Gadanecz Zoltán

Barcsi fiatalként érettségi után egy fővárosi felsőoktatású intézménybe jelentkeztem, hogy informatikát tanulhassak. Pénz és városismeret nélkül vágtam neki a budapesti életnek, és akkor még azt sem tudtam, hogy létezik az ingatlan szakma. Két év alatt azonban rájöttem, hogy nem a felsőfokú tanulmányok miatt akarok itt maradni, hanem dolgozni szeretnék. Úgy adódott, hogy a lakásértékesítés talált rám. Persze, amikor az első ingatlanos helyen megláttak edzőcipőben, meghallották somogyi, ízes tájszólásomat, csak legyintettek: egy lakást sem adok el, egyetlen vevő sem fog megbízni bennem. Nem lett igazuk, nemsokára a hónap dolgozója lettem. Tíz év múlva már mindenem megvolt, amire vágytam: saját lakás, autó, motor... Addigra rájöttem, hogy nem tudok azonosulni a korábbi munkáltatóim „egy felettetek" elvével. Én az „egy közületek" filozófiában hittem, ami aztán odáig vezetett, hogy saját céget alapítottam. Hittem abban, hogy jó csapattal sokat fogunk elérni, és ma már úgy is tudunk szörfözni, hogy hullám sincs. Számos magyar irodánk mellett Romániában is jelen vagyunk, emellett vannak ciprusi és horvátországi projektjeink is.