Tombol az energiaválság, így kaphatjuk mégis olcsóbban az orosz gázt

Mint arról beszámoltunk, a közelmúltban a magyar kormány, illetve az állami tulajdonú MVM új hosszú távú gázvásárlási szerződést kötött az orosz Gazprommal. Bár a szerződés legizgalmasabb részeit üzleti titokra hivatkozva - a szokásoknak megfelelően - nem hozták nyilvánosságra, az alábbiakban igyekszünk választ találni az ügylettel kapcsolatban felmerülő legfontosabb kérdésekre.

Tényleg szüksége volt Magyarországnak a szerződésre?

A kérdésről való gondolkodás már évekkel az 1996-ban megkötött előző szerződés 2015-ös lejárata előtt megindult. Ennek eredményeképpen az elmúlt években a hazai iparágban kialakult egy konszenzus arról, hogy bizonyos paraméterek mentén új hosszú távú gázszerződést érdemes lehet kötni. E szerint magyar szempontból egy körülbelül a lakossági, közületi szektor éves felhasználásának (3-3,5 milliárd köbméter) megfelelő, annál esetleg kicsit nagyobb mennyiséget lefedő szerződés jöhetett szóba, rövidebb időszakra mint 20 év, nagyobb opcionalitással, és tőzsdei indexek mellett. Ennél nagyobb volumenre és hosszabb távra senki nem akart leszerződni; szó volt ugyan lehetséges rövidebb időtávú kontraktusról, de ez valószínűleg a Gazprom számára nem lett volna elfogadható.

Miért volt rá szükség?

Nem lett volna kötelező leszerződni, de a Magyarország által évente fogyasztott (körülbelül 10 milliárd köbméter), illetve importált (8 milliárd köbméter) mennyiséget azért nem olyan könnyű beszerezni kizárólag a piacról, tekintettel arra, hogy az országon át nem folyik érdemi tranzit. Ezért aztán úgy tűnt, hogy amíg be nem jön valamilyen nagyobb diverzifikációs lehetőség, addig valamilyen hosszú távú garanciára szükség van.