Magyarországon szinte minden cég ingyen akarja megkapni a sportolókat reklámarcnak, egyelőre kevesen vagy csak termékekkel hajlandók fizetni érte - mondta a Portfolio-nak adott interjúban Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang (Ádó). A hazánk első téli olimpiai aranyérmét szerző rövidpályás gyorskorcsolya-váltó tagjai karrierjük mellett tudatosan építik márkájukat is, de nem vállalnak el mindent, sokkal inkább igyekeznek beárazni magukat. Celebek például nem akarnak lenni, de már dolgoznak a Liu Brothers ötletén, amely a tervek szerint saját ruhamárkájuk lenne majd egyszer. 2019 első Portfolio Impaktjában: a Liu-testvérek.
Portfolio: Van névjegykártyátok?
Születési : 1995. november 20.Legfontosabb eredményei: olimpiai bajnok 5000 méteres váltó (2018), világbajnok (500 méter, 2016), négyszeres Európa-bajnok, magyar bajnok.
Liu Shaolin Sándor: Van.
És mi szerepel rajta? Gyorskorcsolyázó? Olimpiai bajnok? Az év sportolója?
Liu Shaolin Sándor: Olimpiai bajnok.
Ezzel lehet a legjobban menőzni?
Liu Shaoang: Ez az, ami a legjobban leír bennünket. Mindenre nagyon büszkék vagyunk, minden sikert saját magunknak köszönhetünk, amit elértünk, nem emelnék ki semmilyen eredményt.
Korábban arról lehetett hallani, hogy saját márkában gondolkodtok. Mikor lesz Liu Brothers-ös névjegyetek? Hol tart most ez a projekt?
Liu Shaoang: Ez a folyamat már elkezdődött, e-mail címünk is van, amin felvehetik velünk a kapcsolatot.
Liu Shaolin Sándor: Nemrég szerződtünk egy kínai sportruházati céggel, a Li-Ninggel 2022-ig, emiatt a Liu Brothers önálló branddé válása, legalábbis ami a sportruházati részét illeti most egy kicsit megállt. Azt tapasztaltuk, hogy nagyobb macerával jár, mint előzetesen gondoltuk, sokkal több munkát kell beleölnünk, ami sok időnket elvenné a sport mellett.
Most úgy döntöttünk, hogy ha egyszer befejezzük a pályafutásunkat vagy jön egy nagyon jó lehetőség, akkor élesítjük ezt.
Fotó: Stiller Ákos/Portfolio
Liu Shaoang: Ennek ellenére a Liu Brothers még mindig él, egy komplett csapat dolgozik rajta, hogy ebben segítsen nekünk. Mert mi továbbra is a sportra fókuszálunk, az edzések és a versenyek pedig rengeteg elfoglaltságot jelentenek.
Születési idő: 1998. március 13.
Legfontosabb eredményei: olimpiai bajnok 5000 méteres váltó (2018), kétszeres Európa-bajnok, négyszeres junior világbajnok, magyar bajnok
Pontosan mit takarna a Liu Brothers? Reklámarcok lennétek, vagy saját márkában gondolkodtok?
Liu Shaolin Sándor: Ez alatt a név alatt kifejezetten a márkára, a termékekre gondoltunk elsőre, aztán Ádó ötlete volt, hogy a megjelenésektől a szereplésekig mindent hangoljunk össze és a Liu Brothers alatt fussanak. A termékekkel volt egy kicsit több macera, azokat legyártani, megtervezni, eladni, itt akadt meg egy kicsit.
A tavalyi történelmi olimpiai aranyérem óta belekóstolhattatok, hogy a sporton kívül is van számotokra élet. Mekkora ma egy magyar sportoló reklámértéke?
Liu Shaolin Sándor: Ebben szerintem nagyon le vagyunk maradva Nyugat-Európától, az Egyesült Államoktól vagy Kínától, de persze a magyar piac sem akkora. Nekünk korábban is az lebegett a szemünk előtt, hogy egyszer komoly reklámértékünk legyen, és el tudjuk adni magunkat, jöjjenek a szponzorok, de meglepő módon ezek a megkeresések az olimpiáig nem jöttek, nekünk kellett kopogtatni a cégeknél.
Szerintem Magyarországon sokan csak a saját üzleti hasznukat nézik, nem úgy fogják fel, hogy ha adnak egy sportolónak, akkor az nekik is előnyös lehet. Ebből következik az is, hogy sok cég, vagy az őket képviselő ügynökség minél kevesebb pénzért akar minél jobb sportolókat megkapni. Mi ezen is változtatni szeretnénk, azt akarjuk elérni, hogy egy sportoló legyen megbecsülve ebből a szempontból is.
Az olimpia óta láttok változást?
Liu Shaoang: Azóta nagyon sok felkérést kapunk sokszor nagyon rossz ajánlatokkal.... Egy sportszergyártó esetében például a szponzoráció ma Magyarországon a leggyakrabban termékeket jelent, ott is elég szigorú megkötések vannak. Ehhez képest a legnagyobb kínai ruhamárkával, a Li-Ninggel most írtunk alá három és féléves szerződést, nagyon jó feltételekkel.
Fotó: Stiller Ákos/Portfolio
Azt megfejtettétek már, hogy Magyarországon a cégek miért nem becsülik meg jobban a sportolókat?
Liu Shaolin Sándor
Én úgy látom, hogy az a baj, hogy az influencerek, "celebek" elrontják az egész piacot. Ha valakinek már van párezer követője a közösségi oldalakon, akkor minimális mennyiségű termékért hajlandó szinte bármit reklámozni. A cégek pedig azt gondolják, hogy ha ezt el tudják érni termékekkel, kuponokkal, akkor minek adjanak érte pénzt.
Sanyit a világban sok helyen már úgy emlegetik, mint a "magyar Lewis Hamiltont". Ezt a kifejezést az első Influencer Fesztivál szervezői használták először 2018 szeptemberében, mert szerintük is Sanyinál érezhető leginkább a tudatos, átgondolt brandépítési stratégia. Hamilton is hasonlóan tudatosan építi a márkáját, mindketten nagyon otthonosan mozognak a közösségi médiában, a személyiségük, a megjelenésük is inkább formabontó, mint átlagos, miközben a pályára kimenve közös bennük a végtelen profizmus. Sokat számít az is, hogy folyamatosan magas szinten teljesítenek a sportban, sorra szállítják a jó eredményeket - mondta a Portfolio-nak Tarpai Zoltán, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség marketing és kommunikációs vezetője. Szerinte hamarosan Ádónál is kialakul az a karakter és azok a védjegyek, amelyekkel önállóan is felismerhető és értékes lesz a sportmarketing piacon.
Mennyire tud, mennyire akar influencer lenni egy aktív sportoló? Egyáltalán: belefér ez az időtökbe?
Liu Shaoang: Magyarországon az influencer szó jelentése kicsit más, én úgy látom, hogy sokszor semmilyen értéke nincs ennek a kifejezésnek. Nálunk még a legnagyobb követőtáborral rendelkező celebeknek sincs reklámértékük. Olyan emberek lettek híresek, akik semmit sem csináltak, semmit sem tettek le az asztalra.
Mi nem ilyen típusú influencerek szeretnénk lenni, hiszen a szó eredeti értelmében mi már a saját területünkön véleményvezérek és befolyásolók vagyunk: sportolóként, arra ösztönözzük az embereket, hogy kövessék a példánkat, hogy megfelelő szorgalommal, alázattal és tehetséggel a saját területükön is sikeresek legyenek.
Rólunk tudják, hogy azért megyünk el egy tévéműsorba, vagy azért csináljuk meg például most ezt az interjút, mert olimpiai bajnokok lettünk, azaz elértünk már egy komoly sikert. Azt is szeretnénk átadni, hogy ebben nagyon sok munka és lemondás van, ezért keltünk fel minden reggel hatkor, ezért mentünk haza minden este nyolckor a jégcsarnokból, vagy ezért nem buliztuk át az éjszakákat. Attól, hogy valaki minél több képet tesz fel a social media felületére, vagy minél több ismerőse van, még nem influencer - ennek a kifejezésnek a jelentését kicsit helyre kellene tenni Magyarországon.
Reklámok szempontjából mit szeretnétek elérni? Tévében szerepelni, óriásplakátokon mosolyogni?
Liu Shaolin Sándor: Vannak ilyen álmaink, de a legfontosabb az, hogy milyen márkával tudunk azonosulni. Ha jönne egy megkeresés például olyan ruhamárkától, amit életünkben nem vennénk fel, akkor azt nem tudnánk hitelesen képviselni.
Fotó: Stiller Ákos/Portfolio
Milyen típusú terméket reklámoznátok szívesen? Gondolom, a sportruházat adja magát, de mi van, ha például megkeres egy élelmiszerlánc vagy egy autógyár?
Liu Shaolin Sándor: Autószponzorunk már van, a SEAT-tal már három éve dolgozunk együtt. Egyébként szerintem sokféle termékre vagy szolgáltatásra lehet gondolni, a telefongyártóktól kezdve az energiaitalokig, vagy akár benzinkutakig.
Egy sportolóval szerintem mindent el lehet adni.
A gyorskorcsolyában a felszerelés legdrágább eleme a korcsolyacipő, ami nagyjából 600 ezer forintba kerül. Ehhez jön még a penge, amiből egy pár 100 ezer forintot kóstál, és ebből három párat használnak párhuzamosan a versenyzők. A futóruha, amiben versenyeznek 400 ezer forint is lehet, ezekhez képest a sisak és a kesztyű már elhanyagolható költségnek számít.
A reklámértéketek emelkedése talán kifelé még nem annyira látszik, ha mondjuk végigmegyek az utcán, akkor nem ti köszöntök vissza a plakátokról.
Liu Shaoang: Mi nem akarjuk, hogy mindenhol bennünket lássanak. A tapasztalat azt mutatja, hogy több csatornán tudunk reklámozni, és ha akarnánk, mindenhol ott lehetnénk. Az érték viszont nekünk sokkal fontosabb.
El tudnánk magunkat adni tíz- vagy százezer forintért, aztán folyamatosan vándorolnánk a cégek között és mindenki azt gondolná, milyen jó dolgunk van, mert mindenhol ott vagyunk.
Médiamegjelenésben is van olyan szint, ami alá nem mentek?
Liu Shaolin Sándor: Általában a műsorvezető személyétől is függ, hogy mit vállalunk el, és attól, hogy ne csináljunk idiótát magunkból. Leszünk a jövőben is tévéműsorokban, nagy csatornákon is, de továbbra is megválogatjuk, mit vállalunk el.
A befektetett munkának és a tudatosan épített sportkarriernek eredménye is kell, hogy legyen: mennyit lehet ma profi gyorskorcsolyázóként keresni?
Liu Shaolin Sándor: A magyar sportban még mindig nem számít kiemelkedőnek a fizetésünk, azok után sem, hogy a Ferencvároshoz igazoltunk, ahol a lehetőségekhez képest nagyon megbecsülnek bennünket. Az úszókkal összehasonlítva például már tisztességes fizetésnek számítana a havi bérünk, de például a világkupák pénzdíjai még messze nem érik el azt, amit az úszásban látunk.
Szponzorációban valószínűleg sokkal jobb üzleteket tudunk majd kötni külföldön, mivel a magyar piac nem tart még ott, ebben még bőven van tartalék.
Fotó: Stiller Ákos/Portfolio
A klubváltásban mekkora szerepe volt a pénznek?
Liu Shaoang: Nem volt hatalmas szerepe. Klubot szerettünk volna váltani, nem éreztük jól magunkat a korábbi egyesületünknél, nem az számított, mennyi pénzt ajánlottak. Sőt, mi kerestük meg a Fradit, hogy váltani szeretnénk.
A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség jelenleg mintegy 1,3-1,4 milliárd forintos állami támogatásból gazdálkodik elsősorban, ehhez jönnek a szponzori pénzek vagy a pénzdíjak. Eközben az Observer kutatása szerint a sportág reklámértéke 1,6 milliárd forint.A működési támogatás mellett a létesítményhelyzet is javulhat: legkésőbb 2024-ig megvalósulhat a Nemzeti Korcsolyázó Központ, mely az új Puskás Ferenc Stadion mellett épülhet fel a Kisstadion és a Millenáris kerékpárpálya elbontásával. A becslések szerint a beruházás összértéke 43 milliárd forint lehet. Emellett várhatóan megmarad a jelenlegi Gyakorló Jégcsarnok is.
Mennyi kiadással jár ez a sport?
Liu Shaolin Sándor: Nincs sok kiadásunk, a szövetség nagyon sokat segít az eszközök, felszerelések beszerzésében. Ami bevételünk van, azt gyakorlatilag a saját céljainkra tudjuk használni.
Melyikőtöknek magasabb az alapfizetése?
Liu Shaoang: Ugyanannyit keresünk. Persze a versenyeken a pénzdíj az eredménytől függ, illetve vannak olyan szponzori szerződések, melyekben van mozgó rész a teljesítményhez kötve.
Ha megkeresést kaptok egy potenciális szponzortól, akkor az a cél, hogy mindkettőtöket alkalmazzák?
Liu Shaolin Sándor:
Törekszünk erre, az elsődleges célunk, hogy a Liu Brothers-t szerződtessék. Ha a nem sikerül ezt elérni, és mondjuk csak engem szerződtetnek, akkor az a cél, hogy a sikeres kampányt követően a következő évben vonjuk be Ádót is.
Az olimpiai aranyéremért járó jutalmat elköltöttétek már?
Liu Shaolin Sándor:
Nagyon gondolkodtam azon, hogy kivonatozok Bécsbe, veszek egy Lamborghinit és az úton hazafelé összetöröm. De a viccet félretéve, egy fillért sem költöttem el eddig az én részemből. Szeretném majd valamibe befektetni, sikeres üzletember lenni a karrierem után, még gondolkodom, hogy addig mi legyen vele.
Fotó: Stiller Ákos/Portfolio
A befektetési döntéseitekben valaki segít? Alkalmaztok például befektetési tanácsadót?
Liu Shaoang: Egymást segítjük, próbálunk közösen ötletelni. Aztán ha valamelyikünknek van egy jó ötlete, akkor megbeszéljük. De volt már példa arra, hogy bankoktól is megkerestek befektetési ajánlatokkal, sőt, ingatlanbefektetésekkel is megtaláltak már.
Az Observer friss kutatása a médiamegjelenések alapján próbálta megbecsülni egy sportoló reklámértékét, eszerint Liu Shaolin Sándotnak 344,2 millió forintos, Liu Shaoangnak pedig 252,9 milliós érték jött ki. Az idősebb fivér tavaly több mint 4700-szor, öccse pedig közel 3600-szor jelent meg a médiában. Nem meglepő, hogy a legtöbb megjelenés februárban volt, amikor megnyerték az olimpiát Pjongcsangban.
Hol vagytok népszerűbbek, itthon vagy külföldön?
Liu Shaolin Sándor: Magyarországon nagyon sokan felismernek bennünket, mondhatom, hogy minden második ember, aki az utcán szembejön. Kevesen gondolnák, de gyakorlatilag ugyanezt tapasztaljuk Kínában és Dél-Koreában is. Hollandiában is sokan ismerik a nevünket. Ezekben az országokban népszerű a gyorskorcsolya, ezért ismernek minket.
Ezt a népszerűséget próbáljátok tudatosan építeni? Elmentek mondjuk évente egyszer Kínába vagy Dél-Koreába?
Liu Shaolin Sándor: A külföldi brandet most próbáljuk majd beindítani, eddig elsősorban a magyar piacra koncentráltunk. Most például április végén utazunk Kínába egy nagy nemzetközi sportmarketing ügynökséghez beszélgetni, hogy ők milyen lehetőségeket látnak bennünk. Ők kerestek meg bennünket és a szövetséget, mert 2022-ben Pekingben lesz a téli olimpia, és ez már most erőteljesen mozgatja a kínai cégeket. Elsősorban ott lehet reklámértékünk, ahol nézik ezt a sportot, ezért az előbb említett országok mellett Kanada vagy az USA jöhet még szóba.
De szerintem világszerte mindenhol eladhatók vagyunk, hiszen nagyon jól nézünk ki és nagyon viccesek vagyunk.
Soha nem került szóba, hogy ne magyar színekben versenyezzetek? Nem volt ilyen megkeresés?
Liu Shaoang: Azt nem mondom, hogy soha nem volt ilyen megkeresés, volt rá példa, de soha nem gondolkodtunk el ezen.
Amikor másfél évig Kínában edzettetek, akkor sem került szóba, hogy kint maradjatok?
Liu Shaolin Sándor: Kínában sokszorosa a versenyzők száma a magyarnak, sokkal nehezebb lett volna onnan kitűnni. Ha tényleg a legjobb vagy, akkor sem biztos, hogy eljuthatsz a nagy versenyekre, ebben a sportban minden megtörténhet, egyáltalán nem biztos, hogy egy adott versenyen a legjobb nyer. Ha pedig világversenyekre nem tudsz kijutni az ország színeiben, akkor ugye esélyed sincs ott nyerni.
Az olimpiai győzelmet sikerült már feldolgoznotok lélekben? Átéreztétek például Pjongcsangban, hogy itthon százezrek szurkolnak nektek a tévé előtt, olyanok is, akik előtte azt sem tudták, hogy ez a sportág létezik?
Liu Shaolin Sándor: Magyarországon eddig téli olimpia nem kapott hangsúlyos figyelmet, sokkal kevesebben tudtak róla, a tévében sem volt annyi beharangozó, miközben a nyári játékokat már hónapokkal korábban elkezdik reklámozni, a cégek pedig akár már évekkel korábban sorban állnak a sportolókért, hogy szponzorálják őket.
Mi sem tudtuk abban a pillanatban átérezni, hányan szurkolnak nekünk, hányan fognak velünk ünnepelni, csak az aranyérem megszerzése után szembesültünk azzal, mit jelentett itthon a történelmi siker. Reméljük, hogy ezzel az aranyéremmel most egy kicsit a helyükre kerülnek a téli sportolók is.
Fotó: Stiller Ákos/Portfolio
Milyen testvérek voltatok gyerekkorotokban? Mindig nagyon közeli volt a kapcsolat köztetek?
Liu Shaoang: A szüleink arra tanítottak, hogy mindig csak mi vagyunk egymásnak, csak a testvéredre tudsz számítani, bármi is legyen.
Min vesztetek össze legutóbb?
Liu Shaolin Sándor: Nagyon keveset veszünk össze, kisebb összekapások szoktak lenni, ha például van valamilyen rendezvény vagy esemény, amire el kell menni, engem kérnek meg, hogy szóljak Ádónak is, amit néha elfelejtek, és csak egy nappal előtte szólok neki.
Még mindig együtt laktok?
Liu Shaoang: Nem, most februárban szétköltöztünk, de mindketten itt fogunk lakni a jégpálya közelében ugyanabban az épületben. Sokszor edzések után is egész nap itt kell maradnunk, ilyenkor megkönnyíti az életünket, hogy akár napközben is haza tudunk ugrani.
2020 január 24-26. között a debreceni Főnix Csarnokban rendezik meg a rövidpályás gyorskorcsolya Európa-bajnokságot - jelentette be hétfőn a magyar szövetség elnöke. A magyarok idén négy arany-, négy ezüst- és egy bronzéremmel minden idők legeredményesebb Eb-szereplését zárták a hollandiai Dordrechtben. Liu Shaolin Sándor összetettben és 1500 méteren, míg öccse, Liu Shaoang 500 méteren indulhat címvédőként a hazai rendezésű eseményen, ahogy az olimpiai bajnok férfi váltó is.
Ha egy versenyen mindketten bejuttok a döntőbe, akkor a szüleitek vagy a család kinek szurkolnak?
Liu Shaolin Sándor: Ha az embernek vannak gyerekei, és megkérdezik, melyiket szereti jobban, akkor nem lehet dönteni. Ugyanígy a gyerek sem tud választani, hogy melyik szülőt vagy testvérét szereti jobban.
Liu Shaonag:
Anya és apa mindig arra tanítottak minket, hogy mindegy, ki hozza az aranyat, ha az első két helyen mi érünk be, akkor az mindig a miénk lesz.
Melyik versenyszámot szeretitek jobban, az egyénit vagy a váltót?
Liu Shaolin Sándor: Mindkettőben nagyon jók vagyunk szerintem. A váltóban négyfős egy csapat, négyszer akkora az esély hibázni, másrészt viszont a váltók kicsit könnyebbek szoktak lenni, nem fáradunk el annyira, mint az egyéni futamokban.
Ha választani kellene, hogy a 2022-es pekingi olimpián melyik számban szerezzetek aranyat, akkor azért gondolom, inkább az egyénire szavaznátok.
Liu Shaolin Sándor: Abszolút.
Liu Shaoang: Azon dolgozunk most, hogy inkább az egyéni számok legyenek előtérbe helyezve. Persze ez nem jelenti azt, hogy a csapat kevésbé lenne fontos.
Budapest pályázott a 2024-es nyári olimpia megrendezésére, de aztán visszavontuk a kandidálást, a sajtóban pedig időnként felvetődik, hogy Ausztriával közösen akár téli olimpiát is tudnánk rendezni, néhány versenyszámot ide lehetne hozni. Sportolóként mennyit számítana, ha hazai pályán versenyezhetnétek egy olimpián?
Liu Shaolin Sándor: Hatalmas pluszt jelentene, de hatalmas nyomást is, egyelőre nem tudom, hogyan kellene ehhez a szituációhoz hozzáállni. Benne van az is, hogy mire Magyarország téli olimpiát rendez, addigra már nem leszek aktív versenyző.
Meddig lehet ezt a sportot profi szinten űzni?
Liu Shaolin Sándor: Az élmezőnyben a legidősebb most egy 34 éves kanadai sportoló, de sokan abbahagyják 28-30 évesen.
Akkor a pekingi olimpia lesz az utolsó neked?
Liu Shaolin Sándor: Ha jól sikerül, akkor biztosan az lesz az utolsó, ha rosszul sikerül, akkor még nem teljesen biztos. Fárasztó már kicsit az egész az edzésektől, a koránkeléstől kezdve egészen addig, hogy egy sportágat fel kell építeni.
Az, hogy az emberek ma tudják, hogy létezik a rövidpályás gyorskorcsolya annak köszönhető, hogy vannak a Liu-testvérek.
A jégen sem állnak tőletek távol a különcségek, a "védjegyek", mint a szemöldökigazítás vagy a kacsintás rajt előtt. Ezekkel tudatosan építitek a brandet?
Liu Shaolin Sándor: Ezek abszolút tudatosak, hiszen mi is próbáljuk eladni magunkat. Valamilyen színt mindig bele kell vinni a sportba, nem akarunk unalmasak lenni.
Számíthatunk még hasonló dobásokra?
Liu Shaoang: Persze, bármikor számíthattok tőlünk valami őrültségre, lesznek még meglepetéseink.
A téli olimpián emlékezetes volt a beállásotok, amivel Usain Boltot másoltátok. Az kinek az ötlete volt?
Liu Shaoang: Azt én találtam ki, Sanyi nem is látta az eredetit, aztán megbeszéltük, hogy az éremátadás előtt csináljuk meg.
Fotó: Stiller Ákos/Portfolio
