Az elmúlt két évtizedben az Egyesült Államok mesteri szintre fejlesztette a gazdasági hadviselés eszköztárát. A dollár nemzetközi dominanciáját és technológiai fölényét kihasználva hatékony külpolitikai fegyvereket alakított ki, amelyeket használata ezidáig főként ellenfeleire korlátozódott - ez azonban most jelentősen változhat, írja a Reuters.
Donald Trump amerikai elnök azonban már hetek óta fenyegeti közvetlen szövetségeseit a 25 százalékos vámok kivetésével, és megkérdőjelezte az USA NATO-szerepvállalását. Ez nem az első alkalom, hogy Európa szembesül az amerikai gazdasági nyomásgyakorlással - elég arra gondolni, ahogy Trump bírságokkal szorongatta az Iránban működő európai cégeket miután 2018-ban önkényesen kilépett az atomalkuból.
Az újrarendeződő világrendben a törvényhozók egy "lehetetlen háromszögbe" kerülnek, a gazdasági biztonság, a kölcsönös függőségek és a geopolitikai verseny szorításába.
A háromból kettő szempont kényelmesen megfér egymás mellett, de mindhármat lehetetlen párhuzamosan folytatni, állítja új könyvében Edward Fishman volt diplomata, aki a Columbia Egyetemen oktat nemzetközi tanulmányokat.
Az európai vezetők különösen aggódnak az energia-, technológiai- és pénzügyi szektorban tapasztalható amerikai függőség miatt. Az EU gázimportjának már ötöde az USA-ból származik, ez majdnem négyszeres növekedést jelentett 2021 és 2023 közt, miközben ugyanebben az időszakban harmadára csökkent az Oroszországból érkező földgáz mennyisége, 45-ről 15%-ra.
Míg energiaügyben papíron könnyen lehetne más forrásokhoz fordulni, a technológiai piacon szinte teljes az amerikai kitettség. A távközlési szektor globális bevételéből 22-ről 18%-ra csökkent az EU részesedése, és a felhőszolgáltatások kétharmadát három amerikai óriáscég uralja a kontinensen. Ezen túl nincs komolyan vehető európai alternatíva az iPhone-ra, és a belepumpált tőke alapján a mesterséges intelligenciában is vágyálomnak tűnik a felzárkózás.
A pénzügyi szektorban sem jobb a helyzet: az amerikai bankok és alapkezelők meghatározó szerepet játszanak az európai pénzügyi szolgáltatásokban, és a kontinens megtakarításainak egyre nagyobb része áramlik az USA-ba. Bár Trump kiszámíthatatlansága gyengítheti a dollár vonzerejét mint nemzetközi valuta, a jelenlegi második hely sem garantálja, hogy az euró lenne a változás kedvezményezettje.
Ilyen kilátások mellett, még egy egységes Európának is korlátozottak lennének a lehetőségei egy gazdasági háborúban.
Az említett iráni példa mentén többek közt azzal a javaslattal állt elő az Európai Külpolitikai Tanács, hogy a külföldi bankoknak az EU-tól kéne működési engedélyt szerezniük, amik visszavonhatóak lennének azoktól a pénzintézetektől, akik részt vennének Európára irányuló szankciók végrehajtásában. Az EU 2023-ban fogadott el egy kényszerítés elleni eszközt (Anti-Coercion Instrument), ami elméletileg lehetővé teszi a válaszcsapásokat, ha valaki a tagállamok ellen tenne gazdasági lépéseket.
Azonban attól még, hogy ilyen eszközökkel vértezi fel magát az EU, a valódi önellátás megteremtése évtizedekbe telhet - ha egyáltalán lehetséges. A megújuló energiaforrásokra való átállás hosszú távú befektetéseket igényel, míg a saját technológiai ökoszisztéma kiépítésére tett javaslatok egyelőre nem arról tanúskodnak, hogy érdemben növelnék Európa versenyképességét.
Az elemzés szerint az EU vezetői egyelőre leginkább abban reménykedhetnek, hogy továbbra is túl fontos felvásárlópiacot jelentünk az USA-nak, és a kölcsönös megsemmisülés elve miatt még Trump számára is túl ijesztő lenne egy vérre menő gazdasági háború.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
