A lap birtokába került dokumentum állítólag arra figyelmeztet, hogy az Európai Parlament mindennapi működésében egyre gyakoribbak a „jobboldali többséggel” megszavazott indítványok, és ez várhatóan jelentős hatással lesz a jogalkotásra,
különösen az első komoly tesztként emlegetett omnibuszcsomagra, amely a bürokrácia csökkentését célozza és az uniós versenyképességi reformcsomag egyik legfontosabb eleme.
A dokumentum külön kitér a jobboldali pártok új stratégiájára is. A francia Nemzeti Tömörülés politikusa, Jordan Bardella vezette Patriots for Europe csoport például lényegesen szervezettebb és aktívabb Brüsszelben, mint elődje, az Identitás és Demokrácia frakció. Egy szocialista képviselő szerint „a Patrióták professzionálisabbá váltak, és ennek megfelelően kell reagálnunk”.
Az S&D elemzése szerint Bardella a magyar kormánypártokat is szervezetében tudó csoportja tudatosan provokálja az EPP-t, és folyamatosan próbálja befolyásolni annak politikai irányvonalát.
Ennek ellenére a szocialisták úgy látják, hogy a néppárti frakció megosztottsága miatt lehetőség nyílhat egyes kérdések mentén éket verni az EPP és a szélsőjobboldali pártok közé.
A szocialisták stratégiája több ponton támadja a szélsőjobboldali pártok pozícióit. Az S&D képviselői szerint „határozottabb fellépésre” van szükség, beleértve a szélsőjobboldaliak nyilvános lejáratását, nevetségessé tételét, valamint az EPP és a radikálisok közötti ellentétek kiélezését. Az S&D szorosabb együttműködést szorgalmaz a liberálisokkal és a zöldekkel, valamint azt javasolja, hogy a centrista pártok közötti informális megállapodásokat konkrét intézkedésekbe kell átültetni, hogy tartósabb koalíciók alakulhassanak ki. A szocialisták szerint a Néppárt vezetőjének, Manfred Webernek tisztában kell lennie azzal, hogy „következményei lesznek annak, ha egyszerre két irányba próbál tekinteni”,
ugyanakkor túlzottan agresszív megközelítést sem javasolnak, hogy ne idegenítsék el az EPP mérsékeltebb politikusait.
A jobboldali Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakcióval kapcsolatban az S&D szerint egy rugalmas, „eseti megközelítés” a legcélravezetőbb, mivel a csoport tagjai között egyaránt találhatók mérsékeltebb és erősen euroszkeptikus politikusok. A dokumentum megjegyzi, hogy az EPP egyre inkább az ECR bevonását követeli ahhoz, hogy cserébe a szocialisták bevonják a zöldeket vagy a baloldali csoportokat egy-egy koalícióba. Az S&D képviselőit arra is figyelmeztetik, hogy ne adjanak felesleges figyelmet a szélsőjobboldali képviselőknek, például ne szakítsák félbe felszólalásaikat kérdésekkel, és automatikusan zárják ki őket minden nemzetközi parlamenti delegációból.
Az S&D belső stratégiája hangsúlyozza, hogy a frakciónak ügyesen kell lavíroznia: egy szocialista képviselő szerint a legjobb taktika egyfajta „kettős játék”, amelyben „világossá kell tenni a vörös vonalakat, de úgy, hogy a kompromisszum lehetősége továbbra is fennmaradjon”. Noha a pártcsoport hivatalosan nem kívánta kommentálni a dokumentumot, egy szóvivő szerint ez egy magas rangú szocialista politikusok belgiumi találkozóján került terítékre, és nem tekinthető végleges stratégiának.
Címlapkép forrása: EU
