Kiderült hogyan befolyásolja a Duna vízállása a magyar energiaellátást

A hétvégéhez közeledve a magyarországi szakaszon is emelkedésnek indul a Duna vízszintje, a folyó vízgyűjtő területén beköszöntő csapadékosabb időjárás következtében. A vízállás jövő hét elejére átlagosan mintegy 1 méterrel növekedhet a mérési pontokon az előrejelzés szerint, valamelyest eltávolodva az évnek ebben a szakában példátlanul alacsonynak számító, a historikus mélypontokat is alig meghaladó értékektől.

A hét elejére prognosztizált értékek a várható érdemi emelkedés ellenére még mindig elmaradnak az elmúlt szűk negyed évszázad márciusi átlagától is, vagyis a vízállás továbbra is viszonylag alacsony marad, ami elsősorban a rendkívül kis bázissal magyarázható.

A távolabbi kilátások egyelőre bizonytalanok, de az előrejelzések szerint a vízszintemelkedés lendülete alaposan megcsappanhat a jövő hét első napjaira sőt, a felső szakaszon akár ismét süllyedésbe válthat.

A csapadékviszonyokat azonban még a hőmérsékletnél is nehezebb előre jelezni, így az Országos Vízjelző Szolgálat is mindössze 6 napra előre adja ki a vízállás várható alakulására vonatkozó prognózisát. Ezért a hetekre, hónapokra előre tekintő hosszabb távú előrejelzések óvatosan kezelendők, így a Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központja (ECMWF) egyébként az egyik legmegbízhatóbbnak tartott előrejelzései is. Az ECMWF aktuális tavaszi szezonális előrejelzése szerint egyébként ismét a sokéves átlagnál melegebb, és összességében inkább kevésbé csapadékos időjárás várható a régióban a március-április-májusi időszakban.

A folyók alacsony vízszintje több gazdasági ágazatot is érzékenyen érinthet, így az ivóvíz-szolgáltatást, a mezőgazdaságot, az idegenforgalmi, a szállítási ágazatot és az energiaellátást is. Ezért az alacsony és magas vízszint kialakulásával járó helyzetek a villamosenergia-krízishelyzetek megelőzéséhez és kezelésükhöz szükséges eljárásokat leíró magyar villamos energia kockázati készültségi tervben is szerepelnek.

Magyarországon több, az energiaellátás szempontjából fontos erőmű található, amelyek hűtését folyóvíz biztosítja.

Az 50 MW fölötti beépített teljesítőképességgel rendelkező úgynevezett nagyerőművek közül a Gönyűi, a Kelenföldi, a Csepel II, a Dunamenti, valamint a Paksi Atomerőmű veszi a Dunából a hűtővizet. (A Tisza II Erőmű a Tisza vizét veszi igénybe, ugyanakkor ez jelenleg nem üzemel.)

Az erőművek hűtését úgy tervezték, hogy az addig mért legalacsonyabb vízállásnál alacsonyabb vízállás esetén is megoldott legyen.

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) korábbi tájékoztatása szerint a szélsőséges időjárás okozta folyóvíz-ingadozás a múltban és a jelenben sem okozott műszaki, hűtési problémát a hazai erőműveknél. Az erőművek kiemelkedően nagy szárazság miatti alacsony vízállás esetén is megoldották és megoldják operatív szinten a hűtést és a folyamatos villamosenergia-termelést.

A legnagyobb és az energiaellátás szempontjából legfontosabb hazai erőmű, a Paksi Atomerőmű hűtését szintén a Duna vizével oldják meg. A víz az erre a célra kialakított csatornán át jut el az erőműhöz, egészen alacsony vízállás esetén is biztosítva a blokkok hűtését. Normál üzem mellett az atomerőmű négy blokkjának hűtővíz-igénye másodpercenként körülbelül 100 köbméter, míg a Duna vízhozama a legalacsonyabb vízállása esetén 800 köbméter körül alakult.

Ez a megoldás azonban csak addig működik, amíg a Duna paksi vízszintje nem süllyed az eddig mért legalacsonyabb érték alá körülbelül 1 méterrel.

Ha ez megtörténne, akkor árvízvédelmi szivattyúkkal lehetne kielégíteni a blokkok biztonsági hűtéséhez szükséges 10 köbméter/másodperces igényt. Ez azonban csak a nem üzemelő blokkok számára lenne elegendő, vagyis ebben az esetben a hazai villamosenergia-felhasználás több, mint egyharmadát adó erőművet teljesen le kellene állítani a biztonság érdekében.

Paks II két új blokkjának hűtéséhez további körülbelül 132 köbméter vízre lesz szükség másodpercenként, de az új blokkok szivattyútelepe éppen a biztonsági szempontokra tekintettel közel 2 méterrel mélyebbre kerül, mint a jelenlegi. Ez azt jelenti, hogy ha a terv szerint a 2030-as évek elejétől a 2050-es évekig egyszerre üzemel majd mind a hat blokk, összesített hűtővízigényük 232 köbméter/másodperc körül alakulhat.

További gondot okozhat, ha az alacsony vízállás kánikulával párosul, ilyenkor ugyanis a folyó hőmérséklete könnyen megemelkedik, ami a hűtési hatékonyságot és az erőmű termelését is csökkenti. Ilyen esetben környezetvédelmi megfontolásból is korlátozható az erőmű termelése, mivel a visszaengedett hűtővíz tovább melegíti a folyót, de egy tavalyi energiaügyi miniszteri rendelet lazított a szabályozáson, így a tárcavezető az ellátásbiztonságra hivatkozva dönthet úgy, hogy a Paksi Atomerőművet ilyen helyzetben sem kell leterhelni.

Mindemellett a folyók az energiahordozók és nyersanyagok továbbításában is alapvető szerepet töltenek be, így az extrém kisvíz, illetve az ebből fakadó szállítási problémák ilyen módon is negatívan befolyásolhatják az energiaipart (is).

Ami a hosszabb távú kilátásokat illeti, a klímaváltozás fokozódásával gyakoribbá és intenzívebbé válhatnak a szélsőséges csapadékhelyzetek, vagyis az aszályok és extrém esőzések egyaránt, ami a folyók vízállását sem hagyja érintetlenül. Így akár rendkívül rövid idő alatt árvízhelyzet alakulhat ki az egyébként trendszerűen csökkenő vízállású folyókon, ahogyan az például tavaly szeptemberben a Duna magyarországi szakaszán is történt, amikor 11 nap alatt több, mint 8 méterrel emelkedett a folyó vízállása Paksnál.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images