Nagy változás előtt a német energiapolitika - Mi lesz így az autóiparral és az atomenergiával?

Mi változik, mi marad?

Az új kormányban potenciálisan részt vevő pártok programjaik alapján egységesen kiállnak Németország 2045-ös klímasemlegességi célkitűzése mellett, és folytatni kívánják a megújuló energiaforrások gyors bővülését, ahogyan a fűtési, szállítási-közlekedési és ipari ágazatok dekarbonizációját is.

A következő koalíciós kormány összetétele ugyanakkor

érezhetően befolyásolhatja azt, hogy milyen gyorsasággal és ambícióval valósulnak meg a további energiaátállási és szén-dioxid-mentesítési intézkedések,

illetve hogy Németország hogyan pozicionálja magát az EU klímapolitikai kontextusában.

Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy Friedrich Merz konzervatív kancellárjelöltnek az energia- és klímapolitika területén egyensúlyoznia kell majd a változások és a folytonosság között, amennyiben valóban ő vezeti majd a következő német kormánykoalíciót. Az is valószínűnek tűnik, hogy az eddiginél nagyobb hangsúly kerülhet a költséghatékonyságra és a konkrét ösztönzők helyett az általános politikai eszközökre.

A klíma- és energiapolitikának a leköszönő koalíciós kormány felbomlásában is nagy szerepe volt, mivel a szocdemeknek, szabaddemokratáknak és zöldeknek nem sikerült megegyezniük a beruházási igények adósságfékkel való összeegyeztetésében.

Komoly kihívás előtt az új kormány

A kormányválság miatt nem egy, a 2030-as klímacélok eléréséhez kulcsfontosságú döntés függőben maradt, így

az új kormány feladata lesz, hogy az országot számos kibocsátáscsökkentési és energiaátállási célja felé vezető pályára állítsa.

Az új kormánynak számos sürgős kihívással kell szembenéznie számos ágazatban, és a klímapolitikai intézkedések összeegyeztetése a gazdasági stabilitással, valamint a megfizethetőségi szemponttal még nagyobb szerepet fog játszani, mint korábban - értékelte a helyzetet a Clean Energy Wire. Az új berlini kabinetnek egyebek mellett

• össze kell hangolnia az ipar dekarbonizációt és a versenyképességet,
• lehetővé kell tennie a fűtési szektor klímabarát átalakulását, miközben a költségek megfizethetőek maradnak,
• el kell indítania a közlekedés mélyreható és széleskörű átállását az autóipar küszködése és a szűkös államháztartási helyzet ellenére is, továbbá

• fel kell gyorsítania a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást és a kibocsátáscsökkentést kiegészítő egyéb intézkedéseket is.

A következő német kormány legfontosabb energia- és klímapolitikai feladatai közé tartozik még a megfelelő tartalék kapacitás biztosítása a megújuló energia növekvő részarányához, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolással (CCS) kapcsolatos jövőkép egyértelműsítése, nem utolsó sorban pedig az is, hogy mint az EU gazdasági vezető ereje, tegyen erőfeszítéseket az Unió egységének biztosítására a nemzetközi porondon a globális rend átalakulása közben.

Már nem olyan fontos téma?

Maga a klímaváltozás, illetve klímaválság egyébként jóval kevésbé volt hangsúlyos témája a mostani kampánynak, mint a 2021-es választásokon.

Az ARD felmérése szerint a német választókat leginkább foglalkoztató téma a belbiztonság, illetve szociális biztonság volt (18-18%), melyeket a migráció és a gazdasági növekedés (15-15%) követett, míg a környezet- és klímavédelem csak ezek után következett (13%), a négy évvel korábbihoz képest jelentősen visszacsúszva a listán, amikor is a válaszadóknak még 22%-a jelölte meg ez utóbbit a legfontosabb kérdésként.

A klímaváltozással kapcsolatos fő üzenete megfogalmazásában mindkét nagy politikai erő érezhetően óvatos. Ez összefügghet azzal, hogy bár az idei választáson második legtöbb szavazatot kapott, lényegében klímaváltozás-tagadó szélsőjobboldali AfD-vel való koalíciót mindegyik vezető párt kizárta, de előretörése elemzők szerint így is óvatosabbá teheti a német energia- és klímapolitikát.

A CDU alapállása e tekintetben nagyjából a következő a CarbonBrief összesítése szerint:

Meg kell végre értenünk, hogy az éghajlatvédelemhez erős gazdaságra van szükség. A klímavédelem csak globálisan és az emberekkel együtt működik

Az SPD hitvallása pedig valahogy így szól: "A fenntarthatóságnak és a klímavédelemnek ára van, de mindent úgy hagyni, ahogy van, még többe fog kerülni. Meggyőződésünk, hogy az állam felelőssége megteremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy mindenki áttérhessen a klímabarát technológiákra. Számunkra ez azt jelenti, hogy a klímabarát alternatívának jobbnak, kényelmesebbnek és mindenekelőtt a polgárok számára megfizethetőbbnek kell lennie."

Mik a közös pontok, mik az eltérések?

A németországi székhelyű, a német energia- és klímapolitikában rendkívül tájékozott Clean Energy Wire összegyűjtötte a koalíciós tárgyalásokat folytató pártok közös szakpolitikai pontjait és nézetkülönbségeit is:

Amiben a CDU/CSU és az SPD nagyjából egyetértenek az éghajlat- és energiapolitikákban:

• A német gazdaság klímasemlegessé alakítása 2045-ig;

• A zöld átállás előmozdítása valamennyi ágazatban, beleértve az ipar dekarbonizációját is;
• A háztartások és az ipar villamosenergia-költségeinek csökkentése a hálózati díjak és adók mérséklésével (a CDU/CSU kilowattóránként (kWh) legalább 5 eurócenttel csökkentené az áramárakat, ami a 2024-es árak nagyjából 12%-ának felel meg);
• A megújuló energiaforrások, a villamosenergia-hálózat és a tárolási megoldások telepítéseinek folytatása;
• Az ellátásbiztonság garantálása érdekében kapacitáspiacra és gáztüzelésű erőművekre van szükség a megújuló energia tartalékaként;
• Társadalmi kompenzációs mechanizmus ("klímabónusz") bevezetése az átállás költségeinek támogatására.

Amiben a CDU/CSU és az SPD között jelentősebb nézeteltérés van az éghajlat- és energiapolitikákban:

• Olaj- és gázkazán kivezetés: a CDU/CSU szövetség választási programja szerint megszüntetné az előző kormány fűtési törvényét, amely a fosszilis tüzelésű kazánok fokozatos kivonását célozta, míg az SPD ezt várhatóan nem fogja támogatni.
• Nukleáris energia: a CDU megvizsgálná, hogy a legutóbb leállított német atomerőművek újra üzemelhetnek-e ésszerű műszaki és pénzügyi költségek mellett, ugyanakkor a párt a fúziós energiával és a kis moduláris reaktorokkal kapcsolatos kutatásokban is lehetőséget lát. Ezzel szemben az SPD elutasítja az atomenergiához való visszatérést, amit a legtöbb szakértő szintén valószínűtlennek tart, tekintettel a német közvélemény atomenergia-ellenességére is.
• Az ellátási láncok fenntarthatósága: a cégek terheinek csökkentése érdekében a CDU megszüntetné a német ellátási láncról szóló törvényt, amely a vállalati ellátási láncok egészére előírja az emberi jogok tiszteletben tartását, valamint a CSR-jelentési kötelezettséget, szemben az SPD vonatkozó álláspontjával.

• A belsőégésű motorok jövője: míg az SPD ragaszkodna az EU 2035-ös kivezetési céljához, addig a CDU lazítana a kötelezettségen.

A koalíciós tárgyalások első nagyobb eredményeként a CDU/CSU és az SPD március első napjaiban megállapodást kötött egy 500 milliárd eurós infrastrukturális alap létrehozásáról, illetve az adósságfék-szabályok átalakításáról. A terv véghezvitelét számos akadály nehezítheti, de a pártok ezzel az új kormányra háruló energia- és klímapolitikai feladatok egyik fontos feltételét is teljesítették,

kompromisszummal feloldva egyik legjelentősebb nézetkülönbségüket is.

A tervezett intézkedés célja a hadsereg megújítása és Németország gazdasági növekedésének beindítása olyan ágazatokban, mint a szállítás, a kórházak, az oktatás, az energia, a tudományos élet, a kutatás-fejlesztés és a digitalizáció. Bár az infrastrukturális támogatások felhasználásának részletei egyelőre nagyrészt tisztázatlanok, és a megállapodást rögzítő egyoldalas dokumentum nem említi a klímaváltozás kihívásait vagy a klímasemlegességre való átállást, de a közlekedési és energetikai infrastrukturális beruházások között várhatóan a zöld átállással kapcsolatos projektek is szerepelnek majd.

A legerősebb gazdaságú tagállam kormányválsága némileg az uniós döntéshozatal működését is visszafogta az elmúlt hónapokban, és ez várhatóan így is marad az új német kormány eskütételéig.

Ezért az Európai Unió és a partnerországok mielőbb látni szeretnék a nemzeti és európai ügyekben is potens és hatékony új német kormány megalakulását, aminek különös jelentőséget ad, hogy az Unió éppen példátlan geopolitikai és gazdasági versenyképességi kihívásokkal néz szembe.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio