A közvélemény-kutatások alapján a CDU/CSU centrista kereszténydemokraták fogják kapni a legtöbb szavazatot, második helyre feljött a populista szélsőjobboldali AfD, harmadik helyre futhat be a jelenleg kormányzó szociáldemokraták pártja (SPD) és negyedik helyre szorultak vissza a zöldek.
A papírforma szerint a CDU az SPD-vel lép koalícióra, ezzel a Bundestagban várhatóan többséget tud szerezni, ugyanakkor ez nem elég a reformok megvalósításához. A német alkotmányban a 2008-as válság óta benne van, egy úgynevezett „debt brake” aminek lényege, hogy a költségvetésnek egyensúlyban kell lennie.
Magyarul a németek törvénybe foglalták „az addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” mondást, ami a mostani környezetben, amikor a legtöbb fejlett állam eladósodás útján stimulálja a gazdaságát, nem igazán jelent versenyelőnyt. A valahol érthető, de egyáltalán nem pragmatikus konzervativizmus vezetett ahhoz, hogy a Covid-válság után érdemben lemaradt a gazdasági növekedésük a dél-európai országokhoz képest.
Friedrich Merz, a CDU/CSU pártszövetség kancellárjelöltje szerint a három csapás, ami a német versenyképességet ledarálta, a következő:
- Kína már nem a legnagyobb német exportpiac, hanem a legnagyobb versenytárs ezen a területen.
- Az olcsó orosz gáz szankcionálása, ami legnagyobb szerencsétlenségükre egy időben valósult meg az atomerőművek bezárásával, nyomás alá helyezte az ipar jövedelmezőségét.
- A NATO-tagság egy végül hamisnak bizonyuló biztonságérzetet adott a németeknek, ezért a védelmi kiadásokra érdemben nem költöttek, az állomány lerohadt. Most, hogy az USA követeli a NATO-tagállamok védelmi kidásának felpörgetését, hírtelen kellene erre a GDP 3-3,5 százalékát elkölteni.
Az látszik, hogy a politikai elit végre egyetért abban, hogy a Merz által is megnevezett versenyképességi problémák léteznek, de nagyon eltérőek a megoldási javaslatok. Ami biztosnak tűnik, egy olyan stimulushoz, aminek része a vállalati adócsökkentés, a hadiipari kiadások növelése, a lerohadt állami infrastruktúra felújítása, pénzre lesz szükség. Ehhez pedig kétharmados többséggel módosítani kell a debt brake-et. Mindez azonban csak akkor lehetséges, ha a zöldpártot meggyőzik, hogy megszavazza a reformot, vagy nagykoalíciót (GoKo) hoznak létre velük együtt és ennek keretében szavazzák meg a reformot.
Nem lehetetlen, sőt a német politikában viszonylag komoly hagyománya van a nagykoalíciónak, de annak is, hogy a koalíciós tárgyalások hónapokig tartanak. Gondoljuk csak a legutóbbi 2021-es esetre, amikor két hónapig tárgyaltak a felek. Mit kérnek majd cserébe a zöldek? Felmérte-e a német centrista politikai elit, hogy ez lehet az utolsó dobása, és a szélsőjobb legközelebb hatalomra is kerülhet?
Bízzunk benne, hogy viszonylag hamar megállapodnak, abban is reménykedhetünk, hogy a debt brake-et módosítják, dacára annak, hogy a CDU memorandumában szerepel ennek állandósága. A legnagyobb kérdés azonban az idő. Optimista szemüveggel nézve a német szöszögést és politikai játszmákat, érdemi hatás csak az idei év második félévben várható.
A tőkepiac mindig előre áraz, a mindenkori csúcson lévő DAX indexnél részben be is árazta ezt a folyamatot. Ugyanakkor a DAX komponensei viszonylag rosszul (9 százalékban) fedik le a német gazdaságot, inkább a globális piacokat megcélzó német vállalatok vannak benne, mint például az SAP. A kisebb indexek mint az MDAX vagy az SDAX sokkal jobban korrelálnak a német gazdasággal, erre jó példa a hónapban több mint 30 százalékot emelkedő Rheinmetall árfolyama. Érezzük, hogy itt is tartalmaz az árfolyam csipetnyi optimizmust a közelgő stimulussal kapcsolatban.
A folyamatok elhúzódása azonban nagy kockázat, és nem csak a német gazdaság, de a magyar gazdasági növekedés szempontjából is.
Érdemes az alábbi charton lévő gazdasági mutatókat figyelemmel követni, és akár az EUR/HUF árfolyam mozgását is jobban megérthetjük.
Reméljük a németek egységesek lesznek, és ahogy már számtalanszor a történelmükben, kijönnek a gödörből, és ezzel az egész CEE régiót meglökik….
Címlapkép forrása: Alex Kraus/Bloomberg via Getty Images