Talán bennem van a hiba, de Suppan Gergely megnyugtatónak szánt írása („Nincs gazdasági modellváltás, csak finomhangolás”) nem oszlatta el az ország jövőjével kapcsolatos aggodalmaimat. A Portfolio oldalán megjelent cikkében a helyettes államtitkár ugyanis azt bizonygatja, hogy a kormány változatlanul a beruházás- és exportvezérelt növekedés mellett kötelezi el magát. Miközben felzárkózásunkat a közoktatás korszerűsítése segíthetné elő: a képzés középpontjába a vállalkozószellem fejlesztésének kell kerülnie.
2024. március 22. egy újabb mérföldkő. Aznap éjjel újabb, sajnos nem váratlan fordulatot vett az orosz-ukrán háború – főleg energetikai fronton. Aznap és azóta Oroszország ismét aktívan támadja az ukrán energetikai infrastruktúrát, különösen annak áramtermelő képességét, azaz az erőműveket. Az írás célja körbejárni, hogy ez az erőműveket romboló taktika hova vezethet az ukrán hálózat működtetése és a kereslet kielégítése szempontjából, illetve milyen rövidtávú hatásai lehetnek az immár majdnem fél éve összekapcsolt EU-ukrán villamosenergia piacokra.
A részvénypiacok mozgása, illetve a technológiai szektor felül- vagy alulteljesítése kéz a kézben járt az elmúlt 35 évben. Az elmúlt egy hónap érdemi Nasdaq-100 relatív gyengeséget hozott magával. Éppen ezért fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy folytatódhat-e a bikapiac technológiai támogatás nélkül?
A Magyar Közgazdasági Társaság „20 éve az Európai Unióban és a jövő” címmel számos – szakmai partnerszervezettel együttműködve – szakterületenként tekinti át hazánk két évtizedes uniós tagságának tapasztalatait, eredményeit. A következő napokban-hetekben hat rövid elemzésben foglaljuk össze az egy éven át tartó konferenciasorozat eddigi tanulságait, eredményeit.
A március elején árgus szemekkel figyelt kínai Országos Népi Kongresszus csalódást keltett a befektetőkben, mert a várva várt fiskális bejelentések elmaradtak. Az 5%-os GDP növekedési célkitűzést még akár pozitívan is lehetne értékelni, viszont az eléréséhez szükséges intézkedések részletezése nélkül ez is inkább csalódást keltett. A vezetés új fókusza viszont egyértelmű: a növekedés helyett a nemzetbiztonság került előtérbe, külön kiemelve a technológiai és gazdasági önellátás képességét, a tradicionális és high-tech feldolgozóipar további támogatását és természetesen a hadi/védelmi ipart.
15 évnyi tervezés és előkészítés után Ghána készen áll arra, hogy karbonkrediteket kínáljon a Globális Észak vásárlóinak, akik a "zöldmosás" vádjával szembesülve alig várják, hogy bizonyítsák elkötelezettségüket az erdőirtás elleni küzdelem iránt. Az illegális fakitermelés és bányászat által biztosított magas hozam miatt azonban a jelenlegi árak túl alacsonynak számítanak.
Az Egyesült Államok Szenátusának Energiaügyi és Természeti Erőforrás Bizottsága és a Ház Energiaügyi és Kereskedelmi Bizottsága képviselői levelet intéztek a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) ügyvezető igazgatójához, amelyben aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy szerintük az IEA eltért alapvető küldetésétől, az energiabiztonság előmozdításától.
Azzal kapcsolatban, hogy az amerikai jegybanknak és más nagy intézményeknek miért nem sikerült előrejelezniük az infláció mértékét az elmúlt években, egyszerű lenne azt mondani, hogy kudarcuk oka az volt, hogy előre nem látható nagy sokkhatások következtek be. De ha az uralkodó modellek csak akkor működnek, ha a változók viszonylag stabilnak tekinthetők, akkor azoknak kevés hasznát vesszük.
„Oly hosszú volt a harminchárom év, S oly messze van az én hazám” – szóltak a legendás Omega együttes sorai, mely sorok a véletlen játékának köszönhetően – a balladáétól teljesen eltérő kontextusban – váteszinek bizonyultak. Nagyon hosszú volt az első szabad választás óta eltelt harminchárom (lassan harmincnégy) év, és még mindig nagyon messze van hazánk európai életszínvonal elérésétől. Ráadásul – konvergencia ide vagy oda – folyamatosan csúszunk vissza a mezőnyben. „Omega” így bizonyosan nem, ám ómega annál inkább lehet még a magyar lakosságból. Szükségszerűen adódik tehát a kérdés: e régóta tartó lejtmenetet tapasztalva nem kellett volna már valami nagyon mást megpróbálni?
Magyarországon évek óta folyik a vita a közfinanszírozott és magánfinanszírozott egészségügyi szolgáltatások átjárhatóságáról, szétválaszthatóságáról. Vitázunk erről egy olyan országban, melynek egészségügyi rendszere az egészségügyi kiadások közel harmadát közvetlenül az érintett, anyagilag szorult helyzetbe került betegektől gyűjti be, családok sorát taszítva katasztrofális kiadásokba. Félünk a magánforrások torzító hatásától, ugyanakkor évtizedek óta szó nélkül toleráljuk a közfinanszírozott rendszer torzulásait. Egy dicsőséges pályaszakaszt megélt magyar egészségfinanszírozási rendszer lassan negyed évszázada vár egy gazdálkodó működést ösztönző szisztéma létrehozására, hisz ebben a rendszerben nem maga az orvos-beteg találkozás a kritikus költségtényező, hanem ezen találkozásra ráépülő vizsgálatok, műtétek, élethosszig alkalmazott gyógyszerelések sora. Ha eredményes kontrollt tudunk gyakorolni ezen találkozók felett, irreleváns a találkozó helyszíne, annak magán- vagy közfinanszírozott volta. Ha nem tudunk olyan rendszert létrehozni, mely egy-egy orvos-beteg találkozásra ráépülő költségek értékelésére képes, akkor menetelünk rendíthetetlenül tovább az egyre nehezebben átlátható szabályozás rengetegébe.
Mivel Ukrajna meggyengült és jelentős kihívásokkal küzd, Oroszország pedig biztonsági fenyegetést jelent a Baltikum és tágabb értelemben Európa számára, a diplomáciai és stratégiai koordinációra nagyobb szükség van, mint a hidegháború vége óta bármikor. Az európai és az amerikai politikai vezetők azonban túl gyengének tűnnek ahhoz, hogy felnőjenek a feladathoz.
A világ minden országa számos kihívással és egymással versengő nagyszabású tervek sokaságával néz szembe. Elvileg szeretnénk mindent megoldani. A szűkös erőforrások azonban azt jelentik, hogy a való életben fontossági sorrendet kell felállítanunk a különböző megoldandó kérdések között.
Közelmúltbeli gazdasági sikereinek, erőteljes növekedési lendületének és ígéretes kilátásainak köszönhetően India egyre nagyobb befolyásra tesz szert mind regionális, mind nemzetközi szinten. Más országok tapasztalatai (ezen belül is legfőképp Kínáé az elmúlt három évtizedben) azonban azt mutatják, hogy az ilyen gyors befolyásszerzést és erőteljes fejlődést nehéz lehet kezelni. Egy hazai szinten észszerűnek számító intézkedés ugyanis szembemehet azzal, amit más országok elvárnak egy rendszerszinten fontos gazdaságtól. Ugyanezen okból a nemzetközi szinten észszerűnek gondolt intézkedések megnehezíthetik egy adott ország hazai gazdasági fejlődését.
A nyugdíjszámítás során meghatározó jelentőségű valorizácós szorzószámok minden évben a kedvezmények nélkül számított országos nettó átlagbér előző évi nominális növekedését tükrözik, az erről szóló idei kormányrendelet tervezetét március 13-án küldték társadalmi egyeztetésre. Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta figyelembe vehető korábbi évek kereseteit, az utóbbi években egyre erősebben érvényesül az a jelenség, hogy a nyugdíjigénylés évének meghatározó jelentősége van a nyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is. Ezt a méltánytalanságot sem az inflációs nyugdíjemelés, sem a 13. havi nyugdíj nem képes megnyugtatóan kezelni, megoldást csak a nyugdíjemelési eljárás olyan módosítása hozhatna, amelynek révén a nyugdíj megállapításának évétől függő valorizációs korrekció is megjelenne az emelés mértékét meghatározó tényezők között.
A kooperáció, a globális gazdasági kapcsolatok értéket teremtenek. Ezzel valamennyi résztvevő nyer: az emberek, a vállalatok és az országok, függetlenül attól, hogy ki hova talicskázza a profitot.
Az október óta tartó gázai válság egyik legfontosabb stratégiai kérdése, hogy ki fogja irányítani Gázát a háború lezárulása után. Ugyan sok bizonytalanság van még a kérdésben, egy biztos: a válság előtti status quo nem fog visszaállni. A Gázai övezetet 2007 óta az a Hamász irányította, amely az október 7-i terrortámadásért is felelős, és amelynek felszámolásáért indította el Izrael a jelenlegi offenzívát. Még ha ez nem is sikerül, az szinte bizonyos, hogy az izraeli kormány nem fogja engedni, hogy a csoport hatalmon maradjon.
A Moszkva melletti Crocus City Hall koncerthelyszín elleni terrortámadás nem derült égből a villámcsapásként következett be. A Kreml valószínűleg azért hessegette el az amerikai hírszerzés figyelmeztetéseit a „szélsőségesek” közelgő támadásáról, hogy ezzel egy kapóra jövő bűnbakra háríthassa a felelősséget, amikor a támadás bekövetkezik.
A hazai védelmi ipar újjáélesztésének igénye napjainkra már nem pusztán gazdasági, hanem egyre inkább stratégiai, biztonsági kérdéssé válik. Lássuk be, a hazai haditechnikai képességek fejlesztése mára nem csupán lehetőség, hanem sokkal inkább szükség, de talán már kényszer is. Mint minden iparágnak, a hadiiparnak is megvannak a sajátos szabályai, keretei, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egy stabil lábakon álló, külpiacra is termelni kívánó hadiipar kizárólag egy jól átgondolt stratégia mentén építhető fel. Egy ilyen stratégia kizárólag akkor lehet sikeres, ha megalkotói egyértelművé teszik, hogy kivel, mit és hogyan szeretnének elérni.
Az ipari termelés szerves és meghatározó részét képezi a magyar gazdaságnak: a kibocsátásban és foglalkoztatottság terén is markáns részarányt képvisel a legnagyobb termelő nemzetgazdasági ág. Emellett tulajdonképpen hazánk külső egyensúlyának is sarokköve az elsősorban kivitelre gyártó szegmens. Az elmúlt egy-másfél évtized is a terület erősítéséről szólt: temérdek kormányzati projekt, hitelprogram, állami támogatás és beruházás-ösztönzés igyekezett erősíteni a hazai ipar pozícióit nemzetközi viszonylatban is. Noha ennek a folyamatnak számos pozitív eredménye, kihatása azonosítható, azt is látni kell, hogy a masszív volumenű és érdemben megtámogatott beruházás ellenére a szektor súlya mérséklődést mutat a bruttó hazai terméken belül, tehát durván fogalmazva egyre többet költünk olyasmire, aminek egyre kevesebb a közvetlen haszna.
Azok, akik valaha tanultak vállalatértékelést, jártak mindenféle vállalati pénzügy és befektetési elemzési szakirányokra, tanfolyamokra, vagy csak elolvastak néhány könyvet a releváns szakirodalomból, azok közül sokan megfertőződnek az értékalapú befektetés fogalmával, értékrendjével/filozófiájával.
