Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A befektetők a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy a fundamentumokba vetett hit nélkül is lehet pénzt keresni Kínában. A kínai részvényekkel kapcsolatos hozzáállást 2024 nyaráig az ABC (Anything But China: bármit, csak Kínát ne) betűszóval lehetett jellemezni. Ez a hangulat lényegében minden alap nélkül változott meg 2024. szeptember 24-én és 26-án, amikor előbb a részvénypiacot támogató intézkedéseket jelentettek be, majd a Politbüro ülését követően kilátásba helyezték a gazdáságpolitikai mix gyökeres átalakítását, és ezt a döntést megtámogatták néhány nagyívű, de tartós hatást korántsem garantáló intézkedéssel. A bejelentések hatására BAC (Buy Anything in China: vegyél bármit Kínában) hangulat váltotta fel a korábbi elfordulást, a kínai részvénypiacok pillanatok alatt 25 százalékot emelkedtek, és pár nap alatt ledolgozták egész éves lecsorgásukat.
Alessia Berardi és Claire Huang, az Amundi Institute feltörekvő piaci igazgatója, illetve szenior elemzője úgy vélik, mindez jól tükrözi a piacok Kínával kapcsolatos szélsőséges hozzáállását. Bár az elemzők ezt nem mondják ki a most megjelent elemzésükben, szerintem ez abból adódik, hogy a piacok hajlamosak túlértékelni a sajátos politikai berendezkedés legfelsőbb vezetőinek mozgásterét. A Kínával kapcsolatos adatok vagy a beavatkozások mértékét leíró számok pedig abszolút értelemben olyan nagyok, hogy akkor is megmozgatják a piacok fantáziáját, ha az ország méreteihez vagy a megoldandó problémákhoz viszonyítva jelentőségük már nem tűnik olyan nagynak. Ezekből a tényezőkből adódik, hogy a kínai politikai bejelentéseket hurráoptimizmus, a növekedési vagy inflációs adatokat viszont rendre pesszimista kommentek kísérik, és mindez jól megfér egymás mellett.
Monetáris lazítás és fiskális expanzió
Érdemes emiatt fundamentális alapon átgondolni, hogy mit tehet a kínai vezetés a gyorsabb gazdasági növekedés érdekében és hogyan képesek ezek az intézkedések ténylegesen befolyásolni a folyamatokat.
Az egy évvel korábbi állapothoz képest a kínai vezetés ma már nem látszik passzívnak, épp ellenkezőleg, arra törekszik, hogy eloszlasson minden kétséget a szándékait illetően.
Ennek alátámasztására olyan - a monetáris lazítás és az expanzívabb fiskális politika kettősét is magába foglaló - nem konvencionális intézkedéseket vetettek be, amelyek együttes alkalmazására korábban ritkán volt példa. A lépések hátterében egy olyan atipikus válság áll, amelyben a helyi önkormányzatok nem tudják kifizetni a tartozásaikat sem a munkavállalók, sem a bankok, sem a beszállító vállalatok felé. Ráadásul Donald Trump amerikai elnökké választása és az ezzel felerősödő exportpiaci félelmek tovább növelik az új irányvonal tartósságát.
Mindezek miatt véleményünk szerint
- a kínai monetáris politika az első félévben 50 bázisponttal, 1 százalékra csökkenti az irányadó hétnapos kamatlábat, ami már februárban elkezdődhet az első 25 bázispontos vágással.
- A fiskális politika terén további 2 százalékos költségvetési hiány növekedést vállal be a kormány, amivel a deficit az idei 8 százalékról 10 százalékra nő a GDP arányában.
- Ebből a 2 százalékos növekményből 1 százalékot olyan tételekre fordítanak, mint a tartós fogyasztási cikkek lecserélésére irányuló program, vagy a többgyermekes családok 500-800 renminbis támogatása.
Mindezeket az intézkedéseket március 5-én, az Országos népi Kongresszuson jelenthetik be. A szakértők szerint legalább ekkora mértékű ösztönző csomag szükséges a belföldi kereslet stabilizálásához, függetlenül attól, hogy Trump milyen lépésekre szánja el magát Kínával szemben.
Noha a korábbi fenyegetésekkel ellentétben a január 20-i elnöki beiktatás napján Trump nem vezetett be új vámokat, de erős jelzést küldött egy memorandum formájában, amiben arra utasította az adminisztrációt, hogy elemezzék a helyzetet, és tegyenek javaslatokat ebben a témában is. Trump várhatóan agresszív kereskedelmi politikáját ellensúlyozandó a kínai vezetés a tervezettnél tovább fenntarthatja az expanzív költségvetési politikáját, így a 10 százalékos költségvetési hiány 2026-27-ben is fennmaradhat.
Kína lenne az új Japán?
Csakhogy ezek az intézkedések együttesen sem lesznek képesek ellensúlyozni a lefelé mutató kockázatokat. Nem nehéz párhuzamot vonni Kína jelenlegi és Japán korábbi, az ingatlanbuborék kipukkadása utáni deflációs helyzete között, azt pedig láthattuk, hogy a 2012-ben indult Abenomics-nak is több mint 10 évébe telt, mire az ország kilábalt a zéró infláció korszakából. Hogy az állami stimulusok Kínában sem tudnak mindent megoldani, azt jól mutatják az inflációs adatok, amelyek szerint a fogyasztás továbbra is gyenge minden olyan szektorban, amit nem érint közvetlenül a tartós fogyasztási cikkek lecserélési programja.
A Kínát lejtőre taszító 3D problémakörre egyszerűen nincs rövid távú megoldás. Az első D, azaz a demográfiai probléma különösen lassan kezelhető. Ha feltételezzük, hogy a vezetésnek sikerül a reprodukciós rátát a jelenlegi 1-ről 2035-re 1,8-ra emelni, a munkaképes korú lakosság lélekszáma még akkor is csökkenni fog a következő évtizedben, és vele együtt csökken a munkaerő hozzájárulása is a GDP-hez.
Ami a második D-t (Debt, azaz adósság) illeti, annak kezelése sem rövid távú probléma. Amikor 2021 végén a politikai döntéshozók kikényszerítették az adósságcsökkentési folyamatot az ingatlanszektorban és útját állták a rejtett önkormányzati finanszírozási eszközök terjedésének, az nagy terhet rótt az amúgy is lassuló gazdaságra, ami hozzájárult a költségvetési hiány növekedéséhez.
A harmadik D (decoupling, azaz leválás az Egyesült Államokról) olyan Kínára kényszerített folyamat, amelynek célja a kínai termelékenység csökkentése, a kritikus technológiák távoltartása és a nagy beszállítói hálózatok elterelése az országtól. Ennek ellensúlyozására Kína az állami beruházások felpörgetésével válaszolhat a kritikus iparágakban, de a történelem azt mutatja, hogy az üzleti logika és a végfelhasználói kereslet döntő fontosságú az új technológiák sikeres átvételében.
Mindezek fényében az Amundi feltörekvő piaci specialistái arra számítanak, hogy a kínai gazdasági növekedés a 2024-es 4,8 százalék után 2025-ben 4,1-re, 2026-ban pedig 3,6 százalékra csökken. A továbbiakban a kínai GDP növekedés üteme hosszú távú várakozásuk szerinti 3 százalék felé tart, és hamarabb el is érheti azt, mint azt ma a piacok gondolják, mert a várható bejelentések és intézkedések valószínűleg nem tudják ellensúlyozni azokat a negatív tendenciákat, amivel az ország szembenéz.
Elkerülhetetlen kamatvágások
A fentiek tőkepiaci hatásai jelentősek mind a kínai állampapírok, mind a részvénypiac szempontjából. A csökkenő növekedés és a nagymértékű költségvetési hiány eredőjeként emelkedő adósság miatt a kamatok csökkentése elkerülhetetlen a helyzet stabilizálása érdekében.
Ezt a piac már el is kezdte árazni a hosszú lejáratú állampapírhozamok rekord alacsony szintre csökkenése révén.
Az alapkamat egy százalékra csökkentése után a jegybank kivárhat, hogy értékelje a megtett intézkedések hatásait, ám amennyiben a lakossági fogyasztás és az infláció nem indul be, további csökkentés jöhet a kamatokban, és a Kínában korábban elképzelhetetlen, de nyugaton már megszokott módszer, a mennyiségi lazítás (QE) lehet a dolog vége.
A részvénypiacok esetében a növekedéspárti fiskális és monetáris politikai fordulat pozitívan értékelhető, ami alacsony értékeltséggel és pozícionáltsággal párosul. A bejelentett intézkedések eddig azonban a tavaly szeptemberi megugrást követően inkább csalódást okoztak a befektetőknek, a főbb részvénypiaci indexek inkább estek azóta, köszönhetően leginkább Trump megválasztásának.
A friss adatok némelyikében azonban már a pozitív változás csíráját lehet felfedezni, például a lakossági fogyasztási és ingatlanpiaci keresleti fundamentumokban.
A geopolitikai kockázatok csökkenése mellett a tartós piaci fellendüléshez elengedhetetlen lesz a strukturális reformok végrehajtás, amelyek segíthetnek a növekedés összetételének kiegyensúlyozásában.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
