Nagy volt a riadalom az európai fővárosokban, amikor Donald Trump amerikai elnök egyszerre jelentette be, hogy Ukrajna nélkül is kész megállapodást kötni a háború lezárásáról, valamint hogy az Egyesült Államok magára hagyja Európát, a kontinensnek önállóan kell majd kell gondoskodnia a saját biztonságáról.
Előbbi a diplomáciai köröket és a közvéleményt sokkolta, míg a tagállamok pénzügyminiszterei az új, GDP-arányos 3-5 százalékos védelmi kiadásokra vonatkozó washingtoni követelések miatt kaptak a szívükhöz.
Az EU tagállamainak nagy része masszívan eladósodott, bőven a maastrichti egyezmények által előírt 60 százalékos GDP arányos államadósság és 3 százalékos deficit szintek felett működik évek óta.
A stabilitási és növekedési paktum (stability and growth pact – SGP) tavaly nyári újraindításával egyszerre 7 tagállam, köztük Magyarország ellen is megkezdte az Európai Tanács és a Bizottság a túlzottdeficit-eljárásokat, míg további tíz tagállamnak egy középtávú korrekciós pályát írtak elő.
Vagyis az uniós tagállamok több mint felének súlyos terhet jelentene, hogy az energiasokk utáni, kereskedelmi háborús fenyegetést ellensúlyozó gazdaságélénkítés mellett még a megemelt hadi kiadásaikat is finanszírozniuk kell.
A könnyebb értelmezhetőség miatt egy testközeli példán keresztül érdemes megvizsgálni, hogy mit jelentene egy ekkora ugrás Magyarországnak a költségvetési törvény szerint 42 851 milliárd forintos kiadási oldal mellett:
Az elfogadott büdzsé szerint 2025-ben 1752,3 milliárd forintos összeget fordít a magyar kormány honvédelmi célra, ami a becsült éves nominális GDP valamivel több mint 2 százaléka.
Ha a védelmi kiadásokat:
- 3,5%-ra emelnék 2025-ben, akkor az kb. 3066,5 milliárd forint lenne
- Ha pedig 5%-ra növelnék, akkor kb. 4380,8 milliárd forintos költséget jelentene.
Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság már javasolta a tagállamoknak, hogy aktiválják a vészhelyzeti klauzulát a tagállamok, hogy megengedhessék maguknak a kiadásnövekedést.
Ez nem jelentené azt, hogy Brüsszel plusz forrásokat biztosítani a hadászati fejlesztésekre, pusztán arról van szó, hogy a SGP-szabályok szerinti hiányszámításnál levonhatók lennének a védelmi beruházások.
Egyelőre nem jutottak dűlőre az uniós pénzügyminiszterek a múlt heti Ecofin-találkozón, hogy pontosan milyen tételeket derogálni a kiadásokból.
- Az egyik javaslat szerint a már költségvetésbe foglalt védelmi kiadások feletti tételeket lehetne csak levonni – tehát Magyarország az 1750 milliárd forintos kiadás feletti, további tételeket vetethetné ki a deficitadatból.
- Egy másik elképzelés szerint a NATO 2 százalékos GDP-arányos védelmi kiadásokra vonatkozó szintje feletti kiadásokat lehetne levonatni.
- Egy harmadik terv pedig minden új beruházás, eszközbeszerzés, kapacitásfejlesztést levonhatóvá tenné az SGP számításainál. Ez azt jelentené, hogy az eddigi katonai állomány fizetését, fegyverek és harceszközök karbantartásán felül minden levonható lenne, ha további kapacitásfejlesztést is végrehajtanak a tagállamok hasonló értékben.
Bár az Európai Számvevőszék szerint az EU-országok katonai logisztikai képességei – köztük a vasúti és a közúti – logisztikai infrastruktúra is gyalázatos állapotban van, egyelőre Brüsszelben vonakodnak, hogy ezeket is a derogálható tételek közé sorolják.
Miért lehet ajándék?
Túlzás lenne azt mondani, hogy a vészhelyzeti klauzuláról szóló bizottsági bejelentés hatására, de mostanra optimistábbá váltak a tagállami pénzügy- és gazdasági miniszterek: a szenvedő európai iparnak, valamint kutatás-fejlesztési ökoszisztémának egy gigantikus ajándék lenne, ha a tagállamok jelentősen növelnék védelmi kiadásaikat. Egyre több ország – például az uniós elnökséget adó lengyelek, vagy a fegyverkezést régen támogató Franciaország is – úgy nyilatkozott, hogy az európai gazdaságnak és versenyképességnek is jót tehet, ha növelik a hadiipari megrendeléseket és beruházásokat.
A Kiel Intézet január végi elemzése is hasonló konklúzióra jutott: a katonai kiadások bővítése azonnali és hosszú távú pozitív hatással lehet a gazdasági növekedésre, a termelékenységre és a költségvetési fenntarthatóságra.
A jelentés szerint a katonai kiadások növekedése a GDP bővüléséhez vezethet, és a becslések szerint az európai GDP 0,9-1,5%-kal nőhet, ha a védelmi kiadások a GDP 2%-áról 3,5%-ra emelkednek az EU-ban.
A bővülés mértéke azonban a tágabb gazdasági kontextustól függ, beleértve az Európai Központi Bank monetáris politikai reakcióját is. A jelentés kiemeli, hogy bár a katonai kiadások ösztönözhetik a gazdasági tevékenységet, a finanszírozás módjától függően kiszoríthatják a magánfogyasztást és a beruházásokat.
A katonai kiadások hosszú távú hatásai különösen a termelékenységnövekedés szempontjából figyelemre méltók: a Kiel Intézet kutatói szerint a védelmi fejlesztések a kutatás és fejlesztés (K+F), valamint a "learning-by-doing" hatások révén jelentős technológiai és innovációs előrelépésekhez vezethetnek. Történelmileg a katonai K+F olyan technológiai áttörések katalizátora volt, amelyek széles körű polgári alkalmazásokat eredményeztek. Ezek magánszektorba történő átgyűrűző hatása fokozhatja az általános termelékenységet és a gazdasági növekedést. A jelentés idézi azokat a hidegháborús és historikus bizonyítékokat, amelyek szerint
a katonai kiadások átmeneti 1%-os növekedése negyed százalékkal növelheti a hosszú távú GDP/munkaóra szerinti termelékenységet.
Az nem mindegy, hogy miből fegyverkezünk
A katonai fejlesztések finanszírozása kritikus tényező a gazdasági hatásuk meghatározásában. A Kiel Intézet elemzése a katonai kiadások átmeneti növelésének államadósságból történő finanszírozása mellett érvel az azonnali adóemelések helyett: ez kevésbé jár a magánfogyasztás és a magánberuházások kiszorításával, biztosítva, hogy a katonai kiadások gazdasági előnyeit ne ellensúlyozza a magánszektor tevékenységének csökkenése. Emellett a kiadásnövekedés keresleti hatása is érvényesül.
A védelmi kiadások tartós növelése esetén a jelentés kiegyensúlyozott megközelítést javasol, amely a költségvetési fenntarthatóság biztosítása érdekében az adósságfinanszírozást fokozatos adóemelésekkel kombinálja. Ezt a stratégiát alátámasztják azok a történelmi bizonyítékok – megintcsak a hidegháború nyugat-európai konjunktúrájának példája –, amelyek azt mutatják, hogy a háborús időkben bekövetkező hirtelen adóemelések gazdasági volatilitáshoz vezethetnek.
A katonai fejlesztésekhez kapcsolódó beszerzési politikák szintén jelentős szerepet játszanak a gazdasági eredmények alakításában. A jelentés hangsúlyozza az unión belüli beszerzés fontosságát a védelmi iparágak komparatív előnyének kialakításában.
Ez lényegében Emmanuel Macron francia elnök érvrendszere, aki hét évvel ezelőtti megválasztása óta kardoskodik amellett, hogy az EU protekcionista módon az európai cégektől vásároljon védelmi eszközöket.
Úgy érvelnek, hogy a GDP-növekedési pozitív hatások és a produktivitás javulása akkor aknázható ki a legjobban, ha az EU tagállamai a hazai védelmi ipar fejlesztésére összpontosítanak, ugyanakkor az innováció és a verseny előmozdítása érdekében továbbra sem zárkóznak el a nemzetközi beszerzésektől, így ugyanis az uniós szereplőknek is folyamatosan javítaniuk kell a saját versenyképességüket.
A Kiel Intézet szerint a verseny elősegítésével és a katonai és polgári alkalmazású termékeket is érintő innovációk ösztönzésével a beszerzési politikák fokozhatják a katonai kiadások hatékonyságát és eredményességét. A jelentés viszont bírálja a katonai kiadásokra vonatkozó GDP-arányos célértékek alkalmazását, azzal érvelve, hogy ezek a célok nem hatékony beszerzési gyakorlathoz vezethetnek, és nem biztosítják a megfelelő fegyverzet beszerzését.
Ehelyett a képességalapú célokat támogatja, amelyek a katonai felszerelések minőségére és műveleti készenlétére összpontosítanak. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy bizonyos védelmi képességek fejlesztését kellene céloznia a védelmi beszerzéseknek: ehhez feladatleosztás kell a tagállamok között, például hogyan feleljenek megosztva a légvédelmi rendszerek fejlesztéséért, vagy ki vállaljon logisztikai beruházásokat.
Emiatt az európai védelmi ipari stratégiával összefüggésben a jelentés kiemeli, hogy a védelmi beszerzések terén fokozottabb koordinációra van szükség az EU tagállamai között. Az erőforrások egyesítésével és a méretgazdaságossági előnyök kihasználásával az európai országok fokozhatják védelmi képességeiket, miközben biztosíthatják a legjobb technológiákhoz való hozzáférést.
Azt is megjegyzik, hogy a védelmi kiadások gyakran vezetnek technológiai áttörésekhez, amelyek a civil szektor számára is előnyösek. A radartechnológia, a félvezetők és a nukleáris energia fejlesztése mind olyan katonai innovációk, amelyek jelentős hatást gyakoroltak a polgári iparágakra. Az ilyen technológiai átvételek új iparágak és munkahelyek létrejöttét ösztönözhetik, ezáltal hozzájárulva a hosszú távú gazdasági növekedéshez.
A védelmi kiadások kedvező hatásai nem csupán a technológiai fejlődésben érhetők tetten az elemzés szerint. A katonai beruházások az infrastruktúra és a közjavak fejlesztéséhez is hozzájárulhatnak, például a közlekedési hálózatok és a kommunikációs rendszerek modernizálásával.
Ezek a befektetések hosszú távú gazdasági előnyöket kínálnak a civil lakosságnak is, növelve a termelékenységet és erősítve a versenyképességet a globális piacon.
Mario Draghi is ezt javasolta
Mario Draghi is ugyanazokra a következtetésekre jutott, mint a Kiel Intézet: az Európai Központi Bank korábbi elnöke az Európai Bizottságnak készített reformcsomagjában az EU védelmi iparának megerősítésére tett javaslatokat, kiemelve, hogy az európai védelmi képességek fejlesztése nemcsak a biztonság, hanem a gazdasági versenyképesség szempontjából is kulcsfontosságú. Szerinte az első lépés az európai védelmi ipari stratégia (EDIS) gyors végrehajtása és az európai védelmi ipari program (EDIP) elfogadása lenne, amelyek kezelnék a finanszírozási problémákat, növelnék a koordinációt, valamint elősegítenék a védelmi eszközök beszerzésének és gyártásának uniós szintű összehangolását.
Emellett kiemelten fontosnak tartja a védelmi eszközök szabványosításának és harmonizációjának folytatását, amely az ipari kapacitások konszolidációját és az uniós interoperabilitás javítását segítené elő.
Draghi egyik legjelentősebb javaslata az, hogy az EU közös finanszírozási mechanizmusokat hozzon létre a védelmi ipari beruházások támogatására, míg magára a fegyverkezésre egy uniós közös adósságfelvételt szorgalmaz.
Lényegében több uniós támogatást engedne a védelmi ipari beruházásokra.
Draghi szerint az uniós pénzügyi forrásokat új közös védelmi K+F programokra és stratégiai fejlesztésekre lehetne fordítani, hasonlóan más nagy ipari projektekhez. Emellett azt is indítványozza, hogy az EU versenypolitikája tegye lehetővé az ipari konszolidációt, és az ESG-előírásokat is enyhíteni kellene a védelmi ipari szereplők számára.
Végezetül az is fontos, hogy Draghi is a macroni gondolatot képviseli: szerinte az EU tagállamainak előnyben kellene részesíteniük az európai gyártókat a nem uniós beszállítókkal szemben, és ha mégis külső forrásból vásárolnak, azt közösen kellene tenniük, hogy jobb feltételeket alkudhassanak ki és a beszerzéseket az uniós sztenderdekhez igazíthassák.
Nem habos torta
A RAND Corporation kutatásai szerint a védelmi kiadások növelése komoly gazdasági dilemmákat vet fel. Az egyik legfontosabb szempont az alternatív költségek kérdése, hiszen a nagyobb honvédelmi ráfordítások más közszolgáltatások, például az oktatás vagy az infrastruktúra fejlesztésének rovására történhetnek. Noha a megnövelt védelmi kiadások serkenthetik a gazdaságot, az erőforrások ilyen mértékű átcsoportosítása más szektorok növekedését hátráltathatja.
A költségvetési fenntarthatóság is megkerülhetetlen tényező.
Mint írják, ha az állam jelentős többletforrást fordít a honvédelemre, az vagy új adósság felvételével, vagy más kiadások csökkentésével járhat. Az eladósodás növekedése hosszú távon magasabb kamatterheket és gazdasági instabilitást idézhet elő. Ezen túlmenően az állami beavatkozás torzíthatja a gazdasági struktúrát, mivel a védelmi szektor mesterségesen támogatottá válhat, ami csökkentheti más iparágak versenyképességét.
A megnövekedett katonai költések inflációs nyomást is gyakorolhatnak a gazdaságra, különösen akkor, ha a gazdaság már teljes kapacitással működik. Ráadásul geopolitikai következményekkel is számolni kell, hiszen egy ilyen lépés más országok számára fenyegetésként is értelmezhető – ezt az érvet például az Ukrajnát lerohanó Oroszország fontosan használja is. A geopolitikai egymásnak feszülés a RAND szerint fegyverkezési versenyt indíthat el, ami egy kiadási spirálhoz vezethet. Ezért hangsúlyozzák, hogy a védelmi kiadások növelése nem pusztán pénzügyi kérdés, hanem stratégiai döntés, amely hosszú távú hatásokat gyakorolhat az ország gazdasági és nemzetközi helyzetére is.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
