Drasztikusan, 9,3 gigawattal (GW) közel 40 GW-ra nőtt az Egyesült Államok éves napelemgyártó kapacitása egyetlen negyedév alatt a 2024 július-szeptemberi időszakban, így a tengerentúli gyárak már annyi fotovoltaikus modult képesek előállítani, amennyivel csaknem a teljes hazai keresletet ki tudják elégíteni.
A Solar Energy Industries Association amerikai napenergia-iparági szervezet és a Wood Mackenzie tanácsadó cég közös jelentésének megírásában részt vevő Sylvia Leyva Martinez elemző értékelése szerint a tengerentúli napelemgyártó kapacitás növekedése nagyrészt a Joe Biden elnök nevéhez fűződő 2022-es inflációcsökkentési törvény (IRA), illetve az ez által a tisztaenergia-beruházásoknak biztosított adókedvezmények hatásának tulajdonítható.
2022 második negyedévében, vagyis a gyártásra és beszerzésre vonatkozó adókedvezményeket biztosító IRA elfogadása előtt az Egyesült Államok napelemgyártó kapacitása nem érte el a 7 GW-ot. A kilátások a trend folytatódását vetítik előre, egyre nagyobb gyártókapacitás van építés alatt, az elemzők pedig még több bejelentésre számítanak 2025-ben. Az Egyesült Államok 2023-ban 25-32 GW új naperőművi kapacitást telepített, ami 2024-ben közel 53 GW-ra emelkedhet, vagyis a belföldi napelemgyártó kapacitás további növekedése szükséges is ahhoz, hogy az ország saját termelésből elégítse ki a keresletet.
A jelentés szerint az idei harmadik negyedév a rekordnövekedés mellett azért is sarkalatos időszak az ország feltörekvő napelemgyártó szektorában, mert öt év szünet után folytatódott a napelemcella-gyártás az USA-ban. Ez utóbbi mozzanat így arra is rávilágít, hogy az egyesült államokbeli napelemgyártás egyelőre még továbbra is nagyrészt import komponensekkel (napelem-ostya és -cella) dolgozik, de itt is a gyártókapacitás jelentős növekedése van folyamatban.
Az USA előzi az EU-t
Az amerikai napelemgyártó kapacitás fellendülése különösen látványos az Európai Unió vonatkozó gazdasági adataival összevetve.
Miközben az USA modulgyártó kapacitása a 40 GW-ot közelíti és további több, mint 13 GW van építés alatt, addig az EU éves napelemgyártó kapacitása mindössze 22,3 GW és valamivel több, mint 12 GW-nyi kapacitás fejlesztése van folyamatban. Ehhez képest 2023-ban az EU-ban mintegy 60 GW-tal, idén pedig az előrejelzés szerint 64 GW-tal nőhet a naperőművek beépített teljesítőképessége, vagyis
a belföldi napelemgyártó kapacitás az uniós keresletnek jelenleg alig több, mint a harmadát képes fedezni.
A Bruegel brüsszeli székhelyű gazdaságkutató intézet adatai szerint a napelemgyártás legfontosabb komponensei, vagyis a szilíciumostya és a napelemcella belföldi gyártókapacitásai szempontjából ugyan az EU még előnyben van az Egyesült Államokkal szemben (1,8 és 5,3 GW éves gyártókapacitás vs 0 és 0,3 GW), de az épülőben lévő új gyárakkal ezeken a területeken is előzhet az USA (5,3 és 5,2 GW éves gyártókapacitás vs 8,3 és 11,8 GW).
A napelemgyártó ellátási láncba történő tengerentúli befektetések értéke az IRA törvénybe iktatása után kezdett el gyors ütemben elszakadni az európai mutatótól. Az inflációcsökkentési törvény előtt az egyesült államokbeli és európai napelemgyártó ellátási lánc mentén végrehajtott beruházások nagyjából együtt mozogtak, azt követően azonban a tengerentúli mutató gyors emelkedésbe kezdett, és 2024 második negyedévében már meghaladta a 2 milliárd dollárt, míg Európában 141 millió dollárra, az IRA előtti szintre esett vissza. Az európai beruházások csökkenése feltételezhetően nem független az IRA elszívó hatásától.
Ennek megfelelően hasonló tendencia látszik az új napelemgyártó kapacitások létesítéséről szóló bejelentések esetében is. Az inflációcsökkentési törvény előtt az Európában bejelentett új gyártókapacitások negyedéves értéke messze meghaladta a tengerentúlit, az IRA bevezetése azonban fordulatot hozott, és míg az Egyesült Államokban megugrott, addig Európában inkább visszaesett a bejelentett új kapacitás nagysága.
Az inflációcsökkentési törvény, valamint a 2021-es, szintén a távozó adminisztrációhoz fűződő infrastruktúra-fejlesztési törvény élénkítő hatása a teljes amerikai feldolgozóipar összesített építési kiadásainak meredek emelkedésében is tetten érhető, amely érték Joe Biden hivatali ideje alatt mintegy háromszorosára nőtt.
Eltérő stratégiák
Az energiaátálláshoz szükséges technológiák gyártása területén az elmúlt években Kína óriási globális dominanciát épített ki, a koronavírus-válság azonban zavarokat okozott a szállításokban, rávilágítva a kínai szállítmányoktól való függés kockázataira. Az energiaválság és Kína - vélhetően hathatós állami támogatással folytatott - fokozódó kereskedelmi offenzívája az ennek leginkább kitett Európában és az Egyesült Államokban is felerősítette az energiafüggetlenséggel és energiabiztonsággal kapcsolatos aggályokat és a gazdaságvédelmi törekvéseket.
Ennek következtében mindkét gazdasági nagyhatalom számára kiemelt célkitűzéssé vált az energiaátálláshoz elengedhetetlen kritikus tiszta technológiák belföldi gyártó kapacitásainak fejlesztése, amely célt ugyanakkor más-más úton kívánják elérni.
Míg Amerika az említett nagyvonalú beruházásösztönző intézkedésekkel igyekszik bővíteni feldolgozóipari kapacitásait, addig az EU a zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari tervben, illetve a nettó nulla ipari törvényben rögzített hasonló céljai elérésében csak részben támaszkodik központi támogatási forrásokra, és ezek mellett jelentős mértékben alkalmazza a kötelező előírások és a nemteljesítőkre kiszabott bírságok eszközeit is.
Az EU és az USA tiszta technológiákkal kapcsolatos stratégiája a tekintetben is különbözik egymástól, hogy míg előbbi a napelemcellák és maguknak a napelemeknek az importjában is elsöprő többségében kínai szállítmányokra támaszkodik, addig az Egyesült Államok tudatosan kerülve az egyoldalú függőség kialakulását, Kína helyett inkább Dél-Koreától, Malajziától, Vietnámtól, Thaiföldtől, Indiától, Kambodzsától és más ázsiai országoktól szerzi be az eszközöket.
Bár az EU bizonyos fontos tiszta technológiák - például az akkumulátorcellák - gyártásában, illetve a gyártókapacitások növelésében az USA előtt jár, más területeken, mint például a napelemgyártásban tehát lemaradásban van, miközben Kína a legtöbb területen mindkét gazdaságot megelőzi, és nemcsak masszívan dominálja a nemzetközi piacot, hanem jelenleg is ütemesen növeli részesedését, mint például a szélturbina- és villanyautógyártás területén. Ezért az EU gazdasági versenyképességének növelése lényegében folyamatosan napirenden szerepel, és a szakértői értékelésekkel összhangban az új Európai Bizottság, illetve az újraválasztott elnök Ursula von der Leyen legfontosabb célkitűzései közé tartozik.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
