Évszázadok óta fogad az emberiség politikai eseményekre
Választási eredményekre fogadásokat már 16. században is kötöttek. Bár az 1549-es pápaválasztás során a voksolás állítólag titkos volt, a római kereskedők (a kor bukmékerjei) virágzó piacot működtettek a Vatikán körüli utcákon, és megpróbálták megjósolni a győztest. Mindenki tudta, hogy a mezőnyben az eredeti favorit 5:1 ellenében (vagyis 20%-os oddsszal) Giovanni Maria del Monte bíboros volt. Tíz héttel később kompromisszumos jelöltként megválasztották III. Julius pápává. Az utcákon fogadásokat bonyolítók segítettek a lakosságnak megérteni, hogy ki vezet, és mivel korán észrevették, hogy Julius lehet a legkevesebb ellenállást kiváltó jelölt, még a bíborosokat is ők irányították, amikor megpróbálták feloldani a választás körül kialakult patthelyzetet. Ezek után az előrejelző piacok annyira elterjedtek és annyira ellenszenvesek lettek, hogy a 16. század végére XIV. Gergely pápa betiltotta őket, és aki a következő pápa kilétére fogadott, kiátkozták.
A fogadásra való tilalom viszont nem tartott örökké, az érdeklődés pedig napjainkra sem csillapodott.
Könnyen lehet azonban, hogy a fogadók pénze nem csak a piacokat, hanem magukat a választási eredményeket is befolyásolhatják.
De miért is fontos ez? Mivel nyakunkon az amerikai elnökválasztás, mindössze hetekre vagyunk attól, hogy kiderüljön, ki lesz a következő amerikai elnök (nem számolva az eredmények esetleges megtámadásával).
Nagy a tét
Jelenleg az Egyesült Államok legnagyobb politikai fogadási piacai offshore működnek. A legális, belföldi, szabályozott szervezetek nonprofit módon működnek, lényegében kísérleti céllal - viszont ezeken szigorú korlátozások érvényesek a fogadások összegére. Utóbbiak közül a legismertebbek az Iowa Electronic Markets és a PredictIt.com.
Az Amerikai Határidős Árutőzsde Felügyelet (Commodities and Futures Trading Commission - CFTC) küzd egy olyan legális politikai határidős piac létrehozása ellen, amely lehetővé tenné az amerikaiak számára, hogy korlátozások nélkül vegyenek részt a politikai fogadási piacon. A legutóbbi fordulóban felfüggesztették a CFTC tiltását a for-profit Kalshi határidős piaccal szemben. Ugyan a pereskedés még évekig tarthat, de a Kalshi már az idei választásokra is működtethet piacot, és Times Square felett óriási neonfényekben mutatja meg a választási esélyeket.
Erre felbátorodtak más bejáratott brókerek is, az Interactive Brokers például saját politikai határidős kereskedést indított a választásokra. Alább pedig a Kalashin jelzett mostani esélyek láthatók.
A politikai fogadási piacok társadalmi beágyazottságát mutatja, hogy a hónap elején Elon Musk arra buzdította követőit az X-en, hogy kövessék a Polymarket nevű offshore platformot.
Pontosabb, mint a közvélemény-kutatások, mivel tényleges pénzek forognak kockán
- írta.
Trump now leading Kamala by 3% in betting markets. More accurate than polls, as actual money is on the line. https://t.co/WrsqZ2z8pp
— Elon (Musk) October 7, 2024
Akkoriban a Polymarket 50,1 százalékon mutatta Donald Trump esélyeit. Órákkal később, releváns hírek nélkül, egy még mindig névtelen francia befektető óriási téteket kezdett (mára elérte a 45 millió dollárt) felpakolni Trump győzelmére, jóval feljebb tornázva az esélyeit. Tíz nappal később, amikor közvélemény-kutatások szerint Kamala Harris még mindig vezetett, Trump esélyei 62,2 százalékra emelkedtek a Polymarketen, jelenleg pedig 64,2 százalékon állnak.
A PredictIt-en, amelyen 850 dollárra vannak korlátozva a tétek, szintén elkezdtek emelkedni Trump esélyei, bár sokkal lassabb ütemben. A kettő közti másik nagy különbség az volt, hogy a Polymarket sokkal nagyobb sajtóvisszhangot kapott.
Ezzel a polymarket segített megváltoztatni a narratívát a tőkepiacokon.
Nem a korábbi lendülettel, de valamelyest visszatért a Trump-trade: az állampapír hozamok és a részvényárak egyaránt emelkedtek, mivel a piacok elkezdték beárazni Trump győzelmét és az ezzel járó társasági adócsökkentést. A bitcoin szintén kifejezetten jól teljesített az elmúlt időszakban, ami megint csak egy Trumphoz köthető eszköz lett ebben a kampányban.
A reflexivitás problémája
Történelmileg a politikai fogadások meglepően pontosak. Kutatók a kétezres évek elején kimutatták, hogy a történelem során a piacok közelebb jártak ahhoz, hogy az elnökválasztásokat helyesen megtippeljék (átlagosan 1,5%-os hibával), mint a Gallup közvélemény-kutatás, amely átlagosan 2,1%-ot tévedett.
Viszont mint minden piac, a népszerű előrejelzési piacok is hajlamosak arra, amit Soros György „A pénz alkímiája” című könyvében reflexivitásnak nevez. Eszerint ahelyett, hogy csak tükröznék vagy reagálnának a tényekre,
az árfolyammozgások ténylegesen megváltoztathatják a valóságot.
Ez az egyik ok, amiért a CFTC ellenzi a Kalshit. A per egyik szereplője szerint a fogadási piacok manipulálása megváltoztathatja a tényeket. Ha például a szavazók azt látják, hogy a fogadási piacok alapján az egyik jelölt valószínűleg győzni fog, akár otthon is maradhatnak, és nem szavazhatnak le az általuk preferált jelöltre, mert azt gondolhatják, hogy így már fölösleges. A másik oldalon a Kalshi támogatói azzal érvelnek, hogy a manipuláció minden piacon probléma, és a kulcs a szabályozás. Van viszont a kettő között egy alapvető különbség. Egy hagyományos piacon, ha a szabályozó hatóság manipulációt észlel és intézkedik, akkor vannak jogorvoslati lehetőségei; viszont a választási eredményeket megváltoztató manipuláció helyrehozhatatlan következményekkel járhat.
A fogadási piacok azért is válhattak reflexívebbé, mert a sportfogadás durván hat évvel ezelőtti legalizálása társadalmilag elfogadottá tette a szerencsejátékot, miközben a befektetések is elindultak a szerencsejátékok irányába. A Robinhood és más platformok például már inkább a videojátékokhoz hasonlítanak, ami miatt a piacfelügyelet is vizsgálatot indított korábban.
A reflexivitást felerősíti az emberi természet egyik állandó eleme: a viszonyítási pont iránti pszichológiai igényünk. Daniel Kahneman és Amos Tversky pszichológusok 50 évvel ezelőtt kimutatták, hogy az emberek numerikus kérdésekre adott válaszai torzíthatók, ha válaszadás előtt véletlenszerűen megmutatnak nekik egy számot. Egy jó példa erre, hogy a Brexit-népszavazáson a fogadási piacok egy az öthöz tették annak az esélyét, hogy a britek az EU elhagyására szavaznak. David Rothschild és Andrew Gelman statisztikusok ezt követően úgy érveltek, hogy egy olyan visszacsatolási mechanizmus történt, amelynek révén a fogadási piacok esélyei önmagukat erősítették meg. „Az emberek bizalmatlanok a közvélemény-kutatásokkal szemben, de figyelik az előrejelzési piacokat, amelyekről mindenféle szakértők elmondták, hogy a nép akaratát mutatják” - érveltek.
A várakozásokat bizonyos mértékig horgonyozták a fogadási piacok, miközben az emberek figyelmen kívül hagyták azokat a közvélemény-kutatásokat, amelyek többsége szoros versenyt mutatott.
Az előrejelzési piacok azonban erősen az EU-ban maradást favorizálták, az esélyek néha 75 százalékot vagy még magasabbat is elértek néhány nappal a szavazás előtt.
Végül az előrejelző piacok tévedtek, mivel 51,9 százalék szavazott a kilépésre. Az előrejelzési piacokkal kapcsolatos túlzott bizalom azt sugallta, hogy bár gyakran megbízható előrejelzést adnak, eredményeik mégis torzak, és a közhangulat által befolyásoltak lehetnek, különösen akkor, ha a közvélemény-kutatási adatok nem egyértelműek.
Amikor bebizonyosodott, hogy a fogadási piacok tévedtek, a font néhány perc alatt több mint 10 százalékot zuhant - ami több mint háromszorosa volt a korábbi legnagyobb esésnek.
A Brexit nagyon is úgy néz ki, mint a reflexivitás klasszikus példája - és első ránézésre azt sugallja, hogy a CFTC számára indokolt, hogy megpróbálja távol tartani a politikai fogadásokat a mainstream befektetésektől.
Konklúzió
A CFTC problémája az, hogyan lehet a befektetők számára elérhetővé tenni a politikai eseményekkel szemben biztosítékok, vagy fedezeti ügyletek piacát (mint ahogy például a határidős piacon fedezik a pozícióikat a befektetők), miközben korlátozott a szándékos manipuláció vagy az irracionális túlzások esélye, amelyek a reflexivitással megváltoztathatják a választási eredményeket. Erre elképzelhető két, egymással szemben álló megoldás.
- Egyrészt a piacokat likviddé kell tenni. Mivel milliárdok forognak kockán, egyetlen magánszemély sem tudja megmozgatni a piacot. De egyelőre, amíg kisebbek ezek a piacok, a bálnák nagy hatással vannak rájuk (lásd a francia bálna a Polymarketen).
- Az alternatíva a likviditás korlátozása. A PredictIt 850 dolláros felső korlátja megakadályozza, hogy a nagy szereplők erőfölénybe kerüljenek. A baj ezzel, hogy nehezebb megmozdítani az árfolyamot, ha valódi hírek történnek, és ez csökkenti a piac hatékonyságát, mint kockázatkezelési platform. A korlátozott piacok megbízhatóbb előrejelzéseket adhatnak, de például egy BlackRock kaliberű alapkezelő nem tud fedezni adott választási eredmény ellen a PredictIt-en.
Az új piacok megnyitásával kapcsolatos közelmúltbeli tapasztalatok megmutatták, hogy a nagyobb szereplők megjelenése képes megváltoztatni a piaci mechanizmusokat. Hasonlóképpen, ha egyszer nagy alapkezelők és/vagy tehetős magánszemélyek érkeznek a fogadási piacokra, nincs ok feltételezni, hogy ezek a piacok továbbra is ugyanúgy fognak viselkedni. A kötvény-, az olaj-, vagy a részvénypiac van annyira érett, és egyesít annyi különféle motivációval rendelkező szereplőt, hogy az általuk küldött jelzések egyértelmű üzenetet hordoznak; a Kalshi, a Polymarket és mások messze vannak ettől.
Ha jól szabályozzák őket, a politikai előrejelző piacok segítenek eligazodni a bizonytalanság idején. De, mint minden piac, ezek is hajlamosak tévedni, és amíg nagyrészt szabályozatlanok maradnak, érdemes óvatosan kezelni őket.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
