szabadalom átlagos bruttó átfutási ideje Magyarországon 21,5 hónap, ami jobb, mint az európai átlag, ami 23-24 hónap. Ázsiában nincs ilyen 18 hónapos várakozás, ott 3-5 hónap alatt kiadják a szabadalmakat. Aztán mindenki játssza le egymás között. Rábízzák a piacra, hogy a szerzett oltalmakkal ki mit kezd. A pandémia kapcsán többször lehetett hallani, hogy több magyar szakmai műhely indult el Magyarországon is lélegeztetőgépek fejlesztésével, melyeknek szólni kellett, hogy mielőtt nagy csinnadrattával megjelentet egy újságban egy képet, és bármilyen leírást közzétesz, jöjjön be, jelentse be. Legyen meg a neve mellett ez az időpecsét, és utána azt mond róla, amit akar, hisz átlag két napon belül egy kínai gyártó elkezdi előállítani azt a technológiát, amiről azt gondoltuk, hogy unikális, sehol a világon nincs.
Ha van egy ötlete valakinek, mikor érdemes a szabadalmaztatással kapcsolatban a hivatalhoz fordulni?
Pusztán egy ötlet még nem oltalmazható. Viszont egy találmány védelméről több úton is lehet gondoskodni: azt egyrészt titokban tartva (üzleti titok) lehet hasznosítani a gazdasági tevékenység során, vagy igényelni lehet rá szabadalmi vagy használatiminta-oltalmat, amely határozott ideig tartó kizárólagos jogot biztosít a feltaláló számára a hasznosítására. A grafikailag ábrázolható megjelölésre pedig védjegyoltalmat kérhet a tulajdonos, amely kizárólagos jogokat biztosít.
Egy vállalkozás tízmilliókat is bukhat azon, ha nem védeti le az újításait.
A szellemi tulajdonjog kérdéskörének három nagyon fontos lépcsője van. Az első az oltalomszerzés – ebben nem állunk jól, hiszen a magyar vállalkozások csupán 3 százaléka rendelkezik oltalommal. A működő kis- és középvállalkozások 480 ezres köréből ez nagyon kevés. Az Európai Uniós átlag 9 százalék, a világátlag kicsit e fölött van.
A második lépcső az oltalom fenntartás, vagyis hogy melyik piacon melyik oltalmat milyen időtávon tartok fenn, mennyi ideig fizetem, milyen módon. Ezzel kapcsolatban sokszor hallhatjuk azt, hogy a szabadalmaztatás drága folyamat. Ám ha valaki járja végig ezt a folyamatot, nem jár utána, melyik piacokon miként szeretné, ha hasznosulna a szellemi tulajdonjoggal érintett terméke, akkor ez soha nem is fog megtérülni.
A harmadik elem a jog érvényesítése. Ez az, ami végképp nincs benne a hazai vállalati életben, a gazdasági közgondolkodásban, se az egyetemek, se a kutatóműhelyek szintjén. Viszonylag kevés az a szolgáltatás, amely lehetővé teszi egy vállalkozás számára, hogy az általa védjegyoltalommal ellátott termékek piaci forgalmazása esetén szóljon, ha valaki ezt lemásolja vagy hamisítja. Ezen a téren fontos kiemelni, hogy a tervek szerint pár éven belül egységes szabadalmi rendszerek alakulnak ki, egységes szabadalmi bíróság lesz Európában. Ez praktikusan azt fogja jelenteni, hogy a magyar kkv-knak uniós hatóságokkal kell majd szembenézniük a tekintetben, hogy ténylegesen jogszerűen használnak-e bizonyos technológiákat, termékeket, az ehhez szükséges licenceket megvették-e a tulajdonostól. Az előzetes szakértői becslésekre alapozva az látszik, hogy
a hazai vállalkozások 60-70 százaléka soha nem vett ilyen jogokat, nem építette fel azt a fajta védelmét, amellyel a nemzetközi jogi támadások ellen meg tudja védeni az igazát.
Milyen költségei vannak az oltalmazásnak Magyarországon? Előfordul, hogy valakit tényleg ez riaszt vissza szabadalma, oltalma bejegyzésétől?
A megfelelő szintű védjegyoltalom megszerzése egy árucikk esetében nagyságrendileg nem több 100 ezer forintnál. Ha valaki nem maga végzi el az oltalomhoz szükséges papírok, bejelentések, egyebek kitöltését, hanem megbíz egy külső szakértőt, az ezen felül 100-150 ezer forint. A szabadalmak kérdése már összetettebb, mert felmerül, hogy mely országokra vonatkoztatva, hány országra terjed ki az oltalom, de
egy szabadalom bejelentése nagyságrendileg 150 ezer forintnál kezdődik.
Ugyanakkor, ahogy már mondtam, az SZTNH a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatallal közösen indított egy iparjogvédelmi pályázatot, amely 100 százalékban támogatott módon megfinanszírozhatja ezeket a költségeket. Emellett pedig az EU is támogatja a KKV-k oltalomszerzését akár 1500 euróval. Vagyis, ha ma valaki oltalom alá akar helyeztetni bármit, akár ingyen megteheti.
Júniusban megváltozik a szerzői jogi törvény. Mit jelent ez a gyakorlatban, és milyen hosszú távú hatása lesz ennek?
Ideje volt már, ugyanis a szabályozás nagyon lemaradt a digitális világ fejlődéséhez képest. A jogszabály változásai két szempontból lesznek nagyon jelentősek. Egyrészt lehetővé teszik, hogy az embereknek nagyobb szabadsága legyen a digitális felhasználások terén, másrészt igazságosabb rendszert biztosítanak az alkotók számára. A szabadabb digitális felhasználás nagyon időszerű, hiszen gondoljunk csak az oktatásra:
a tantermi oktatás szerzői jogi gyakorlata már kiforrott, de digitális térben még problémás a tartalmak megosztása.
Itt a hozzáférhetővé tétel engedélyköteles, a szerzői mű kiadójának megkérdezése nélkül nincs rá mód. A pandémia okán e helyzet kezelésére már tavaly szükség volt, így meg is történt a törvény erre vonatkozó részének módosítása. Vagyis
olyan szabályozást kellett kialakítani, amely a nem üzletszerűen végzett távoktatási tevékenység esetén a különböző műveknek a felhasználását lehetővé tette.
A szerzői jogi rendszer igazságosságának előmozdítása pedig a nagy internetes platformok térnyerése miatt vált szükségessé. A szabályok révén e szolgáltatók a rajtuk keresztül elért szerzői jogi tartalmak (zenék videók) után fizetnek majd az alkotóknak. A szerzői jog kérdése felmerül egy a közelmúltban a közösségi oldalakon elterjedt kihívás kapcsán is. Több kórházban készítettek videót, amiben egy afrikai zenére táncolnak az orvosok, nővérek. Ezt föltöltötték a közösségi médiába, viszont a felhasznált zenével kapcsolatban a zenekar menedzsmentje jelezte, hogy ez szerzői jogi díjköteles, és aki ilyen videókat tesz fel, annak fizetnie kellene. A törvény új rendelkezései alapján egyértelművé válik, hogy az ilyen, nem üzleti célú zenefelhasználások után a feltöltő személyeknek nem kell fizetniük. A szerzői jogi törvénynek ugyanis reagálnia kell arra, hogy ma már nem az a jellemző, hogy vannak tartalom-előállítók és kultúrafogyasztó közönség, hanem a nagyközönség maga is tartalmat állít elő.
Mi a helyzet az informatikai megoldásokkal? Meg lehet védeni, hogy valaki például lemásoljon egy általunk fejlesztett alkalmazást, honlapot, informatikai szolgáltatást?
Az Egyesült Államokban komplexebb a rendszer, hiszen ott működik az informatikai szabadalom és létezik a szoftverszabadalom is, de Európában, így Magyarországon is egy alkalmazás csak szerzői jogi védelem alatt állhat. Ez viszont nem mindig elég. Ezért
azt szoktuk tanácsolni a hazai informatikai világnak, hogy mindig oltalom portfólióban gondolkozzanak, ami azt jelenti, hogy ne csak szerzői jogi védettséget szerezzen, hanem nevezze el a technológiát és azt védje le, és kösse a termékhez.
Emellett vizuálisan formatervezési mintát is jelentsen be rá, ami a képernyő grafikai képét vagy az adott alkalmazásra jellemző formavilágot és egyebeket oltalmazza. Vagy ha van hozzá bármilyen eszköz, amelyet kifejlesztettek, arra már be lehet jelenteni egy használati mintaoltalmat vagy szabadalmat.
Az oltalomportfólióra talán jó példa, ha egy sportcipővel illusztrálom, mit is jelent: a nagy gyártók egy-egy cipő mentén 15-20 oltalmat is jegyeznek, a teljesség igénye nélkül, a cipő talpa, ragasztása is szabadalommal védett, a formája formatervezési mintára van bejelentve, a logó védjegyoltalmat kap stb. Informatikai megoldások és egyébként minden termék esetén komplexen kell gondolkodni, minden oldalról gondoskodni kell a termék és a szellemi tulajdonjogok védelméről.
Mely szektorokból érkezik az SZTNH-hoz a legtöbb szabadalmi igény?
A gyógyszer- és orvosiműszer-gyártás áll az élen, de az iparjogvédelmi tudatosság erős a vegyipar és az elektronika terén is. Szintén jól áll a biotechnológia és az élelmiszeripar. Ugyanakkor
a szabadalmakat tekintve a legrosszabbul teljesítők között van az építőipari alapanyagipar, alig vesznek igénybe erre oltalmazást magyar cégek, miközben bőven lenne lehetőség.
A kreatív ipar szintén alulteljesít, pedig hihetetlen mennyiségű innováció jelenik meg időről időre, ide tartoznak a szoftverek, alkalmazások, a média vagy épp a zeneipar is.
Hogyan hatott a pandémia a beadott szabadalmi igények számára?
Megnőtt az oltalmi igények száma tavaly, nőtt a bejelentett szabadalmak száma is, és a védjegyek tekintetében is növekedést tapasztaltunk a magyar piacon. Ugyancsak nőtt a magyarországi vállalatok nemzetközi oltalom iránti igényeinek száma, vagyis úgy tűnik, egyre tudatosabbak a magyar cégek, és egyre tudatosabban készülnek a nemzetközi piacra lépésre, gondoskodva a termék, a név stb. szellemi jogi védelméről.
Emellett az EU-ból érkező igények esetén, vagyis amikor nemzetközi vállalatok szeretnének belépni a magyar piacra egy termékkel vagy egy márkával, és ezeket az oltalmakat kérik Magyarországon, ebben az esetben erőteljes visszaesés történt.
Ezek szerint a közelmúltban elkezdték felismerni a magyar cégek, hogy a szellemi tulajdonjog növeli a versenyképességet?
Van egy pozitív elmozdulás, viszont van még hová fejlődni. Magyarországon ez a fajta tudatosság, ami termékhez és technológiához kötődik, nincs meg. Ha összehasonlítjuk mondjuk Ausztriával, élelmiszeripari tekintetben a hazai termékek 11 ezer védjeggyel rendelkeznek. Ausztriában, ami hasonló nagyságrendű és gazdaságú ország, 33 ezer élelmiszeripari védjegy van. Magyarországon 42 tanúsító névjegy van, Ausztriában ennek nagyjából a fele. Azt már elértük, hogy amikor egy vállalkozás megnyílik, akkor szinte azonnal kerítünk egy könyvelőt, vagy egy pénzügyi szakembert. De nem gyakorlat, hogy a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos feladatokkal is megbízzunk egy hozzáértőt.
Korábban különböző alapok bevonásával azt kutattuk, mely szempontok alapján dönt egy befektető, beszáll-e egy vállalkozásba. Összehasonlítottunk egy lengyel és egy magyar élelmiszeripari vállalkozást, amelyeknek nagyon hasonló volt a termékköre, a nagyságrendje, az árbevétele, létszáma, sőt, még a termékstruktúrája is.
Ha a tőkepiacon egy magyar cég egy egységnyi értéket ér, akkor a lengyel rivális hármat. Ennek oka pedig az, hogy a szellemi tulajdonjogok kérdése, mint vagyonelem, Lengyelországban önálló cégértéknövelő tényező, ami tőkefinanszírozás szempontjából lényeges különbséget jelent.
A szellemi tulajdon a következő 10 év legfontosabb versenyképesség növelő tényezője. Ezt mi most tanuljuk, külföldön pedig már hagyománya van és a gazdasági folyamatok egyik alappillére.
A cikk megjelenését a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala támogatta.
