Szabó Gábor 1954-ben született, fizikusdiplomáját a szegedi József Attila Tudományegyetemen szerezte. 2010-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává. Az SZTE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék kutatójaként a lézer a fő érdeklődési területe. Többek között fotoakusztikus spektroszkópival, femtoszekundumos impulzusok előállításával, nemlineáris optikával, a lézerek orvosi alkalmazásával foglalkozik. A szegedi úgynevezett „szuperlézeres” kutatóközpont, az ELI létrehozásának elsőszámú szorgalmazója és támogatója. 1460 hivatkozási számmal dicsekedhet, összesített impakt faktora: 251,688, miközben nevéhez 11 magyar, 5 egyesült államokbeli és 3 német szabadalom kötődik. A szegedi egyetem kutatójaként és népszerű oktatójaként 8–10 évente újabb és újabb területen próbálta ki magát. Így például németországi és amerikai egyetemek vendégprofesszora volt. Számos közéleti és szakmai megbízatása közül szakmai törekvéseit leginkább az jelzi, hogy kutatás-fejlesztési helyettes államtitkári feladatot vállalt 2000-2002 között, 2007 óta a Magyar Innovációs Szövetség elnöke, az SZTE számos kutatási és ipari projektjében vett és vesz részt. A szegedi egyetemen többféle tisztséget is betöltött. Például volt intézetigazgató, 2007 óta pedig a Fizikai Doktori Iskola vezetője. Először 2010-ben, majd 2014-ben ismét a Szegedi Tudományegyetem rektorává választották. Díjai közül kiemelkedik az MTA Akadémiai Díj (2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, valamint a Pro Urbe Díj Szeged (2009). Rektorként legfontosabb feladatának azt tartja, hogy a szegedi universitas a hazai felsőoktatás egyik zászlóshajójaként a nemzetközi térben is erősítse kutatóegyetemi pozícióját.
Korábban a következő Portfolio konferencián vett részt előadóként: