Az elmúlt években igen sok vita folyt arról, hogy magasak-e a magyar állam kiadásai, illetve pontosan mi az, amire sokat költünk. A válasz nem is olyan egyszerű, hiszen az egyes országok költségvetései magukon viselik az állami gazdálkodás sajátosságait, így számos korrekció kell ahhoz, hogy elfogadható mértékben összehasonlítható adatokat kapjunk. Ezt a munkát végezték el P. Kiss Gábor és Szemere Róbert, a jegybank szakértői, akik az eredményeket az "Almát körtével? Mérlegen a visegrádi országok állami kiadása" című írásukban közölték. Az alábbiakban ebből idézünk.
Rendhagyó módon nem tárgyilagosan, hanem személyes hangvételben kezdünk. Eredetileg egy pozitív OTP gyorsjelentés értékelést akartam írni. Az elemzői várakozásokat magasan felülmúló, a válság dacára jól menedzselt teljesítmény, kiváló hatékonyság, a kiugró adók ellenére jó nominális eredmény, hiteles válságkezelés. Elsiklottam a felett, hogy módosították a stratégiai nyitott devizapozíciót, így a bukó zömét már saját tőkével szemben számolják, nem számított, hogy a nemzetközi standardokhoz közeledve módosították (lazították) az NPL kimutatást, de volt egy pont, ami annyira felidegesített, hogy a hajnali kelés ellenére ki tudtam hagyni a kávét. A tárgyidőszakban az OTP Bank 90 millió euró névértékben vásárolt vissza saját járulékos kölcsöntőke kötvényeiből (Upper Tier 2 Capital) a másodpiacon. A visszavásárláson elért adó előtti árfolyameredmény mintegy 19,6 milliárd forint volt (nettó egyéb bevételek soron elszámolva). A tétellel természetesen nem korrigálták a rendkívüli tételektől tisztított eredményt, valóban sokkal fontosabb volt a 380 millió forintos osztalék korrekció. Ezért ez a nagy felülteljesítés. Mindenki ítélje meg saját belátása szerint, hogy ezzel kellett volna korrigálni, vagy sem. Szerintem ez rombolja a hitelességet és a transzparenciát, egy olyan értéket, amelyet tőzsdére lépésétől 2008-ig épített a menedzsment. Egyszer ennek az árát egyszer még meg kell fizetni.
2009 eleje már jobb volt, mint a tavalyi év utolsó hónapja, legalábbis a magyar pénzintézetek anyabankjainak eredményessége szempontjából - derül ki a Portfolio.hu számításaiból. A külföldi anyabankok többsége a múlt héten tette közzét első negyedéves gyorsjelentését, így lehetővé vált az adatok összevetése. Öt külföldi anyabank, az osztrák Erste, a CIB-anyabank olasz Intesa, a K&H-tulajdonos belga KBC, az osztrák Raiffeisen International és az UniCredit összehasonlításából az Erste került ki győztesen, ugyanis az osztrák bank eredményessége csökkent legkevésbé egy év alatt.
Az első negyedévben megkezdődött az a korrekció, amire a közgazdászok már számítottak egy ideje. A háztartások nettó megtakarításai az eladósodási lehetőségeik beszűkülésével hároméves csúcsra ugrottak. Az ország finanszírozási igénye azonban feltehetően nem javult ennyire, ugyanis az államháztartás egyensúlyi helyzete immár egy éve romlik.
Sokakat megtépázott a gazdasági válság tőkepiaci hatása. 50-70-80%, sőt a 100%, vagy az azt meghaladó veszteségek sem voltak ritkák a közelmúltban. A pénzügyi rendszer túlfűtöttsége nem utolsó sorban az átláthatatlanná alakított szintetikus befektetési termékek következtében alakult ki. A széles közvélemény abban a hitben él, hogy a magas strukturáltsággal bíró termékek elsősorban az angolszász piacokon domináltak. Ez így is igaz, azonban bizonyos volumenben hazánkban is értékesítettek a pénzügyi szolgáltatók magánszemélyek számára olyan termékeket, melyek komoly jogi aggályokat vetnek fel, elsősorban az értékesítés módját és a kapcsolódó információközlést illetően. A közelmúltban a Figyelő közölt részletesebb írást ezen ügyekről. Az alábbiakban a Portfolio.hu Dr. Zalán Gábor, pénzügyi területre szakosodott ügyvéddel azt járja körül, hogy milyen jogorvoslati lehetőséggel bírnak azok, akik "egy nem teljesen korrekt" ügylet keretében akár 50-100 millió forintokat buktak.
A paradicsomból való kiűzetés óta válság válságot ér a világban, újabban pedig bálványozott közgazdaságtani paradigmák dőlnek le sorra a nyomukban, hogy átadják helyüket a talán sikeresebb új elméleteknek. A jelenlegi válság nem likviditási, sokkal inkább bizalmi, megértése pedig a "Nagy Fogyasztó" USA és más világrészek kapcsolatának megértésétől függ - véli Zsadányi István Zsolt közgazdász. Szerinte a Fed egykori kamatemelése éppúgy közrejátszott a válság kialakulásában, mint a CDS-ek világhódítása, vagy épp az építőipar szükségszerű felfutása. Gresham törvényétől a Self elméletig, Keynestől a CDO-kig, Káintól a rendszerközpontok technikai mínuszáig: új megközelítés, szokatlan álláspont. A pénzügyi válság okait és megoldási lehetőségeit boncolgató írás reményeink szerint gondolatébresztő lesz, a hozzászólásokat a portfolio@portfolio.hu címre várjuk.
Hiába derült ki, milyen adótáblát tervez a kormány jövőre a személyi jövedelemadóban, még mindig nem tudni pontosan, hogy mennyivel járunk jobban, mint az idén. A fő kérdés, hogy az elburjánzott adójóváírással pontosan mit akar kezdeni a kormány. Akárhogy is: 330 ezer havi bruttóval nagyon jól járunk.
Cikkünk előző változata 5 millió forint sávhatárral számolt, de sokkal életszerűbb, ha a szuperbruttó sávhatárt tekintjük 5 millió forintnak, így cikkünket korrigáltuk.
Tegnap napvilágot láttak az ingatlanadóra szóló összegszerű elképzelések. A lakások esetében sávos rendszer, elviselhető kulcsok formájában jelentkezik az ingatlanadó, miközben minden más ingatlan esetében 1%-os kulcsról szólnak az első kormányzati tervek. Összeomlik-e a lakáspiac? Mi lesz a telkekkel, irodákkal, garázsokkal?
Üzemi szinten alapvetően jobb lett a Rába első negyedéves gyorsjelentése, mint azt a céget még követő két elemző várta, azonban a nettó eredmény sor megítélését nehezíti egy újonnan bevezetett számviteli változás.
Pozitív, hogy az első negyedévben az éves elemzői EBITDA "konszenzus" 39%-a teljesült és a menedzsment által publikált 2009-es prognózisok is biztatónak mondhatók, ugyanakkor a cég eladósodottságával és fedezeti ügyleteivel kapcsolatban bőven akadnak még kérdőjelek. A menedzsment 11 órakor kezdődő tájékoztatóján talán ezekre az árfolyam jövőjét nagyban befolyásoló kérdésekre is választ kapunk.
A gyorsjelentés főbb pontjai az alábbiak:
A bevétel 43%-kal zuhant az export oldalról kedvező forintgyengülés ellenére
Egy kb. 100 millió forintos ingatlanbevétel enyhítette a visszaesést
A menedzsment brutális költségkontrollal uralja a helyzetet...
...így az EBITDA csak 5%-kal esett vissza
Az adózás előtti veszteséget egy számviteli manőverrel 12.3-ról 2.1 milliárd forintra szorította le a cég
A cég több mint 30%-os bevétel visszaesést prognosztizál idénre
A 2009-es EBITDA 3 és 5 milliárd forint között lehet
Az emberek érezhetően idegenkedve viszonyulnak az ingatlanadóhoz, többnyire igazságtalannak érzik. Ez a hozzáállás alapvetően két tényezőből fakad, az egyik, hogy a magyar ember (érzelmileg is) igen erősen ragaszkodik saját ingatlanához, a másik pedig az, hogy Magyarországon az utóbbi években az összes adóváltozás adóemelést jelentett. Ahogy most kinéz, utóbbi talán nem állja meg a helyét (vagy legalábbis összességében a legtöbb embernek csökkenhet az adóterhelése jövőre), az előbbi pedig amúgy is gyenge érv az adóztatási szempontok között. Nézzük hát, milyen szempontok alapján ítélkezhetünk az ingatlanadó bevezetéséről!
A parlament hétfőn megszavazta a kormány adórendszerrel és szociális kiadásokkal kapcsolatos terveit, melynek értelmében többek között változik az áfakulcs, az szja alsó sávhatára, emelkedik a jövedéki adó. Mindemellett az egészségügyet is érintik a kormány által bejelentett módosítások, így például a táppénz és a járulékcsökkentés. Érdemes tehát összeszedni, hogy az egészségügyre hogyan hat a válság és az intézkedések.
Míg 2006-2007-ben a legnagyobb, addig idén az egyik legkisebb GDP-arányos államháztartási hiányt fogja felmutatni az Európai Unióban Magyarország, eközben viszont az egyik legsúlyosabb recessziót is átéljük. Az Európai Bizottság által a közelmúltban közzétett friss gazdasági előrejelzések rávilágítanak arra, hogy több ponton is enyhült a magyar gazdaság sebezhetősége. A külső pénzügyi sérülékenység tekintetében idén már Románia és Szlovákia is kedvezőtlenebb helyzetbe kerül hozzánk képest - legalábbis egyes mutatók szerint. Egészen elképesztő folyamatok is kiolvashatók a friss bizottsági prognózisokból: a spanyol munkanélküliség például két év alatt az egyébként sem alacsony 10%-os szintről csaknem megduplázódik jövőre, miközben az ír államadósság rátája 2007-ről 2010-re megháromszorozódik.
Már megint. Mondhatná ezt az örök optimista a Magyar Telekom gyorsjelentése kapcsán, mert újra felülteljesítette a cég a nettó profit várakozásokat. Vagy mondhatná ezt az örök pesszimista is azért, mert a cég most is óriási összeget költött el a belső vizsgálatra. De mondhatnák akár az elemzők is ugyanezt annak kapcsán, hogy a Telekom "százhuszonharmadszorra" is megváltoztatta a divizionális jelentési struktúráját.
Objektíven nézve azonban csak annyit mondhatunk, hogy a közzétett beszámolóban különösebb meglepetés nincs, az eredmények pontosan megfeleltek a várakozásoknak és a menedzsment sem változtatott idei célkitűzésein. Ettől még ne becsüljük le a gyorsjelentést, a jelenlegi válságkörnyezetben nagyon is pozitív hír, hogy nincs semmilyen hír.
Osztalékhozam alapján a részvények a magyar állampapírokhoz képest olcsók, de voltak már olcsóbbak is, és régiós összehasonlításban sem mondhatók kiemelkedően vonzónak. Bár a jelenlegi eredmények inkább pozitív árfolyam reakcióra adnak okot, az említettek miatt a részvények hosszabb távú emelkedéséhez a magyar kockázatmentes hozamok további mérséklődése lehet szükséges.
A gyorsjelentés főbb pontjai:
A teljes árbevétel 2%-kal húzódott vissza
A magyar mobil és vezetékes érdekeltségek nem teljesítenek túl jól
Kivételt képez a TV és a rendszerintegráció szegmens
A leányvállalatok euróban denominált bevételei a forint gyengülései miatt javították a teljesítményt
Továbbra is szigorú költségkontroll látszik, az értékcsökkenés is lefelé tart
Az EBITDA 6%-os esésében egy bázisidőszaki ingatlanértékesítés is közrejátszott
A nettó profitot a jelentősen visszaeső adóterhelés nyomta felfelé (egy macedóniai technikai változás miatt), így csak 3%-ot csökkent
Az eladósodottság történelmi mélypontra, 25% alá esett
A menedzsment fenntartotta korábban megfogalmazott várakozásait
Akár érzékelhető elmozdulás is lehetséges az egyes biztosítási üzletágak díjtételeiben az Európai Parlament által a közelmúltban elfogadott Szolvencia II szabályozásnak köszönhetően. A döntés egy több évtizedes korszakot zár le, és új fejezetet nyit a hazai iztosítók életében is. A 2012-ig életbe lépő Szolvencia II a bankok Bázel II szabályozásához hasonlóan három pilléren nyugszik, a szektor elmúlt évekbeli tapasztalatait összegezve korszerűbb tőkekövetelményeket ír elő, és a korábbiaknál fejlettebb kockázatkezelést igényel a biztosítók részéről, ráadásul átláthatóbb működést is ígér. Hogy a forradalminak nevezhető változás mit is jelent pontosan a biztosítók és ügyfeleik számára, annak megítélésében Horváth Gyula, a Deloitte vezetési tanácsadás üzletágának aktuárius részlegét vezető igazgatója volt a Portfolio.hu segítségére.
