2011-ben az eurózónával és Magyarországgal kapcsolatos fejlemények összességében 13,2 forinttal eredményeztek magasabb átlagos frankárfolyamot, mint 2011-ben.
Az év egészében az euró átlagosan 10,2 forinttal volt drágább, mint 2011-ben.
2011 őszéig a frank euróval szemben mutatott ereje magyarázta leginkább a frank forinttal szembeni erősödését, ezt követően azonban a magyar fizetőeszköz gyengesége került előtérbe annak köszönhetően, hogy a svájci jegybank 1,2-es árfolyamküszöböt állított fel a frankra az euróval szemben. Az elmúlt öt év frankerősödésének háromnegyede még így is a frank euróval szembeni erősödésének számlájára írható, és csak egynegyed arányban felelős érte a forint euróval szembeni gyengülése.
Mivel a lakosság hitelfelvételi kedve 2009 óta alacsony, devizahitelt pedig 2010 nyara óta lényegében nem vesznek fel a háztartások, a lakosság teljes törlesztési terhét alapvetően két piaci tényező, az árfolyam és a kamatszint befolyásolja jószerivel 2008 vége óta. Az alábbi példában szereplő, 2007 decemberében felvett hipotetikus lakáshitel az árfolyamon túl az átlagos piaci kamatozást is követi 1,5%-os állandó kezelési költség mellett.
Ha frank alapon vették fel, a példában szereplő lakáshitel törlesztőrészlete négy év alatt 79%-kal emelkedett, ebből 54%-ot az árfolyamváltozások, 25%-ot a kamatváltozások okoztak. Bár kezdetben az alacsonyabb kamatszint miatt a frankhitel az euróhitelnél jobb döntésnek tűnt, utóbbi azóta kisebb árfolyammozgást produkált, így törlesztőrészlete ma már jóval kisebb a frankhitelénél.
A példában szereplő hitel törlesztőrészlete éves szinten 2011-ről 2012-re 55 ezer forinttal 779 ezer forintra nőtt, ha frank alapon vették fel, és 7 ezer forinttal 601 ezer forintra, ha euró alapon. Összehasonlításképp: 2008-ban, a hitel futamidejének első évében még 463 ezer forint volt frankhitelként, és 500 ezer euróhitelként az éves törlesztőrészlete.
Amikor tehát a törlesztési terhek emelkedéséről beszélünk, a lakossági hitelállomány szintjén is figyelembe kell venni a kamat- illetve az árfolyamváltozások egymástól eltérő hatását. 2012-ben az utóbbi volt a meghatározó, bár az átlagos kamatszint is emelkedett. Elsősorban a végtörlesztésnek tudható be, hogy a lakosság banki tartozása 2012 végén nem csak árfolyamszűrten, de nominálisan is alacsonyabb volt, mint 2011 végén (bár a pontos decemberi adatokat az MNB még nem tette közzé).
A banki kamatemelés ezzel szemben a válság első hónapjaira, illetve 2009-ben volt jellemző a már folyósított devizahitelek esetében, ugyanakkor 2012 nyarán is befolyásolták valamelyest a lakossági hitelek összesített törlesztőrészletét. Közel sem volt azonban olyan nagy mértékű a kamatemelkedés, mint az újonnan nyújtott (forint alapú) lakáshitelek esetében.
Hogy mennyit húzott ki a gyenge forint (vagy ha úgy tetszik, az erős frank, illetve az erős euró) a devizahitelesek zsebéből, annak becsléséhez az alábbi egyszerűsítő feltételezésekből indultunk ki.
Közelítő feltételezések számításaink során - a lakáshitelek teljes átlagos futamideje (az előtörlesztéseket is figyelembe véve) 15 év - a fogyasztási hitelek teljes átlagos futamideje (az előtörlesztéseket is figyelembe véve) 9 év - a mintegy 2-3%-ot kitevő jenhiteleket az elérhető adatok hiányosságai miatt a frankhitelekkel összevontuk - a hasonló nagyságrendet képviselő, lakás-, illetve fogyasztási hitelnek sem számító devizahiteleket szintén az elérhető adatok hiányosságai miatt a frank személyi hitelekkel azonos módon kezeltük - az árfolyamváltozások törlesztőrészletre gyakorolt hatását a 2008. év végi devizahitel-állományra számítottuk ki (feltételezve, hogy az azóta felvett hitelösszegek, illetve a korábban rövid futamidőre felvett, kifutó hitelek és az előtörlesztések végső hatásukat tekintve nagyjából kioltották egymást), módosítva a végtörlesztéssel - a hitelek mindegyike annuitással törleszt - a végtörlesztés (becslés!) 20%-kal csökkentette a lakossági normál törlesztési terhét (nagyjából ennyivel csökkentette a teljes lakossági devizahitel-állományt is) - a nem teljesítő hitelek miatt ki nem fizetett törlesztőrészletet nem vettük figyelembe, így a pontos megfogalmazás nem kifizetett törlesztőrészlet, hanem törlesztési kötelezettség. - 2012-ben a kormányzati mentőcsomagok még csak minimális mértékben éreztették hatásukat a törlesztési kötelezettség tekintetében.
Mindezt figyelembe véve 2012-ben becsléseink szerint összesen közel 651 milliárd forintot költöttek a háztartások havi devizahitel-törlesztésre, szemben az egy évvel korábbi 761 milliárddal, ami 110 milliárd forintos, vagyis közel 14,5%-os csökkenést jelent 2011-hez képest, 2008-cal összevetve viszont közel 29%-os az emelkedés.Mindez a 651 milliárd forintos teher döntő részben a végtörleszteni nem tudó devizahitelesek éves terhe volt, akik 2011-ben még csak 609 milliárd forintnyi törlesztőterhet viseltek, így esetükben közel 42 milliárd forintos törlesztési teher-emelkedésről beszélhetünk. A 2012-nél gyengébb forint ebből közel 37, a némileg magasabb átlagos kamatszint pedig közel 5 milliárd forintos emelkedést okozott.
Ha nem lett volna végtörlesztés, a 651 milliárd forint helyett becsléseink szerint 814 milliárd forint lett volna a háztartások éves törlesztési terhe, ami közel 7%-kal haladta volna meg az egy évvel korábbit.