Jóval költségesebb lehet Európa számára a zöld-átállás, mint a korábbi becslések, legalábbis a Bruegel nevű brüsszeli gazdasági kutatóintézet új jelentése szerint. A klímapolitikai intézkedések költsége így is sokkal alacsonyabb lenne, mint amennyibe a tétlenség kerülne, különösen Európában, amely a leggyorsabban melegedő kontinens.
A tiszta energia- és közlekedési rendszerekbe történő beruházások ösztönzése elengedhetetlen ahhoz, hogy az Európai Unió elérje 2030-ra kitűzött fő klímapolitikai célját, azaz az üvegházhatású gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képest 55%-os csökkentését.
A Bruegel elemzése szerint a 2021-2030-as időszakban évente mintegy 1300 milliárd euró értékű beruházásra van szükség az EU energia- és szállítási rendszereibe a 2030-as klímacélok eléréshez, amely a 2031-2050-es időszakban évi több, mint 1500 milliárd euróra emelkedik.
Ezek, az uniós GDP 7,7%-ának, illetve 7,4%-ának megfelelő értékek jelentősen meghaladják az eddig megjelent becslésekben szereplőket. Az Európai Bizottság 2023-as stratégiai előrejelzési jelentése szerint összességében évente mintegy 620 milliárd euró további beruházásra lesz szükség az Európai zöld-megállapodás és a REPowerEU terv célkitűzéseinek eléréséhez, valamint további 92 milliárd euróra lesz szükség a nettó nulla iparról szóló rendelet (Net Zero Industry Act - NZIA) célkitűzéseinek megvalósításához - vagyis a tiszta technológiák gyártásához szükséges feldolgozóipari kapacitás létrehozásához - a 2023-2030 közötti időszakban.
A jókora eltérés egyik oka, hogy az Európai Bizottság számai csak a tőkekiadásokra (CAPEX) reflektálnak, és bár a zöld-átállás fő költségtételét valóban a tőkebefektetések jelentik, nem tartalmazzák az egyéb, ugyancsak jelentős finanszírozási költségeket. A Bruegel jelentése szerint a nettó nulla iparról szóló rendelet végrehajtásához fűződő költségekre vonatkozó bizottsági becslés is nagyon konzervatív, mivel csak néhány kiválasztott technológiára és belföldi ellátási láncra fókuszál, figyelmen kívül hagyva a készségfejlesztési programok, valamint a kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférés biztosításának költségeit is.
Azt, hogy a bizottsági becslésben szereplő miért maradnak el jelentősen az új prognózisban szereplő értékektől, az is magyarázza, hogy
az Európai Bizottság becslései csak a klímaváltozás megfékezéséhez szükséges beruházásokat tartalmazza, az ahhoz való alkalmazkodás költségvonzatát nem.
Az elemzés készítői azt is megjegyzik, a feldolgozóipar zöld-beruházási igényeit az is tovább növelheti, ha a gazdaságvédelmi szempontok az import agresszív visszaszorítását teszik szükségessé.
A legtöbb zöld beruházást a magánszektornak kell finanszíroznia, azonban mivel a beruházások finanszírozásának költsége jelentős lesz a készpénzhiányos szereplők számára, kockázatmentesítő eszközökkel az államháztartásnak is be kell avatkoznia a magánberuházások elősegítése érdekében. Az EU-nak a 2030-as klímacélok eléréséhez szükséges további beruházások állami részesedésének a GDP 0,5 és 1%-a között kell lennie 2025-2030-ban - állítja az elemzés, amely szerint az esetleges fiskális megszorítások sem akadályozhatják ezen források mozgósítását.
A Bruegel által javasolt, felelős zöld befektetési keret a szervezet szerint segítene meggyőzni a piacokat arról, hogy ezt a zöld adósságot lehet és kell finanszírozni.
Az ilyen beruházásokhoz kapcsolódó államadósságot „jó adósságnak” kell tekinteni, amelyet teljes mértékben indokol egy rendkívüli és átmeneti átállás egyszeri finanszírozási szükséglete, amely a jövő generációi számára jelentős előnyökkel jár.
Így az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére fordított közkiadások a jövőben csökkenteni fogják az alkalmazkodásra fordított közkiadások potenciálisan sokkal magasabb igényét is.
A 2025-2030 közötti időszakban azonban az elemzés szerint valószínűleg rendkívül nehéz lesz teljesíteni a szükséges beruházási szintet. Egyszerre kell ugyanis gyorsan bővíteni a tiszta villamosenergia-termelést és a villamosenergia-átviteli rendszereket, fokozni az ipar dekarbonizációjának sebességét, és erőteljesen felgyorsítani az épületek és a közlekedés környezetbarát átalakítását is.
Közben a döntéshozók növekvő akadályokkal szembesülnek az állami szektor azon képességét illetően, hogy támogassa a szükséges beruházásokat.
Uniós szinten a potenciális akadályok közé tartozik egyebek mellett az, hogy a zöld-átálláshoz szükséges uniós támogatások fő forrása kifogy, vagyis hogy a NextGenerationEU, a koronavírus-járvány utáni fellendülést ösztönözni hivatott helyreállítási terv a végéhez közeledik. További nehézséget okoz, hogy a dekarbonizáció, a versenyképesség és a biztonság közötti egyre nehezebb kompromisszumot teremteni.
A költségvetési fenntarthatóság, a versenyképesség és a gazdasági biztonság mindhárom célkitűzését érdemes követni, de ezek nem valósíthatóak meg egyszerre, legfeljebb 5-15 év alatt, a politikának ezért szembe kell néznie a kompromisszumokkal - emeli ki az elemzés. Például a kínai zöld berendezésekre való támaszkodás segíthet Európának megfékezni az átállás fiskális költségeit, és jót tesz a versenyképességnek, de a gazdasági biztonság aláásása árán. Ezzel szemben az európai technológiák beszerzése megelőzheti a gazdasági biztonsági kockázatokat, de valószínűleg növeli az átállás fiskális költségeit.
A költségvetési források zöld-célokra történő mozgósítását akadályozhatja az is, hogy terjednek a klímapolitikáról szóló, a populista nacionalista pártok által hirdetett hamis narratívák. A Bruegel felhívja rá a figyelmet, hogy bár a populista nacionalista pártok gyakran azt a hamis hiedelmet terjesztik, hogy a dekarbonizáció káros a versenyképességre és a biztonságra, ennek épp az ellenkezője igaz. A zöld-beruházások alapvető fontosságúak ahhoz, hogy az EU teljesítse sürgető versenyképességi és biztonsági célkitűzéseit, akkor is, ha a különböző célkitűzések között összetett kompromisszumok állnak fenn.
A hagyományos energiaforrásokkal gyengén ellátott Európa nagymértékben függ a fosszilis tüzelőanyagok importjától, ami az EU-t a globális olaj- és gázpiac ingadozásának teszi ki, aláássa a versenyképességét és veszélyezteti a biztonságát - amint ezt a 2022–2023-as energiaválság is drámai módon megmutatta.
Ezért a Bruegel szerint Európa számára az egyetlen strukturális megoldást a zöld-átmenet jelenti.
Az EU bőséges hazai megújuló energiaforrással rendelkezik, amely költséghatékonyan kiaknázható, miután szél- és napenergiával áramot termelni ma már olcsóbb, mint szénnel és gázzal. A megújulók terjedése nemcsak a nagykereskedelmi áramárakat, hanem a háztartások számláit is csökkenti, méghozzá az olyan kapcsolódó pluszberuházások többletköltségeivel együtt is, mint például a hálózatbővítés. Az energiaválság csúcsán a nap- és szélerőművekből származó villamosenergia-termelésnek köszönhetően az uniós áramfogyasztók mintegy 100 milliárd eurót takarítottak meg.
Míg 2022-ig a dekarbonizáció önmagában is prioritás volt, ma már az energiaellátás hosszú távú biztosításához és az európai gazdaság energiaköltségeinek csökkentéséhez is elengedhetetlen. Azonban időbe telik, mire ide elérünk: a legtöbb modell szerint a megújulók csak a 2030-as évek elején fogják ténylegesen csökkenteni az áramárakat. Ahhoz viszont, hogy ez megtörténjen, hatalmas beruházásokra lesz szükség a megújuló energiatermelés kiépítése, a villamosenergia-hálózat bővítése, valamint a rugalmassági megoldások, például a villamosenergia-tárolás területén.
A kihívást tovább súlyosbítja Donald Trump elnök visszatérése az Egyesült Államokba.
A zöld-beruházások gyorsítása lehet a megfelelő válasz Trump visszatérésére
Az elemzés szerint Trump elnök visszatérése a versenyképességi és a gazdasági biztonsági kihívásokat súlyosbítja. Az USA klíma- és környezetvédelmi politikájának várható lebontása az európai populista nacionalista pártok narratíváját fogja táplálni, miközben programja kedvezőtlenül fogja befolyásolni Európa dekarbonizációját, versenyképességét és biztonsági problémáit. Mivel valószínűleg több állami kiadásra lesz szükség a védelmi szektorban, kevesebb állami forrás állhat rendelkezésre a zöld átálláshoz.
Ezzel a kihívással szemben világosnak kell lennie, hogy Európa saját gazdasági érdeke a zöld átállás előmozdítása, legalább három okból. A globális dekarbonizáció létfontosságú az EU számára az egyre drágább éghajlati károk jövőbeni korlátozása érdekében; segíteni fogja az EU-t gazdasági versenyképességének és gazdasági biztonságának növelésében; a tiszta technológiai mindemellett exportlehetőséget is jelent Európa számára. Az EU-nak ragaszkodnia kell tervéhez, még akkor is, ha a kompromisszumok egyre nehezebbek, és meg kell próbálnia ezt a helyzetet lehetőséggé alakítani azon tiszta befektetések vonzására, amelyek nem valósulhatnak meg az Egyesült Államokban a következő négy évben.
A Bruegel szerint fontos hangsúlyozni, hogy Trump fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos programja az Egyesült Államok érdekeivel találkozhat, de nincs érdemi tartalma az EU számára, amely nem rendelkezik fosszilis tüzelőanyag-forrásokkal. Trump célja, hogy az Egyesült Államok ne csak „energiafüggetlen”, hanem „energiadomináns” is legyen. Ezt igazolhatja, hogy a megválasztott elnök ígéretet tett arra, hogy egy éven belül felére csökkenti a földgáz és az áram árát, nagyrészt a földgáztermelés növelésével. Ha ez megtörténik, az növelné az EU és az Egyesült Államok közötti energiaár-szakadékot, ami tovább rontaná az EU iparának versenyképességét. Európa egyetlen lehetősége arra, hogy strukturális megoldást nyújtson erre a problémára, a zöld-beruházások felgyorsítása, ezért Trump visszatérését az európai uniós tiszta befektetési program végrehajtását ösztönző jelentős lökésének kell tekinteni - áll az elemzésben.
Európa jelenleg nagyrészt a fenti akadályok eredményeképpen nincs a klímapolitikai céljaihoz vezető pályán, ehelyett egy olyan fordulóponthoz ért, ahol a dekarbonizációval szembeni politikai ellenállás erősödik, és mind uniós, mind nemzeti szinten egyre szűkösebbek a zöld-beruházásokat támogató költségvetési eszközök.
A Bruegel szerint a 2030-as uniós klímacélok elérése érdekében az Európai Bizottságnak új zöld-átállási programot kell előterjesztenie, a magán- és állami beruházásokra vonatkozó részekkel együtt. A privát szegmens esetében a politikának a klímapolitikai stratégia hitelességének biztosítására, valamint a megtakarítások teljes körű mobilizálása keretfeltételeinek megteremtésére kell irányulnia, míg az állami rész esetében a cél a korlátozott költségvetési források tűzerejének maximalizálása.
A szervezet javaslatai a szükséges klímaberuházások biztosítása érdekében:
- Az EU biztosítsa klímapolitikai keretei hitelességét és a szakpolitika általános következetességét.
- A zöld magánbefektetések felszabadítása egy működő tőkepiaci unió, egy hatékony fenntartható pénzügyi keret és egy erősebb Európai Beruházási Bank révén.
- A tagállamok kormányai által készített Nemzeti Energia- és Klímaterveket nemzeti zöld-befektetési stratégiákká szükséges alakítani, és feltételekhez kell kötni az uniós források kifizetését.
- Az EU költségvetés-politikai keretrendszerének felülvizsgálata olyan módon, hogy az EU Tanácsa által jóváhagyott, jól meghatározott dekarbonizációs állami beruházásokat mentesítik a túlzottdeficit-eljárás (EDP) és a kapcsolódó biztosítékok alapján előírt minimális kiigazítások alkalmazása alól.
- Az EU költségvetésének a zöld-átállás szolgálatába történő állítása.
- Az uniós szén-dioxid-kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) bevételei felhasználásának maximalizálása.
Az éghajlatváltozással kapcsolatos európai uniós célok eléréséhez tartozó beruházási igények jelentősek, de az elemzés szerint kezelhetőek. Az összegek előteremtése ugyanakkor sürgős feladat.
Az Európai zöld megállapodással az EU a klímapolitika globális éllovasává tette magát. Tekintettel a globális klímacselekvés politikai gazdaságtanára és az Egyesült Államok valószínű kilépésére a Párizsi Klímaegyezményből, az európai zöld megállapodás sikere létfontosságú ahhoz, hogy legyen esély a globális kibocsátáscsökkentés sikerre vitelére. Az elemzés leszögezi, ez fontosabb, mint valaha, mivel a klímaváltozás hatásai világszerte egyre láthatóbbak és költségesebbek. A Bruegel emlékeztet: a klímapolitikai intézkedések költsége sokkal alacsonyabb, mint amennyibe a tétlenség kerülne, különösen Európában, amely a leggyorsabban melegedő kontinens.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
