Portfolio: Az elmúlt hetek egyik legfontosabb témája a régiós energiapiacokon az volt, hogy az év végén megszűnt ukrajnai földgáz tranzitnak lesz-e folytatása, és ha igen, milyen formában. Év végén az MVM is aláírta a gáztranzit folytatását kérő levelet, és bár most még nem tudjuk, hogy mi lesz az ügy kifutása, maga az ukrajnai tranzit és annak év végi leállása hogyan érinti az MVM Csoportot ellátási és a gázár alakulási szempontból?
Mátrai Károly: Számunkra az ukrán tranzit nem létkérdés, mivel délről el tudjuk látni a Török Áramlaton keresztül az országot. Azért írtuk alá azt a kezdeményezést a MOL-lal közösen, mert ellátásbiztonsági és diverzifikációs szempontból mégiscsak jobb, ha több ellátási útvonala van a térségnek és benne Magyarországnak, mintha egyetlen útvonaltól függünk.
Az ellátási útvonal januári leállásához kapcsolódóan volt egy kisebb, 15-20 százalékos áremelkedés a piacon, de most azt látjuk, hogy normalizálódott a piac, és a gáztárolók jól töltöttek a régióban. Így tehát mi is rendben vagyunk, és a szlovákok helyzete is megoldottnak tekinthető ebben a fűtési szezonban.
A nagy kérdés az az északi szomszédoknál, hogy hogyan fogják tudni majd ellátni Szlovákiát a következő télen.
Ha jól értem, akkor az MVM cseh leánycégének gázellátással kapcsolatos kérdését nem tartja olyan súlyúnak, hogy az ukrán tranzit kapcsán külön megemlítse.
Valóban nem, mivel nem érinti a cseh cégünket a kérdés. A cseh piac sajátossága, hogy versengő, még a háztartások szintjén is, így kulcskérdés, hogy az ottani ellátási portfóliót úgy alakítsuk ki, hogy a cseheknél értékesített gázra minél kevesebb tranzitdíj tevődjön rá.
Ott akkor tudunk versenyképesek maradni, ha nyugati irányból, Németország felől látjuk el az ügyfeleinket.
Ez az új információ azt jelenti, hogy azt az egymilliárd köbmétert, ami a hosszú távú magyar-orosz gázszerződésben az ukrán tranziton keresztül volt rögzítve, teljesen átterelték a déli útvonalra? Vagy esetleg megszűnt ez a szerződés?
Nem szűnt meg a szerződés, a déli útvonalra tereltük át.
Azon az útvonalon néhány hete volt egy állítólagos ukrán dróntámadás az anapai kompresszor állomásnál. Önök hogy látják, a Török Áramlatot valóban jelentős kockázatok fenyegetik-e, illetve hogyan készülnek ezekre ellátásbiztonsági szempontból?
Ez az eset is azt mutatja, hogy van biztonsági kockázat. Élő kapcsolatban vagyunk az ellátási útvonal minden érintett országával, és több dolgot is tettünk az ellátásbiztonsági kockázatok mérséklése érdekében. Jó kereskedelmi kapcsolatunk van Azerbajdzsánnal, és ott van a török kapcsolat is azért, hogyha ezzel az útvonallal, vagy az orosz ellátással történne valami, akkor legyen alternatív ellátási lehetősége Magyarországnak.
Egyelőre azt látjuk, hogy pontosan érkeznek a szállítmányok, de ezzel együtt nyilvánvalóan fontos számunkra, hogy Ukrajna garantálja azt, hogy ezt az útvonalat nem támadja.
Decemberben jelentette be az MVM, hogy megvásárolta az E.ON romániai leánycége, az E.ON Energie Romania többségi tulajdonát. Az azóta látott fejlemények, sajtónyilatkozatok azt érzékeltetik, hogy nem mindenki örül ennek a felvásárlási kísérletnek. Részben olyan félelmek táplálják ezt, hogy esetleg orosz gázt vinne az MVM a román piacra, illetve hogy esetleg EU-n kívüli entitásnak adná tovább ezt a tulajdoni részesedést. Mi ezeknek a realitása, illetve miért fontos az MVM-nek ennek a leánycégnek a megszerzése?
Az MVM 2024 decemberében valóban aláírt egy adásvételi szerződést két román vállalat többségi tulajdonrészének megvásárlásáról. Azt szeretném jelezni, hogy ezek a vállalatok alapvetően kiskereskedelmi tevékenységet végeznek Romániában, illetve különféle energiahatékonysági megoldásokat szállítanak a kiskereskedelmi piac résztvevőinek. A kiskereskedelmi piac Romániában 66 szereplővel működik, ezért nem gondolom azt, hogy ha ezekben a cégekben az MVM többségbe kerülne, akkor az bármiféle kockázatot jelentene a teljes piac tekintetében.
Egy versenyhelyzetbe érkezne ugyanis az MVM Csoport, és bár gáz tekintetében piacvezető szerepet töltene be, többsége a teljes piacon mégsem lenne.
A gázszállítások területén nagyjából az ügyfeleknek a 35-40 százaléka van ma az E.ON Energie Romanianál, a villamosenergia-piacon 10 százalék körüli piaci részesedése van a cégnek, amely nagyon hasonló piaci pozíciót jelentene, mint ami most nekünk Csehországban van.
Az MVM kiskereskedelmi megjelenésével új szinergiákat tudunk teremteni Romániában, főleg a magyar és a cseh lakossági és vállalati szolgáltatásainkból nyert átfogó tapasztalatunkat kamatoztatva. Ezzel elősegítjük a romániai piac fejlődését, ugyanakkor a román energiapiac helyzete is tovább erősödik Közép-Kelet-Európában.
Ami az ellátásbiztonságot érinti: az orosz gázellátás a mi szempontunkból Magyarország energiabiztonságához kapcsolódik elsősorban. Ahogy említettem, a csehországi portfóliót nyugatról látjuk el, nem orosz gázzal.
Románia pedig különleges helyzetben van, hiszen jelentős saját gázforrásokkal rendelkezik, és azt gondolom, hogy nem lenne célszerű a tengerbe vizet hordani.
Eszünk ágában sincs továbbadni ezeket a román vállalatokat, hiszen a stratégiánkban leírtuk, hogy a régió meghatározó vállalata kívánunk lenni, ehhez a célhoz pedig tökéletesen illeszkedik ez az akvizíció.
Ezzel azt üzeni, hogy nem az a céljuk, hogy elárasszák orosz gázzal a várhatóan nettó exportőrré váló Romániát, és az sem, hogy a magyar-román interkonnektoron keresztül blokkolják a kapacitást, hogy ne tudják kihozni a románok a kitermelendő gázt az országból?
Mindig a helyi források a legolcsóbbak. Ez igaz a villamos energiára, és igaz a földgázra is, így az orosz gáz Romániába szállítása irdatlan szállítási költségeket róna ránk.
Mivel mindig a saját forrás a legolcsóbb, így, ha és amennyiben megkapjuk a jóváhagyást a tranzakcióra, akkor mi alapvetően helyi gázforrásokra támaszkodva szeretnénk ellátni a román leánycégünket.
Hogyan néz ki a potenciális menetrend, mikorra várják a különféle engedélyek megszerzését?
Most egyrészt a romániai gazdasági versenyhivatal, másrészt a külföldi befektetéseket vizsgáló bizottság jóváhagyására várunk, és kell majd egy jóváhagyás az Európai Bizottságtól is. Ezek alapján mi arra számítunk, hogy legkorábban az idei második negyedév vége felé meg lehet az összes jóváhagyás.
Optimális esetben nyáron le tudjuk zárni a tranzakciót, de bármilyen eltérés esetén rugalmasan tudjuk kezelni az időzítést.
Az tehát a várakozásuk, hogy a tranzakció minden irányból megkapja a jóváhagyást?
Igen, és arra is számítunk, hogy a június-júliusi zárási menetrendje megvalósítható.
Szintén fontos bejelentés volt az MVM részéről tavaly júniusban az azeri gázmezőben történt részesedésszerzés. Azóta eltelt fél év, milyenek eddig a tapasztalataik, és a jövőbeli magyar gázellátás diverzifikációja szempontjából mikortól lehet számolni potenciálisan az ottani molekulákkal?
A júniusi bejelentés után augusztus végén zártuk le a tranzakciót, és az év második felében felállítottunk egy kis csapatot, amely az azerbajdzsáni operációt viszi Bakuban.
A tapasztalatok jók, nagyon gördülékeny az együttműködés az azeri csapattal. 2024 kifejezetten sikeres éve volt a Shah Deniz gázmezőnek.
Több steering committee meetingen személyesen vettem részt, és ezek alapján azt látom, hogy teljesen jó kezekben van a mező, amelynek konzorciumát a BP, a világ egyik legtapasztaltabb operátora vezeti.
Pénzügyileg pedig azt kaptuk ettől a mezőtől, amit vártunk ebben a csonka félévben. Összességében ez egy nagyon jó pénzügyi befektetés az MVM Csoport részéről, azzal a reménnyel, hogy egy következő feltárási szakaszban, ha addicionális mennyiségek kerülnek ki a piacra, akkor abból tudunk vásárolni. Az, hogy ez pontosan mikor lesz, nyilvánvalóan rengeteg dologtól függ.
Januárban mintegy két hétig állt a kitermelés a Shah Deniz B platformon műszaki probléma miatt, többször módosították a termelés újraindítási dátumát. Ez hogyan érintette az MVM Csoportot és mi történt pontosan?
Mivel mi is tagjai vagyunk a tulajdonosi konzorciumnak, a leállás minket is érintett. A tengeri platformról a kitermelt olajszármazékot és gázt a szárazföldre szállító vezetékrendszerben bekövetkezett dugulás okozta. A helyzet észlelésekor úgy tűnt, hogy ez nem nagy probléma, de nehezen lett meg a pontos helye, és utána az átlagosnál nehezebb volt elhárítani is, ezért állt nagyjából két hétig a kitermelés ezen a platformon.
Ha az elmúlt egy-két év gázpiaci híráramlását átgondoljuk, akkor azt látjuk, akár a régiós országok tekintetében, akár összeurópai szinten is, hogy két táborra szakadt a tagállamok közössége az orosz vezetékes, illetve cseppfolyósított földgázhoz való hozzáállás kérdésében. Melyik táborba tartozik Magyarország a kétfajta gáz esetén, és érdemes-e egyáltalán besorolni valamelyikbe, tekintettel a hosszú távú, évi 4,5 milliárd köbméteres magyar-orosz gázvásárlási szerződésre, amelyen felül jelentős plusz volument is vásárol és terít is az MVM a régióban?
Az, hogy diverzifikálunk a források, szállítási útvonalak, országok között, természetesen top prioritás. Ezzel együtt abból kell kiindulunk, hogy Magyarország fizikai adottságai nem teszik lehetővé, hogy könnyen tudjunk LNG-t behozni az országba.
Az LNG a tengeri terminálok környékén megfizethető, azonban utána magas szállítási költség rakódik rá, így a jelenlegi alternatívához, az orosz vezetékes gázhoz képest már árban sem versenyképes.
Magyarországot fizikai okokból sem tudnánk kizárólag LNG-vel ellátni, hiszen nincs ennyi terminál belátható közelségben. Ha idővel lesz is, egy teljes átállás a drágább energiaforrás miatt versenyhátrányt és tehernövekedést generálna a magyar fogyasztók számára. Azzal a földrajzi realitással kell szembenézni, hogy Kelet-Közép-Európa országaiban, alapvetően Szlovákiában, Magyarországon jelen pillanatban nem lehet versenyezni a nagy mennyiségben rendelkezésre álló orosz gázzal. És akkor a tengeri szállítás környezeti költségeit még nem is említettem, pedig azok tetemesek.
A Telex tavaly őszi podcastjában azt hangsúlyozta: az MVM stratégiájával összhangban 2035-re az a cél, hogy egyetlen forrás oldali országnak se legyen 30 százaléknál nagyobb a súlya a gázfogyasztásban. A 4,5 milliárd köbméteres orosz szerződésből és a 8,5 milliárd köbméter körüli éves magyar gázfogyasztásból nagyobb súly jön ki, így hogyan lehet majd elérni ezt a 30 százalékos korlátot? Esetleg úgy, hogy a hosszú távú magyar-orosz szerződésben rögzített gázmennyiséget csökkentik 2031-ben, amikor a szerződés tizedik évében lehetőség nyílik a volumen újratárgyalására?
Azt reméljük, hogy az MVM régiós gázportfóliója úgy fog nőni a következő tíz évben, hogy az MVM kitettsége egy-egy ország, egy-egy ellátási útvonal és egy-egy beszállító szempontjából sem lesz 30 százalék fölötti.
Tehát a 30 százalékos korlátot nem a magyar fogyasztás, hanem a regionális portfólió méretéhez képest kell viszonyítani?
Így van, nem a magyar piachoz képest kell nézni. Egyébként a régiós portfólió méretéhez viszonyítva sem állunk rosszul, mert
az MVM Csoport teljes földgáz forgalma 12-13 milliárd köbméter évente, és ebből az orosz gáz nem ér el 40 százalékot sem.
Ez azért van, mert számtalan forrással rendelkezünk: gondolhatunk ugye az azeri SOCAR-ra, a török BOTAS-ra, a cseh portfólió most már nyugati ellátási szerződéseire, illetve a horvát Krk-i terminálon meglévő LNG-forrásra is a hazai kitermelésen túl.
Ha ezeket mind összeadjuk, akkor ebből a teljes portfólióból az orosz gáz 40 százalék körüli szintet ér el. Ez nem rossz kiindulópont, de szeretnénk tovább növelni a regionális portfóliót, szeretnénk a földgázkereskedelmünket tovább fejleszteni, ezáltal növelni a beszállítási forrásokat.
Azt gondoljuk, hogy az lenne a helyes és teljesen megnyugtató, ha az MVM regionális portfóliójának 2035-ig lenne 3-4 nagy beszállítói forrása és 3-4 alternatív útvonala.
A 3-4 fontos beszállítási forrás és útvonal között a romániai kitermelésű gázzal is számolnak?
Természetesen, hiszen számolnunk kell azzal, hogy 2027 után megjelenik román forrás a piacon, és ennek magától értetődő felvevőpiaca lehetne Magyarország.
Gázpiaci témáknál maradva a minap jelentették be az egyik CCGT-tender eredményét a Mátrai Erőműnél, amelyet egy háromtagú konzorcium nyert el. Mi a további várható menetrend?
Az a tervünk, hogy a következő egy-két negyedévben összeállítjuk a pénzügyi finanszírozási hátteret, és akár már a nyári hónapokban ki tudjuk állítani a beruházás megkezdéséhez szükséges dokumentumot, ez a Final Investment Decision. Utána a kivitelezők fel tudnak vonulni, és meg tudják kezdeni a kivitelezést.
A Mátrai Erőműnél épülő gázerőmű kapcsán az eredményhirdetési közleményben szereplő 2028-as átadási határidő mennyire tekinthető feszesnek?
Minden ilyen határidő elég feszes.
Rengeteg külső tényező is befolyásolja a pontos befejezést, de a kockázatok ellenére, a mai tudásunk alapján azt gondoljuk, hogy a 2028-as dátum tartható.
Az új erőmű jelentős gázfelhasználást is magával von. Ez hogyan érinti az MVM működését és az ország gázfogyasztását?
Azt látjuk, hogy Magyarország gázfogyasztása jelentősen, több milliárd köbméterrel csökkent az elmúlt években, részben az elektrifikációs trendnek és az energiahatékonysági beruházásoknak is köszönhetően. E folyamatok nem állnak le, a már elért és még várható megtakarítás bőven fedezi az erőműépítésekkel együtt járó többletigényeket.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a magyar gázkitermelés is nő, hiszen a 2021-es 1,6 milliárd köbméteres mennyiség 2024-ben csaknem 1,9 milliárdra emelkedett. Emellett azzal is számolunk, hogy a megfelelő hidrogén termelési és szállítási infrastruktúra rendelkezésre állását követően minimum 30 százalékig hidrogént is be tudunk majd táplálni a korszerű blokkokba. Ebből a szempontból fokozatos felfutásra számítok, azaz a kezdeti években valószínűleg kevesebb hidrogént fogunk betáplálni, aztán később fokozatosan emeljük az arányt.
Ha már szóba hozta az ország saját gázkitermelésének növekedését, ezen belül az MVM projektjei jelenleg hogyan állnak és melyek a kilátások?
Két projektünk van Magyarországon: a Corvinus és a Berettyó projekt. Mind a kettőnél voltak műszaki kihívások az elmúlt évben, de ezek ellenére a kitermelésünk együttesen elérte majdnem a 100 millió köbmétert. Így tehát mi is hozzájárultunk Magyarország növekvő kitermeléséhez, és ezért mindkettő projektet sikeresnek tartjuk.
További befektetéseket fogunk végrehajtani mindkettőben, hogy minél több gázt fel tudjunk hozni a két mezőből.
Szóba került már az MVM 2035-ig szóló stratégiája, amelyet egy évvel ezelőtt indítottak el. Hogyan értékeli az első évet, mennyire azt a pályát futják be a négy pillérben, az egyes területeken, mint amit beleírtak a stratégiába?
A stratégiához képest sokkal erősebben kezdtünk, mondhatjuk akár úgy is, hogy repülőrajtot vettünk az első évben.
Volt például három nagy akvizíciónk, így a megújuló energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos, 2030-ra kitűzött célunkat majdnem elértük az akvizíciók és a saját fejlődésünk eredményeként, hiszen 900 megawatt körül járunk. Ez nagyon erős kezdés.
Emellett tulajdonrészt vásároltunk a Shah Denizben, a világ legnagyobb gázmezőjében, hosszú távon ez is hozzájárul azokhoz a diverzifikációs célokhoz, amelyeket kitűztünk. Harmadrészt szembejött velünk ez a román akvizíciós lehetőség, és megragadtuk. Ez is egy nagyon nagy előrelépés abba az irányba, amibe az MVM szeretne menni, hogy egy nagy regionális játékos legyen.
Mindezek mellett ne feledkezzünk el arról sem, hogy 2024-ben 2,5 millió E.ON ügyfél érkezett meg az MVM informatikai rendszerébe. Ezt kéthetes ügyfélszolgálati leállás mellett, de jelentősebb zavarok nélkül sikerült tavaly nyáron megtennünk, ami az egyik legnagyobb informatikai átállás volt az ország történetében.
A sok projekt mellett milyen évet zártak pénzügyileg?
Egy rendkívül sikeres pénzügyi évet zártunk 2024-ben.
Természetesen a pontos számokat még nem árulhatom el, de azt tudom mondani, hogy hozta az éves tervét az MVM Csoport.
A stratégia első évének tapasztalatai alapján mire számít 2025-ben?
Nagyon sok feladatunk van folyamatban, amelyeknek lesz áthúzódó hatása 2025-re, és ezekkel együtt hasonlóan erős folytatásra számítok 2025-ben is. A megkezdett projekteket tovább kell vinni, és mellette stabilizálni kell a működést, konszolidálni kell a rendszereinket.
A nagy regionális játékos szerep eléréséhez terveznek-e további akvizíciókat, mire számítsanak a befektetők?
A további régiós akvizíciókra mindenképpen számíthatnak a befektetők, de emellett az is fontos prioritás, hogy konszolidáljuk, stabilizáljuk a működésünket, amely alatt elsősorban az ügyfélkapcsolati kiszolgálás minőségére gondolok.
Az EON ügyfelek migrációs projektje után azt látjuk, hogy még mindig nagyon sok ügyfél megkeresés érkezik. Egy nagyon heterogén informatikai környezetben dolgozik az MVM, ezt mindenféleképpen fejleszteni, digitalizálni kell.
Ennek jegyében az MVM az egyik első közműszolgáltatóként csatlakozik a digitális állampolgársági rendszerekhez. Az MVM Next alkalmazását is tovább fogjuk fejleszteni, és szeretnénk tovább vinni a digitalizációt, hogy az ügyfelek élete még könnyebb legyen, és ne kelljen feltétlenül bejönniük az MVM ügyfélszolgálatára, hanem a kanapén néhány kattintással tudjanak ügyeket intézni. Ennek a célnak van 2025-ben a legnagyobb prioritása.
Idén január elején is voltak olyan ügyfelek, akik átkerültek ebbe az egységes, összevont számlázási rendszerbe. Hogyan látja a konszolidációs tervek alapján, mikorra ér el oda a csoport, hogy ez az egységes rendszer minden lakossági ügyfélnek elérhető lesz?
Sajnos azt kell mondanom, hogy még évekbe telik, mire eljutunk idáig, de ha közben jól dolgozunk, akkor ezt nem feltétlenül érzik meg az ügyfelek. Ők remélhetőleg csak annyit vesznek észre, hogy kapnak egy tájékoztató levelet, hogy előfordulhat átmeneti fennakadás az informatikai átállás során. Illetve azt se felejtsük el, hogy ha a háttérrendszereink összetettek is, a külső ügyfélplatformunk lényegében már most is egységes, egy applikációt jelent mindenkinek.
A következő években az MVM-nek az ügyfélkapcsolatait teljesen újra kell integrálni. Ma egy nagyon széttagolt informatikai rendszer áll az MVM Csoport rendelkezésére.
A következő években az lesz a legfőbb feladatunk, hogy egy egységes ügyfélkiszolgálási rendszert hozzunk létre.
Ez azt jelenti, hogy a ma meglévő öt ügyfélszolgálati rendszerünk helyett egyetlen, egységes ügyfélkiszolgáló rendszert szeretnénk, ahol ügyfeleink és munkatársaink is egy sztenderdizált, rendkívül komfortos rendszerben egyszerű folyamatok mentén gyorsan, néhány kattintással tudnak ügyet intézni, Ez két-három évet igénybe fog venni, de gőzerővel dolgozunk ezeken a digitalizációs lépéseken.
Visszatérnék az MVM stratégiájához, amely kapcsán említette, hogy már 900 megawatt körül jár a megújuló kapacitás csoportszinten. A cég őszi gázkonferenciáján azt vázolta, hogy a triplázódó naperőmű kapacitások mellett a szeles kapacitások felé fog fordulni a cég, illetve a szivattyús energiatároló (SZET) terveiről is rendszeresen érkeznek hírek. Hogy látja, hogyan fog alakulni a cégcsoport megújuló portfóliója a következő években, és a SZET-projekthez kiszemelt két helyszín közül melyiknek mekkora az esélye?
Azt a célt tűztük ki, hogy Magyarországon 1 gigawatt körüli megújuló portfólióval rendelkezzünk. Most 900 megawattnál járunk, és rekultivációs célok mentén építünk még Magyarországon naperőműveket, így nagyságrendileg 1100 megawatt körüli portfóliót szeretnénk elérni a következő években. Ezzel párhuzamosan azt is célul tűztük ki, hogy az egész régiót egybevéve 3000 megawattnyi megújuló portfóliónk legyen.
Emiatt nézegetünk különböző akvizíciós lehetőségeket a környező országokban, és reményeim szerint ezt a célt el is fogjuk tudni érni, nemcsak naperőművek segítségével, hanem akár szélerőművek vásárlásával, építésével is.
Ami a szivattyús tározós erőművet illeti: elkészítettünk egy komoly megvalósíthatósági tanulmányt, amelyben a különböző helyszíneken telepítendő 600 megawattos szivattyús tározós erőmű fizikai és pénzügyi megvalósíthatósági lehetőségeit vizsgáltuk. Ezzel párhuzamosan azt is megnéztük, hogy Magyarországon lehetséges-e kisebb, 5-től 100 megawattig terjedő kapacitású szivattyús tározós vízerőművek építése különböző patakokon, folyókon. Ezeknek a tanulmányoknak a kiértékelése jelenleg zajlik.
Ezek a projektek erősen kapcsolódnak az energiatárolás témájához, amely kulcsfontosságúvá lépett elő az ország intenzív naperőművi kapacitásbővülése mellett. Milyen energiatároló projektjeik vannak, és mikorra készülhetnek el?
Az MVM tavaly 100 megawatt energiatároló megépítésére pályázott és nyert kormányzati támogatást. Ez három kémiai jellegű tárolási projektet takar nálunk, és már zajlik ezeknek a kivitelezése, 2026 elején szeretnénk ezeket átadni. De már idén is átadunk két kisebb, néhány megawattos tárolós projektet, amelyeket még korábbi tenderek nyomán indítottunk el.
Ezek a projektek nagyon fontosak lesznek Magyarország energiabiztonsága szempontjából, a kiegyenlítésben segítenek majd.
A fel- és leszabályozás területén van még egy projektünk, ami már idén nyáron nagyon hasznos lehet: két évvel ezelőtt volt egy turbinatörésünk az észak-budai fűtőműben, és azt a döntést hoztuk, hogy teljesen új turbinát telepítünk ide. Most azzal számolunk, hogy 2025 májusában ezt a 20 megawatt körüli teljesítménnyel rendelkező turbinát át tudjuk adni.
A sokfajta cél és beruházás rengeteg forrást igényel, és említette, hogy hozták a 2024-re kitűzött terveket. Én ebből csak annyit látok kívülről, hogy a cégcsoport első félévi adózott eredménye 222 milliárd forint volt, ami éves szinten 400 milliárd forint feletti profitot vetít előre, miközben az állami tulajdonos tavaly ősszel "csak" 126 milliárd forintos osztalékelőleg befizetést írt elő, ami sokkal kisebb, mint a 2023 őszén előírt 312 milliárd forint. Ez arra utal, hogy az Energiaügyi Minisztérium jelentős szabad forrást hagy a cégnél. Miért történik ez, mi a háttere?
Egyelőre annyit mondhatok, hogy a 2024-es év a második legsikeresebb éve volt az MVM Csoportnak 2023 után.
Ezzel párhuzamosan fontos eredmény, hogy a cégcsoport külső eladósodottsága jól alakult: azon a sávon belül vagyunk, mint amit ígértünk 2024-re a befektetőinknek; a mutatóink továbbra is megfelelnek a befektetésre ajánlott kategóriához kapcsolódó elvárásoknak most már mindhárom nagy hitelminősítő ügynökségnél. A Moody’s pont a minap tette közzé befektetési kategóriájú minősítését.
Ez azt jelenti, hogy nagyon robusztus az MVM Csoport pénzügyi helyzete, és azokat a fejlesztéseket, akvizíciókat, amelyeket 2024-ben megvalósítottunk, vagy 2025-ben előttünk állnak, azokat az osztalékfizetés mellett is fogjuk tudni finanszírozni.
Terveznek-e idén külső forrásbevonást?
A 2024 tavaszi 750 millió dolláros nemzetközi kötvénykibocsátást és a tavaly év végén aláírt 150 milliárd forint értékű, hosszú lejáratú rulírozó hitelszerződést is figyelembe véve az MVM Csoport az üzleti tervben megfogalmazott célok teljesítéséhez szükséges finanszírozási keretekkel és forrásokkal rendelkezik.
Ennek ellenére, folyamatosan figyelemmel kísérjük a pénzügyi piacok alakulását és amennyiben úgy látjuk, hogy a Csoport forrásszerkezetét tovább tudjuk optimalizálni, diverzifikálni, akkor lépni fogunk új források bevonása tekintetében is.
Régóta halljuk az MVM tőzsdeképessé tételének a fontos célját, és azt, hogy amikor megszületik az állami tulajdonos erről szóló döntése, akkor a cégcsoport gyorsan tőzsdére tudjon lépni. Most hogyan látják: mi ennek a realitása, és milyen időhorizonton számolhatnak ezzel a potenciális részvénybefektetők?
Az MVM menedzsmentje lefolytatta azt a vizsgálatot, hogy mennyire tőzsdeképes a társaság, milyen további intézkedésekre lehet szükség. Az elmúlt években felkészítettük a társaságot arra, hogy a tőzsdei szabványoknak, elvárásoknak megfeleljünk.
A társaság már ma is tőzsdeképesen működik, hiszen a kötvénybefektetők elvárják tőlünk, hogy transzparensen kommunikáljunk, és féléves jelentési kötelezettségünk van.
Ezeknek időben, az elvárható legjobb minőségben eleget teszünk. A folytatáshoz azonban nyilvánvalóan tulajdonosi akarat, egy tulajdonosi döntés kell.
A tavaly őszi podcastban azt is jelezte, hogy a nagy fejlesztési célok és a rengeteg feladat, amit a csoport ellát, akár egy második székházépítés szükségességét is magával hozhatja. Hol tart ez a téma, és milyen menetrend várható ezen a téren?
Jelenleg Budapesten kilenc telephelyen van szétszórva az MVM Csoport, ami a kollégák számára rengeteg utazással, idő- és hatékonyságveszteséggel jár, így ez már önmagában indokolja a földrajzi konszolidáció szükségességét. Az MVM korábbi vezetői már komoly lépéseket tettek ebbe az irányba, hiszen nagyon bölcsen megvásárolták a jelenlegi székházunk mögötti két telket, így 2025-ben elkezdődhet az új irodaház építése az egyik telken.
Ehhez már megvan az építési engedélyünk, és 2024-ben már lezajlott az indikatív ajánlatkérés is.
Jelenleg a kötelező ajánlatkérés zajlik, és az a reményünk, hogy a második negyedévben alá fogjuk tudni írni a szerződést, és így a nyáron elkezdődik a kivitelezés.
Mekkora méretű építkezés várható?
Nagyságrendileg 30 ezer négyzetméteres irodaházat húzunk föl, amelyben 1000-1100 munkavállaló elhelyezését tudjuk megoldani, valószínűleg 2028 elejétől kezdve.
És a másik megvásárolt telekkel mi lesz?
Nem tartjuk kizártnak, hogy fölépítjük a harmadik épületet is, mert Budapesten több mint 3000 munkatársunk dolgozik, így a második, megépülő irodaházban nem férnek majd el mindannyian. Ha fel tudnánk építeni a harmadik irodaházat is, akkor nagyjából megvalósulna egy campus típusú irodaház komplexum.
Ez itt egy családi házas zöld övezet. Milyen épületmagasságban gondolkoznak?
Egyelőre a második irodaházról tudok beszélni, arra van építési engedélyünk. Az egy zöld irodaház lesz, amelyet összekötünk a jelenlegi székházzal, és egyértelműen nem toronyházban gondolkozunk, már csak a beépítési engedélyek miatt sem.
Négyszintes épületről beszélünk, sok zölddel körülötte, amely illene a környezetbe, és megőriznénk a környéket otthonossá tevő park jelleget.
Az egy helyre összevonás témájához illik, hogy tavaly az MVM Csoportba tartozó magyar HUPX áramtőzsdét, továbbá a szerb és a szlovén áramtőzsdét egy budapesti székhelyre összevonták. Mik voltak a főbb mozgatórugók a tranzakció mögött és milyen következményekkel számolhatnak az áramtőzsdei szereplők?
A három tőzsde egy közös platform alá került, amellyel létrejött egy regionális tőzsde, amely megpróbál versenyezni a nagy német tőzsdével, és a többi regionális tőzsdével.
Ez egy jó továbblépési lehetőség a HUPX-nak, hogy még inkább megszilárdítsa azt a regionális pozíciót, amit már elért, hiszen ma valójában a HUPX árai határozzák meg a Balkán árait. Egy ármeghatározó tőzsde lett a HUPX.
A három tőzsde összevonása költségelőnyt fog jelenteni a piaci szereplők számára, a legnagyobb előny pedig abból származhat, hogy könnyen, gyorsan, hatékonyan érhető majd el a három régiós ország összes árampiaci terméke. Ha ezt az élményt megtapasztalják a felhasználók, akkor szerintem ez lesz ennek a tranzakciónak a legnagyobb előnye.
Címlapkép és képek forrása: Stiller Ákos, Portfolio
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.
