Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Donald Trump megválasztása után akár össze is zavarodhatunk abban a tekintetben, hogy a személye vajon pozitív, semleges vagy negatív lesz majd a részvénypiacok számára. Itt van mindjárt a társasági adó csökkentésének kérdése, amely első olvasatra jobb vállalati eredményeket eredményezhet. A lenti ábrán látható, hogy iparági bontásban a ciklikus iparág (pl. az autógyártók), a telekommunikáció, a pénzügy, valamint az egészségügy és az ipar lehet a kedvezményezett. De ha indexszinten vizsgáljuk meg a kérdést (S&P500), akkor akár 4%-kal is javulhat az egy részvényre jutó nettó eredmény.
A 2016-os választási kampánynak is fontos része volt a társasági adócsökkentés, és akkor is három iparágat tartottunk előzetesen nyertesnek: a telekommunikációt, az egészégbiztosítókat és a belföldi légitársaságokat. Az eredmény azonban nem volt ilyen egyértelmű, hiszen míg a légitársaságok és a telekommunikációs vállalatok vegyes képet és komoly volatilitást mutattak, addig az egészségbiztosítók szinte kilőttek.
Azaz a jelentős adócsökkentés hatását bizonyos esetekben az egyedi, vállalati faktorok elfedték.
Azt természetesen le kell szögezni, hogy 2016 egy merőben más makrokörnyezet volt. Akkor a 2015-ben még 4%-os év/év alapú GDP növekedés folyamatosan lassult 1,5%-ra (2016 második negyedév), és onnantól egy folyamatos kilábalás következett. Ma viszont egy, a részben Covid-19 miatti főként fiskális, de kis részben monetáris stimulus miatti túlfűtött amerikai gazdaság végén (?) lehetünk. Nem tudjuk pontosan, és valószínűleg az új kormány is azon fog dolgozni, hogy a növekedés fennmaradjon.
Ugyanakkor Trump lehetséges gazdaságpolitikája dollárerősödést is előrevetít, ahogy ezt már a választások előtt is láthattuk.
Ez azonban bizonyos iparágak esetében éppen a fenti, adócsökkentéssel megtámogatott EPS növekedés ellen szól. A dollár és vállalati eredmények kapcsolatának vizsgálata persze nem egyszerű, hiszen honnantól számítjuk azt, hogy ezek a cégek tényleg globálisan működnek? Mit kezdünk a recesszió időszakával, amikor valószínűleg nem a dollár mozgásának van a legnagyobb hatása, hanem a veszteségek leírásainak, az alacsonyabb fogyasztásnak, a hitelszűkének stb. Ha ezektől eltekintünk, akkor úgy tűnik, hogy a dollár erejének változékonysága a vállalati eredmények változásának kb. 20-25%-át magyarázzák meg. De ez egy aggregált érték. Az S&P500 vállalatai által elért bevétel kb. 30%-a származik külföldről és iparáganként nagy a szórás. Míg ez a szám az IT esetében 60%, addig a közműveknél csak 2% és tudjuk, hogy ma az index mozgásának nagy része a technológiai szektorhoz köthető.
Nem titkolt véleménye a leendő elnöknek, hogy alacsonyabb kamatokat szeretne látni.
Trump egész vállalkozói múltja a tőkeáttételen alapul: olcsón hitelt szerezni és ebből „építkezni”.
Természetesen arra kevés az esély, hogy utasítsa a Fedet bizonyos döntések meghozatalára, de ne feledjük, Jerome Powell mandátuma 2026 májusában lejár, és 2018-ban ugyan Trump nevezte őt ki (és hagyta ezt jóvá a Szenátus), addig sok dolog történhet még, amely az új Fed-elnök személyének kiválasztását befolyásolhatja. Olyan, bár alacsony valószínűségű kockázat ez, amelyet biztos számba fog venni a piac.
Nem szabad elmennünk az iparágak szabályozása mellett sem. Az nem titkolt tény, hogy Trump alapvetően a kevesebb szabály híve (ahogy a Republikánus párt is). Az elmúlt napokban hallottuk például azt a komolynak nem feltétlenül nevezhető állítást, hogy legjobban azok a cégek fognak járni, akikkel szemben éppen igazságügyi eljárás van érvényben, hiszen az elnök majd arra tesz utalást, hogy mindenki tiszta lappal indulhat. Természetesen erre kevés az esély, ugyanakkor, ha ránézünk az érvényben lévő szabályok számára, akkor látható, hogy például a technológiai szektorra viszonylag kevés előírás vonatkozik, és lehet abban bízni, hogy ez nem is nagyon fog változni.
Viszont arra is lehet gondolni, hogy az ipar és/vagy a pénzügy némi könnyítést kap?
Nehéz ezt ma megmondani, de talán nem véletlen, hogy a választás utáni napon a pénzügy mellett az ipart reprezentáló ETF-ek tudtak a legjobban emelkedni. És nem mellesleg a pénzügyi dereguláció már Trump első elnöksége alatt is folyamatosan forrón tartott téma volt.
Trump kezdte, Trump folytatja, mondhatnánk az vámháborúra, amely az USA és Kína között „robbant ki” a 2010-es évek végén.
Akkor főként a félvezető ipar volt a központban, mára már a kínai autóipar és bizonyos európai termékek is nem szívesen látott vendégek az óceán túlsó partján. És persze sokat olvasni arról, hogy a vám már Trump első elnöksége alatt is fontos geopolitikai eszköz volt, de inflációt végső soron nem okozott. Ez igaz, de csak akkor, ha nem megyünk le egyedi termékek szintjére. Például 2018-ban az Egyesült Államok 50%-os vámtarifát vezetett be az importált mosógépekre. Később az elemzők azt találták, hogy az intézkedés bevezetését követően átlagosan mintegy 12%-kal drágultak a készülékek. Az áremelkedést azonban nem csak az importált gépek esetében lehetett észrevenni, hanem a hazai gyártmányúaknál is, de például a szárítógépek – amelyek nem estek a vámemelés hatálya alá – a mosógépekkel szinte megegyező mértékben drágultak. A számítások szerint a lépés közelítőleg 1,5 milliárd dolláros költséget rótt az amerikai fogyasztóknak éves szinten.
Talán nem lövünk nagyon mellé, ha azt mondjuk, hogy az előttünk álló években az egész világot érintő döntésekről lehet majd szó, főleg annak fényében, hogy úgy tűnik, a Republikánus pártnak minden szinten többsége lesz (a Szenátusban és a Képviselőházban is).
Ez pedig két év, gyakorlatilag korlátlan „uralmat” jelent, amit majd csak az időközi választás fog megzavarni valamekkora mértékben.
A valóság azonban nem biztos, hogy ennyire egyértelmű. Derek Van Bever és Matthew S. Olson a Stall Points: Most Companies Stop Growing – Yours Doesn’t Have To című könyvében például arról ír, hogy az az ösztönös megérzésünk, hogy a külső, nem kontrollálható tényezők, mint például a geopolitikai események, a gazdasági ciklusok, vagy a kormányzati szabályozások jelentős hatással lehetnek a nagy méretű vállalatok hosszú távú növekedésére. Azonban elemzésük szerint az árbevétel növekedését hátráltató tényezők csak igen kis része csatolható vissza a fenti, külső tényezőkre (kb. 15%-a), ennél sokkal fontosabbak a vállalaton belüli faktorok.
Számos példát lehet felhozni arra vonatkozóan, hogy a vállalatok elég jól alkalmazkodnak a megváltozott külső feltételekhez.
A fenti eszmefuttatásban csak néhány dolgot emeltünk ki, és látható, hogy attól függően milyen irányból tekintünk a helyzetre, lehet optimista és neutrális is, de gyanítom, akadnak olyanok is, akik pesszimista nagyítóval vizsgálják a jelenlegi helyzetet. Befektetőként azonban nem feltétlenül fontos a dolgok alapos szétszálazása, hiszen a leendő elnök személyisége és viselkedése kiszámíthatatlan, ahogy a legtöbb esetben a részvénypiac is. Vagyis a megfelelő kockázatkezelés lesz továbbra is a kulcs a sikeres vagyonépítéshez. Az viszont igaz, hogy úgy tűnik, a tőzsde letette voksát az optimista álláspont mellett.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
