Egy ideje már nincs elemzői várakozás a CIG Pannónia eredményére, de ha lenne, jó eséllyel felülmúlta volna az, amit a negyedik negyedévben üzleti teljesítmény szempontjából a biztosítótól láthattunk. Az év egészében is sziporkázott a biztosító, hiszen:
díjbevételei 34%-kal, ezen belül az életbiztosításiak 35%-kal, a vagyon- és felelősségbiztosításiak 31%-kal emelkedtek, így a teljes díjbevétel elérte az 57,3 milliárdot.
Mindegyik értékesítési csatorna szépen teljesített, különösen az MBH hálózata, hiszen
- a banki csatorna 57%-kal,
- a független csatorna 19%-kal,
- az alternatív csatorna pedig 24%-kal
növelte éves szinten az általuk értékesített szerződésállományból származó díjbevételt. Termékszinten a független a banki és független értékesítési csatorna által értékesített, a biztosító hagyományos piacának számító
unit-linked életbiztosítások húzták felfelé a leginkább a díjbevételt, ezek 8,7 milliárd forinttal bővültek, ebből az egyszeri díjas életbiztosítások 6,8 milliárd forintot tettek ki.
A második helyen pedig a független alkuszi csatornán értékesített vállalati vagyonbiztosítások díjbevétele bővült 2,7 milliárd forinttal.
A CIG Pannónia a tavalyi évtől az IFRS 17 számviteli sztenderdjei szerint jelent a korábbi IFRS 4 helyett. Ahogy korábban megpróbáltuk elmagyarázni, egészen a biztosítási szerződések szintjéig módosult, mi számít bevételnek, költségnek, eredménynek, és a kínált szerződéstípusokat az alábbi értékelési módszertanokba sorolják az egyes szegmenseknek megfelelően, de erre még visszatérünk.
Viszonylag szűkszavú a gyorsjelentés az egykori „olasz meló” hosszúra nyúlt árnyékát illetően. Még 2019 októberében írtunk arról, hogy a vagyon- és felelsősségbiztosító leánycég, a CIG Pannónia Első Magyar Általános Biztosító (EMABIT) olasz határon átnyúló tevékenységén olyan károkat szenvedett el, ami tőkeemelést tett szükségessé. Mint kiderült, egy afrikai viszontbiztosító nevében hamis viszontbiztosításokat kötöttek az EMABIT-tal, és akkor egy több mint 3 milliárd forintos kezesi biztosításra vonatkozó lehívás is érkezett a társasághoz. Az ügy hosszú és bonyolult jogvitába torkollott, az EMABIT-ot gyakorlatilag a nulláról építették fel újra. Most megtudtuk újdonságként, hogy
- a már nem művelt olaszországi kezesi biztosítási termékekkel kapcsolatos peres kárügyek fedezetére jelentős tartalékot különítettek el, amelyből 4,519 milliárd forintnyi eredménycsökkenése származott a biztosítónak, ez tartalmazza az IFRS 17 sztenderd szerinti kockázati kiigazítást is. Közölték továbbá, hogy
- a 2019. októberi, 504,5 millió eurós teljes olasz kitettség 14,2 millió euróra, vagyis az eredeti kitettség 3%-a alá csökkent, amelyben az élő kitettség összesen 7 darab kezesi kötelezvényt takar, melyek összértéke 16,6 ezer eurót tesz ki.
Az EMABIT „a törvényi előírásokat, a Csoport érdekeit és a legjobb becslés elvét figyelembe véve az egyes tartalékok megemeléséről döntött", és
- az alaptőkét 30 millió forinttal, a tőketartalékot 2,970 milliárd forinttal emelték meg, vagyis 3 milliárd forintos tőkeemelés hajtott végre a CIG Pannónia az EMABIT-nál az elvárt és biztonságos szavatolótőke megfelelés fenntartása érdekében, emellett
- az EMABIT szavatoló tőkéjének alárendelt kölcsöntőkével történő további kiegészítése érdekében 2024. december 23-án alárendelt hitelkeretet biztosító szerződést kötött a CIG Pannónia többségi tulajdonosával, a Hungarikum Alkusszal 4 milliárd forint összegben, de ebből lehívás még nem történt.
A konszolidált tőkemegfelelési mutató így is 196%-on áll, vagyis jóval az MNB által elvárt 150% felett. Az alábbi ábrán látható, hogy „az olasz meló” miként rontotta a társaság 2024-es eredményét.
A fent említett értékelési módszertanok szerint számított biztosítástechnikai eredményt mutatja az alábbi ábra. Az életbiztosítási szegmensben összesen 581 millió forinttal növekedett a biztosítástechnikai eredménye a biztosítónak, miközben a nem-életbiztosítási szegmensben összesen 3,4 milliárd forinttal csökkent ez.
Mivel a biztosító alapvető teljesítménye szépen alakult tavaly, az eredményt lehúzó egyszeri tényező pedig a múltból származó kockázat realizálását jelenti (nem is biztos, hogy véglegesen, hiszen tartalék-elkülönítésről van szó), ezért nem feltétlenül kell a piacnak rosszul éreznie magát ettől a gyorsjelentésről. A békát le kell nyelni, de úgy néz ki, ehhez fogható méretű békától mostanában már nem kell a részvénypiaci befektetőknek tartani.
