A XXI. század elejére a tőkepiacok eljutottak odáig, hogy az idegen és a saját tőke mellé a vállalatok finanszírozási struktúrájába beépült a mezzanine tőke is, amely nem pusztán kockázati tőkéhez kötődő tőkepiaci eszköz, hanem a rendelkezésre álló, széles körű instrumentumok tárházát ötvözi, azaz sokoldalúság és rugalmasság jellemzi. Általános elterjedésének kétségkívül az opciós árelmélet adott döntő lökést, melynek megjelenése nélkülözhetetlenné tette az optimális tőkestruktúra kialakításában. Az elmúlt évtizedek immár klasszikussá vált elméletei egymástól függetlenül is igazolják a mezzanine létjogosultságát tranzakciós költségekkel és/vagy aszimmetrikus információkkal jellemezhető környezetben, melyektől csak modellszerű keretek között, tökéletes piacokon tekinthetünk el, a valóságban azonban nem. A mezzanine finanszírozás a kockázati és a kivásárlási tőkével egyaránt rokonságban áll, a "kockázatos ügyletek" piaca pedig a hihetetlen fejlődési dinamizmust mutatott a technológiai buborék kipukkanásáig.
A kockázati tőke alapjait fókuszba helyező bevezetőnk és a mezzanine finanszírozás bemutatása után sorozatunk harmadik részében az elmúlt két évtized eseményeit, a piacok és modellek átstrukturálódásán keresztül érvényesülő megállíthatatlan fejlődési tendenciát tekintjük át a kockázati tőke - és a mezzanine piacokon. EGYESÜLT ÁLLAMOK. Tőkeáttételes -...
Kedves Olvasónk!
A keresett cikk a portfolio.hu hírarchívumához tartozik, melynek olvasása előfizetéses regisztrációhoz kötött.
Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja egy évre 29 845 forint.
Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint.
További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
