Egy teljes szektor letérdelt tegnap a kormány előtt, végre nyugtuk lesz a bankoknak?

A vámháborúról szóló hírek hosszú sorában minden bizonnyal sokak számára elsikkadt az a nem mindennapi eseménysorozat, ami kedden a magyar bankszektorban történt. Példátlan vállalások egész sorát tették a bankok a lakossági bankszámláik költségét és átláthatóságát illetően, és

ezzel több milliárd forintos, összességében feltehetően már tízmilliárdos nagyságrendű pénzügyi áldozatot vállalt a szektor.:

• egyrészt egyesével teljesítették Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter elvárását, amely szerint vissza kell venniük a december óta (meglátásunk szerint egyébként teljesen jogkövető módon) végrehajtott bankszámladíj-emeléseikből, emellett 2026 közepéig vállalták, hogy nem hárítják tovább belső működési költségeik emelkedését és az inflációs hatást a lakosságra,
• másrészt szektorszinten, a Magyar Bankszövetség képviselőin keresztül megállapodást kötöttek a Magyar Nemzeti Bankkal is, amely a bankszámlák egy szűk körét jelentő alapszámlák költségeinek az átmeneti visszafogásán túl egyszerűbb és átláthatóbbá teszi a lakossági bankszámlák széles körét is.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint februárban nagyon jelentősen emelkedtek a bankszámladíjak, éves összehasonlításban a pénzügyi szolgáltatások díjai 13 százalékkal voltak magasabbak, a készpénzfelvétel díja 15%-kal drágult, a folyószámla-vezetés díja 26%-kal drágult, a legkisebb mértékben drágult a bankkártyák éves díja, csak 6%-kal. Ezek egyáltalán nem indokolható tételek - mondta három hete a miniszter.

Hogy pontosan melyek ezek a vállalások, az a fent belinkelt cikkeinkben elolvasható, ennél is érdekesebb talán a bankszektor és a pénzügypolitika irányítói közötti kapcsolat dinamikája, aminek csak egy újabb gyöngyszeme az, ami tegnap történt.

2023 októbere óta a kormány nem egyoldalú kényszert alkalmaz, hanem „csak kér” a bankoktól, akik „önkéntes vállalás” keretében teljesítik az akaratát.

Ekkor vezették be a bankok a lakáshitelek „önkéntes THM-plafonját”, ami 2024 júniusának végéig élt, és először 8,5%-ban, majd 7,3%-ban maximálta a lakáshitelek hiteldíját. Ez lendületet adott a lakáshitel-kamatfelárak drasztikus csökkenésének, aminek a révén a lakáshitelek árazása inkább a kormány szándékát és a bankok közötti éles versenyt, semmint a tőkepiaci környezet realitását tükrözi, így hatását illetően jelentős profitáldozatot követel a szektortól. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy javítja is a bankok üzleti számait, hiszen 6-7% közötti kamatszintek mellett élénkebb a hitelkereslet, mint 8-9% között lenne.

Mindenesetre azóta újabb és újabb „önkéntes vállalásokat” tettek a bankok, az elmúlt fél év legemlékezetesebb eseményei e téren az alábbiak voltak:

• 2024 novemberében a Magyar Bankszövetség bejelentette, hogy megfelelnek a bankok a kormány legfeljebb 5%-os kamatozású lakáshitelek bevezetésére vonatkozó elvárásának, (más kérdés, hogy a lakáskínálat által nehezen teljesíthető feltételek mellett), magyarán még tovább torzítják lefelé a lakáshitelek árazását,
• 2025 februárjában 50 bázisponttal csökkentették a kkv-k számára elérhető kamattámogatott Széchenyi Kártya hitelek kamatát beruházási célok esetén úgy, hogy az 50 bázispontos kamatcsökkentésből 40 bázispontot a bankszektor, 10 bázispontot a programot koordináló KAVOSZ vállalt magára, magyarán újabb profitáldozatot hozott a szektor,
• 2025 márciusában, vagyis a múlt hónapban azt is vállalták, hogy első körben a 2000 főnél nagyobb, ATM-mel nem rendelkező településeken bankautomatákat telepítenek (az azóta megjelent törvényjavaslat alapján ez minden településen kötelező lesz, de a bankok koordinálhatnak egymással).

Kétféle fő olvasata van mindennek, magában a bankszektorban találkozni lehet mindkettővel:

• Becsicskulás: a szigorúbb álláspont szerint a kormány ugyanúgy diktátumokat és ultimátumokat fogalmaz meg, mint korábban (a devizahitelesek „megmentésének” 2010-2015 közötti időszakában volt ez igazán jellemző), de mivel úgyis tudja, hogy a bankok nem tehetnek mást, mint megfelelnek, ezért hatalmában áll „önkéntes vállalásként” eladni a közvélemény felé ezeket – pestiesen szólva nem tesz mást a bankszektor, mint „becsicskul”, mert amúgy nem is tehet mást,
• Közös erőfeszítések: a megengedőbb vélemény alapján a kormány elvárásai a legtöbb esetben racionálisak vagy azzá tehetők, részei egy közös gazdaságpolitikai cél elérése érdekében tett erőfeszítéseknek, legyen az a lakhatás megkönnyítése, a kkv-k hitellel való ellátásának a javítása vagy ahogy a bankszámlaköltségek esetében, a lakossági megélhetési költségek és az infláció letörése. (A KSH inflációs kosárban a „máshová nem sorolt pénzügyi szolgáltatások", amely a közmegegyezés szerint a banki díjakat tartalmazza, 3,386%-os súlyt képviselnek jelenleg.) A bankok egyszerűen együttműködnek a jogos és megalapozott gazdaságpolitikai akarattal.

Természetesen mindkét megközelítésnek látjuk az igazságtartalmát. Utóbbi véleményt látszik erősíteni, és a kormány elvárásait a saját szempontjából indokolhatóbbá teszi, hogy a bankszektor a tőkehelyzete, likviditása és jövedelmezősége alapján is képes a tehervállalásra. Minden idők legmagasabb nyereségével zárta 2024-et a magyar bankszektor, hiszen a konszolidált nyereség 2007 milliárd, a nem konszolidált 1632 milliárd forint volt.

Ugyanakkor azok is rendelkeznek jogos érvekkel, akik a bankok pénzügyi áldozatvállalásának a korlátos voltára világítanak rá: bár abszolút értelemben növekedést látunk, tőkearányosan már romlott a szektor belföldi teljesítménye az előző évhez képest mind a nyers, mind az általunk az átmeneti tételekkel korrigált számok alapján. Ráadásul a tavalyi magas eredmény még sok szempontból a monetáris politikai ciklus aktuális szakaszának a következménye, a ciklus más szakaszain a bankok jóval szerényebb megtérülést érnek el, hosszú évekig nem teljesítették a tulajdonosok nemzetközi benchmarkok alapján számított hozamelvárásait sem.

A jövőt illetően az a nagy kérdés, hogyan formálódik tovább a gazdaságpolitika és a bankszektor viszonya. A látszólag konszenzusos megoldásoknak is kétféle fajtája van, ezek közül a tegnapi történések alapján a kormány a keményebb, az MNB a szerényebb módot választotta:

• a kormány a nyilvánosságnak is üzenve kedd estig adott haladékot a bankoknak arra, hogy önkéntes vállalásokat tegyenek, belengette ugyanakkor Nagy Márton azt is, hogy a szerdai (vagyis a mai) kormányülésen ezeket értékelni fogja a kormány, és ő maga is döntést fog hozni - a bankok vezetői most azt remélhetik, erre nem kell sort keríteni, hiszen bőkezű vállalásokat tettek,
• az MNB viszont az új elnökkel, Varga Mihállyal az élén nem a közönség előtt játszotta le a bankokkal a dolgot, hanem már csak a megállapodás tényét közölték a nyilvánossággal, és lehetőséget adott arra is, hogy a konkrét részleteket a következő hetekben, hónapokban tudják kidolgozni a felek.

A különböző kezdeményezések között abból a szempontból is jelentős különbség van, hogy puszta áralkalmazkodást követelnek a bankoktól, vagy komplexebb fogyasztóvédelmi célokat is hatékonyabban szolgának (ebből a szempontból az MNB-vel kötött megállapodás előremutatóbbnak tűnik). Formailag a bankok természetesen a szelídebb megközelítés pártján állnak, tartalmilag pedig könnyebben elfogadják a fogyasztóvédelmi szempontból is érdemi előrelépést jelentő változtatásokat. De ahogy bankár forrásunk fogalmazott, a leginkább

most már egy kis nyugalmat kívánnak maguknak.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images