Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Az emberiség ősidők óta a víz mellett keresi élőhelyét, ahogy a legtöbb élőlény a Földön. A Duna, a Tisza vagy akár a Dráva az adott tájegységben a természet adottságai határozták meg a megélhetést. A direkt hasznot, az ellátásunkat szolgáló tüzelő, a vad élelem, a termesztett növények, vagy az élőhely maga jelentette.
A kiszámítható környezeti feltételeket, stabilitást, a szélsőséges helyzetekkel szemben, szintén a helyi adottságok biztosították. A nagy csapadékok pusztító (szél) erejét a parton az ártéri erdők csillapították, ahogy a mikroklímát is szabályozták párologtatásuk által.
A folyó kanyarulatai pedig segítettek a víz elterülésében, és így az árvízcsúcsok ellaposításában.
A táj specifikus körülményeiből a helyiek, a természeti környezetük használatának mesterséggé emelésével az iparművészetben, gasztronómiában, a mezőgazdaságban és állattenyésztésben bontakoztathattak ki kulturálisan. Nem is beszélve a táj esztétika és eszmei értékeiről.
Ezekhez az értékekhez az adott tájegység geográfiai, geofizikai, hidrológia, légkörfizikai, ökológiai, biológiai és egyéb folyamatai juttatták az embereket, amelyet egyfajta tőkének lehet tekinteni. Ilyen folyamatok a talajképződés, a hűtőhatás, a tápanyag-, szén-, és nitrogén körforgás, ezen esetekben a folyamat maga a tőke. Egy olyan tőke, aminek a bevételeiből jelenleg nem forgatunk vissza semmit.
Hasznos barátaink a folyók
A folyók szerepe, hogy fenntartsa a kapcsolatot és a körforgást. A csapadék összegyűjtésével a magasból a mély fekvésű területekre szállítja a vizet és a kimosott erodált felszínről származó tápanyagot. Ingyen. A kanyarulatok segítenek a víz és az üledék szétterítésében, hogy mikor vízbőség van, tartalékok képződhessenek a vízhiányos időszakra. A folyó természete az állandó lassú tájformálás. Emberi időléptékben ez persze szinte felfoghatatlan. Nagy kérdés, hogy szelídíteni vagy korlátozni szeretnénk-e azokat a természeti folyamatokat, amik régebb óta vannak jelen a földön, mint mi.
Az árvízi (és aszály) kitettségünk kifejezetten nagy a Kárpát-medencei fekvésünk és a folyók természetes működése révén. Veszélyezettségünk az éghajlatváltozással nő, érzékenységünk pedig az alkalmazkodásunk mértékétől függ.
Egyelőre azonban az alkalmazkodási hajlandóságunkat is megkérdőjelezhetjük.
Mi tehetünk az árvíz és az aszály ellen?
Az elmúlt évszázadok során a folyók kanyarulatainak kiegyenesítése világszerte megszokott gyakorlattá vált, a jobb hajózhatóság vagy a biztonságosabbnak vélt kontroll megszerzéséhez a folyó áradásival szemben, esetleg energiatermelés miatt.
Az elmúlt évtized kutatásai és projektjei azonban eredményesen bizonyítják a kis léptékű természetalapú beavatkozások sikerességét mind az árvíz mind pedig az aszály kockázatának csökkentésében.
A folyók természetes kanyarulatainak visszaállítása bizonyos helyeken hatékonyabb és olcsóbb árvízvédelmet biztosíthat,
egyúttal növeli az ökoszisztéma természeti tőke folyamatainak értékét.
Ha valamikor, akkor talán most még éppen van idő arra, hogy a következő készültségi helyzetig, a következő aszályig, vagy éppen áradásig megkezdődjön egy hatásos, a természeti tőke értékeit is számításba vevő fejlesztés előkészítése.
Ha valamikor, akkor talán most még éppen van idő arra, hogy a következő készültségi helyzetig, a következő aszályig, vagy éppen áradásig megkezdődjön egy hatásos, a természeti tőke haszonteremtő folyamatait is támogató fejlesztés előkészítése, a fenntarthatóbb és biztonságosabb élőhelyünkért.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
