Rekordokat várnak a két nagy magángyűjtemény árverésén

2022 történelmet írt a műtárgypiacon: ekkor árverezték az amerikai Paul G. Allen gyűjteményét, mely összesen 1,62 milliárd dollárért kelt el és egymagában az év globális aukciós forgalmának 10%-át tette ki.

Ilyen „fogásról” azóta is csak álmodhatnak a nagy árverőházak, de már egy 200-300 millióra taksált gyűjtemény is jelentősen megdobhatja az éves forgalmat. Az ilyen kollekciók rendszerint a Christie’s-nél vagy a Sotheby’s-nél kötnek ki; megszerzésükért a két piacvezető ház többnyire ádáz csatát folytat. A harc eszközei sokfélék lehetnek; nem mindegy például, hány tétel eladását garantálja egy aukciósház előre - vagy úgy, hogy maga vállal kötelezettséget egy-egy tétel a beadó számára elfogadható áron történő megvásárlására, ha máshonnan nem érkezik jobb ajánlat, vagy úgy, hogy harmadik felet, azaz külső vevőt von be, aki garantálja a vásárlást. Nagy gyűjtemények esetében az aukciósház megelégedhet egy alacsonyabb jutalék levonásával a beadótól és jelentős összegeket fordíthat a gyűjteményhez tartozó tételek promóciójára, például az árverés előtti utaztatására a nemzetközi műkereskedelem nagyobb központjaiba, stb.

Az idei esztendőt két nehéz év után óvatos optimizmussal várták a nagy aukciósházak, amiből azt lehetett sejteni, hogy jó eséllyel van már a tarsolyukban egy-két kiemelkedő jelentőségű magángyűjtemény. Az elmúlt napokban az első kettőről le is hullt a lepel: a Christie’s Leonard és Louise Riggio XX. századi és kortárs gyűjteménye egy – 250 millió dollárra taksált – részének tavaszi árverését jelentette be, a Sotheby’s pedig Thomas és Jordan Saunders kollekciójával kontrázott, melynek becsértéke ugyan „csak” 120 millió dollár, mégis rekordot jelenthet, mert kizárólag régi mesterek műveiből álló kollekció értéke korábban még nem mozgott ebben az ársávban.

Leonard Riggio nevét valószínűleg kevesebben ismerik, mint az általa irányított és nagyobbrészt tulajdonolt nagy amerikai könyvesbolthálózatot, a Barnes & Noble-t. A széleskörű karitatív tevékenységéről és műgyűjtő szenvedélyéről is ismert üzletember, aki hosszabb ideig egy jelentős művészeti alapítvány, a Dia Art Foundation elnöki posztját is betöltötte, tavaly halt meg 83 éves korában. A gyűjtésben is aktív szerepet vállalt özvegye, miután a New York-i Park Avenue-n lévő apartmanjukat egy kisebbre cserélte, úgy döntött, hogy azokat a műveket – szám szerint mintegy harmincat –, melyeket már nem tudott a falakon elhelyezni, nem hagyja raktárban porosodni, hanem értékesíti őket. Mindkét nagy háztól ajánlatot kért és végül a Christie’s-szel állapodott meg, pedig a Sotheby’s hivatalosan meg nem erősített hírek szerint még a neves Pace Gallery-t is bevonta a maga ajánlatába, elsősorban a garanciák biztosításában számítva a galériára. Az ilyen együttműködés árverőház és galéria között, ha nem is egyedülálló, de kifejezetten ritka.  

A Riggio-gyűjtemény eredetileg többszáz darabból állt, a központi helyet a minimalizmushoz, a concept arthoz és az Arte Poverához tartozó munkák foglalták el benne.  A kollekció egyik legismertebb darabja a gyűjtő által igen kedvelt Richard Serra 300 tonnát nyomó acélplasztikája volt; a gyűjtő házánál felállított monumentális munkát még műhold-felvételeken is be lehet azonosítani.

A megvásárolt művek nem mindig töltöttek hosszú időt a gyűjteményben, Riggio több képet múzeumoknak adományozott, másokat pedig értékesített, többnyire szerencsés kézzel. 2015-ben például egy londoni Christie’s-árverésen 26,7 millió dollárnak megfelelő fontért adott el egy cím nélküli Cy Twombly munkát, amit alig három évvel korábban 17,4 millióért vett; ez 53%-os értéknövekedést jelentett.

A kollekció kalapács alá kerülő részében a legfontosabb munkának szakértők egy 1922-ben született Piet Mondrian vásznat tartanak (Kompozíció nagy piros síkkal, kékesszürkével, sárgával, feketével és kékkel), amiben tökéletesen érvényesül a művész ikonikus vizuális nyelve. A mű a várakozások szerint megdöntheti alkotójának három éve felállított 51 millió dolláros életmű-rekordját. Az aukciókon az utóbbi időben igen keresett szürrealista mester, René Magritte két vászna is kalapács alá kerül, az egyik annak a Fény birodalma című ikonikus sorozatnak a legelső darabja, melyből egy nagyobb változat tavaly 121 millió dollárral állított fel életműrekordot a Christie’s-nél. A most kalapács alá kerülő változatot Riggio 2023-ban 34,9 millió dollárért vette, ugyancsak a Christie’s-nél. Nagy érdeklődésre tarthat számot az ismert fotográfus Lee Millert ábrázoló 1937-es Picasso-portré, Alberto Giacometti három szobra, valamint Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának Andy Warhol által újrafogalmazott változata is.

A Christie’s lassan csepegteti az információkat a kalapács alá kerülő tételekről, így azt még nem tudni, mi válik elérhetővé olyan művészeknek a gyűjteményben őrzött munkái közül, mint Donald Judd, Joan Mitchell, Julie Mehretu, Niki de Saint Phalle vagy Walter De Maria.

A művek a Christie’s tavaszi New York-i árveréssorozata keretében kerülnek kalapács alá; a pontos dátumot még nem hozták nyilvánosságra. A vezető tételeket az árverés előtt Londonban, Hong Kongban, Párizsban, Dubaiban és Los Angelesben is bemutatják majd.

Néhány nappal a Christie’s bejelentését követően a Sotheby’s is hírt adott egy nagy fogásról: május 21-22-én ők árverezhetik a közéleti és karitatív tevékenységével is nagy megbecsülést szerzett bankár, a 2022-ben elhunyt Thomas Saunders és felesége régi mesterek munkáiból felépített gyűjteményét. A hír nem okozott különösebb meglepetést, mert a régi mesterek kategóriájában a Sotheby’s számít piacvezetőnek és Saunderst sok évtizedes szoros kapcsolat fűzte a házhoz, melynek szakértői fontos szerepet játszottak a kollekció formálásában.

A kalapács elé kerülő mintegy hatvan XVI.-XIX. századi, különböző irányzatokat és iskolákat képviselő munka egy részét a nagyközönség is ismerheti, mivel kvalitásaik okán rendszeresen szerepeltek olyan vezető múzeumok időszaki kiállításain, mint a washingtoni National Gallery of Art vagy az amszterdami Rijksmuseum.

Az árverés egyfajta teszt is lesz, mivel a régi mesterek az aukciós piac legnehezebb szegmensét jelentik és most kiderülhet, hogy az utóbbi évek szerényebb eredményei valóban csak a gyenge kínálatra vezethetők-e vissza, ahogy a szakemberek többsége gondolja. Az előjelek mindenesetre nem rosszak, hiszen valamennyi tétel garantáltként kerül kalapács alá, azaz elkelésük biztosnak tekinthető. Mivel a becsértékek több művész esetében is magasabbak eddigi életmű-rekordjuknál, igen valószínű új csúcsárak születése is. Ráadásul az árverés ráirányíthatja a figyelmet olyan régi mesterekre is, akik a legnagyobbak árnyékában eddig nem kapták meg a kvalitásaikhoz méltó figyelmet. A legismertebb nevek a kínálatban Frans Hals, akinek 1628 körül készült fiú- és lánykaportréi egy tételben 6-8 millió dolláros becsértékkel várják a liciteket, Peter Paul Rubens, akitől egy mitológiai jelentre lehet licitálni és Francesco Guardi, egy 1770 körüli velencei veduta-párral a tételek között. A szakértők azonban mégsem ezeket az alkotásokat, hanem két csendéletet tartanak az aukció legizgalmasabb tételeinek, elsősorban azért, mert ezek a korabeli munkák többségénél jobban találkoznak a mai ízléssel, így jó eséllyel érhetnek el rekordárat is. Az egyik kép szerzője a XVIII. századi spanyol Luis Meléndez, akinek az 1760-as évek végén született csendéletéért 5-8 millió dollárt várnak, a másiké Adriaen Coorte, a holland aranykor festője a XVII-XVIII. század fordulóján, akinek alig száz munkája maradt fenn az utókor számára. Egy hasonló festménye három éve 2,4 millió dollárért kelt el és körülbelül ekkora összeget várnak most hozzáférhetővé vált munkájáért is.

Ha minden tétel „hozza a kötelezőt”, a Saunders gyűjtemény lehet az árverések történetében a legjobb áron értékesített, régi mesterek műveiből összeállított kollekció.

Szerző: Műtárgy.com

Címlapkép: René Magritte: A fény birodalma, 1949, © Christie’s Images Ltd., 2025