Von der Leyen embere elnapolná a világ megmentését

Az Európai Bizottság a következő hetekben várhatóan előterjeszti azt a jogszabálytervezetet, amely a korábban bejelentett, 2040-re vonatkozó 90 százalékos üvegházgáz-kibocsátás csökkentési célt rögzíti. Wopke Hoekstra klímabiztos azonban különböző rugalmassági mechanizmusokat mérlegel, hogy ezzel könnyítsenek a nehézipar és a mezőgazdaság terhein - írja a Politico.

A hírek szerint még Ursula von der Leyen bizottsági elnök, és párttársa, Manfred Weber EPP elnök között is viták lehetnek arról, hogy mi az a klímacél amit el lehetne érni, anélkül, hogy túlságosan a versenyképesség rovására menjen.

A legtöbb tagállam alapvetően nem ágál a 90% ellen, de Olaszország 85-80%-ra csökkentené azt. A legfontosabb tényező azonban várhatóan a most alakuló német kormány lesz: a választás megnyerése után Friedrich Merz CDU elnök a szociáldemokrata SPD-vel lép koalícióra, utóbbiak pedig

az együttműködés feltételeként tekinthetnek az eredetileg meghatározott 90%-ra.

A lap forrásai szerint intenzív megbeszélések folynak az összes tagállam képviseletével, de jelenleg négy különböző út látszik, amiken Hoekstra elindulna, hogy annak kiüresítése nélkül "rugalmasítson" a már papíron is feszesnek tűnök menetterven:

1. Lazíthatnák az elvárások linearitásán, így ha egy ország nem érné el 2030-ra a meghatározott 1990-hez képesti 55%-os kibocsátáscsökkentést, akkor 2040-ig behozhatnák a lemaradást, így egyfajta repülő rajtot vehetne Európa a versenyképességi versenyben.
2. Engedélyezhetnék a tagállamoknak, hogy nemzetközi eladóktól vásárolt karbonkreditekkel egyenlítsék ki az elmaradásaik, ezzel csökkentve a globális kibocsátást. Ez egyfelől olyan költséget jelentene, ami nem közvetlenül az európai polgárok életminőségét javítaná, másfelől viszont nem kérdés, hogy Európa messze nem a világ károsanyag-kibocsájtója, így megindokolható, hogy máshol hasznosabb erre fordítani.
3. Egy harmadik lehetőség szerint a tagállamok itt is elkezdhetnének a negatív kibocsátást eredményező programok felfuttatásába. Ez masszív erdősítésekkel, vagy olyan innovatív technológiák finanszírozásával lehetne elérni, amik szén-dioxidot kötnek le-vonnak ki légkörből. Az ilyen módszerek jórészben még kísérletiek, de egyes számítások szerint pusztán a kibocsátás csökkentéssel nem is lehetne időben helyrehozni a bolygó állapotát.
4. Végül az is egy egyszerű lazítás lenne, hogy a tagállamok egyes szektorai közt szabadabban oszolhatnának meg a számok. Ergo, ha a nehézipar például túlteljesítené a kibocsátási célok elérésében, akkor azzal kiegyenlíthetnék egy relatíve szennyezőbb mezőgazdaság mércéjét.

Ezek a könnyítések persze együttesen is megjelenhetnek, viszont a 90%-os célokon való késlekedésnek globális hatásai is lehetnek. Az Párizsi Megállapodás részeként például februárban kellett volna beküldeni a résztvevő országok 2035-re tervezett klíma hozzájárulásait, de miután az USA kiszállt, és az EU még nem lépett, nyilván a relatíve sokkal szennyezőbb India, vagy Szaúd-Arábia sem kapkodja magát.

Címlapkép forrása: EU