Múlt hét óta lényegében világnézeti kérdéssé vált a vita, hogy miután Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke felvette a kapcsolatot Oroszországgal és Vlagyimir Putyin rezsimjével, hogy mennyire járható út, ha csak a két nagyhatalom dönt az ukrajnai háború lezárásáról. Eleve az is bizonytalan, hogy Kijev milyen formában vehetne részt az egyeztetéseken, az pedig egyre biztosabbnak látszik, hogy Washington nem osztana lapot az Európai Uniónak és az európai országoknak a béketárgyalásokon.
A Trump-adminisztráció fő érve a kihagyásuk mellett az, hogy az EU és tagállamai messze nem vettek úgy részt Ukrajna támogatásában, mint az Egyesült Államok. A davosi Világgazdasági Fórumon kifejezetten követelte az elnök, hogy az unió támogassa jobban Ukrajnát, míg Pete Hegseth védelmi miniszter a Müncheni Biztonsági Konferencián beszélt arról, hogy az Európai Uniónak több pénzügyi támogatást kellene utalnia Ukrajna számára, mert eddig nem vállalt elég jelentős szerepet.
Ha az ideológiai vitákat félretesszük, az amerikai elnök logikája alapján – és szigorúan az anyagi hozzájárulás mértékén mérjük a szerepvállalást a konfliktusban –, akkor éppen az USA-nak kevésbé van keresni valója a tárgyalóasztalnál.
Túl azon az elvi vetületen, hogy az EU támogatása Ukrajnának nem csak pénzügyi jellegű, hanem egy mélyebb, stratégiai elkötelezettséget is tükröz –, amely például az energetikától egészen Ukrajna újjáépítésének előkészítésig terjed, az unió és tagállamai folyamatosan nagyobb összegeket irányítottak Ukrajnába, mint az USA.
2022 januárjától 2024 decemberéig az EU és Tagállamai összesen 132,3 milliárd eurót Fizetett ki, és további 115,1 milliárd euróra vállaltak kötelezettséget Ukrajna Megsegítésére.
Az EU – mint államszövetség – 2024 februárjában az Európai Unió egyhangúlag jóváhagyott egy 50 milliárd eurós pénzügyi támogatási csomagot Ukrajnának, amelynek célja, hogy a következő négy évben segítse a kormányzati kiadásokat, például a nyugdíjakat és a fizetéseket, a kezdeti kifizetések 2024 márciusában kezdődtek.
Az államszövetség arról is döntött, hogy az Európai Békefenntartási Eszközön keresztül 11,1 milliárd eurót különített el katonai támogatásra, beleértve a 2024 márciusában létrehozott 5 milliárd eurós Ukrajna Támogatási Alapot is.
Emellett 2024 októberében az EU megállapodott abban, hogy 2025-ig 35 milliárd euró összegű kölcsönt nyújt Ukrajnának, a befagyasztott orosz vagyonból származó kamatokat felhasználva a kölcsön visszafizetésére.
Azt is fontos megjegyezni, hogy egyes elemzések alapján mind az EU, mind az Egyesült Államok jelentéktelen összeget költött csak Ukrajna támogatására: az USA a GDP-je alig több mint 0,1%-át teszi ki ez a tétel évente, míg az EU és az Egyesült Királyság esetében ennek kétszeresét, azaz a GDP 0,2%-át költi a háború sújtotta országra.
Hiába volt nagyobb vita, az EU rendesen utalt
Az EU és az USA támogatásának időbeli megoszlása is jelentős különbségeket mutat. Az EU támogatása folyamatosabb és stabilabb volt, míg az USA támogatása időszakosan ingadozott. Például, 2022 első negyedévében az EU 6,7 milliárd eurót biztosított, míg az USA csak 1,5 milliárdot. A második negyedévben az EU támogatása 12,3 milliárd euróra emelkedett, míg az USA-é 8,0 milliárdra. Ezek a számok jól mutatják, hogy az EU támogatása stabilabb és folyamatosabb volt.
2023 első negyedévében az EU támogatása elérte a 15,6 milliárd eurót, míg az USA-é 8,0 milliárd eurónál maradt. Az év közepére az uniós támogatás 9,9 milliárd euró, az amerikai 11,7 milliárd euró volt.
Az év második felében az EU által nyújtott pénzügyi segítség stabilan meghaladta az Egyesült Államokét: mintegy 25 milliárd euró érkezett Ukrajnába. Az amerikai költségvetési viták miatt a Biden-adminisztráció csak katonai támogatásokat engedélyezhetett kongresszusi jóváhagyás nélkül, miközben az uniós és tagállami transzferek folyamatosak voltak.
Az egész háborús időszakot nézve a Kiel Intézet összesítése szerint az Egyesült Államok 2025 februárjáig csak 114,2 milliárd eurónyi pénzügyi támogatást küldött Kijevnek, és egyelőre csak 4,84 milliárd eurónyi összegre vállalt kötelezettséget 2025-re.
Ez még akkor is alacsonyabb összeg, ha a katonai segélyeket is hozzávesszük a washingtoni – gyakorlatilag teljes egészében a Biden-adminisztráció által küldött – csomagokhoz.
Ha a fegyveradományokat nézzük, az EU-országok akkor is előrébb vannak a rangsorban
Noha az Egyesült Államok katonai támogatásait látványosabban kommunikálta, az EU-tagállamok összesített hozzájárulása felülmúlta az amerikai támogatást. Valójában az EU, mint államközösség a tagállamok kezében hagyta a védelempolitikai témákat, így a fegyveradományokról az egyes országok maguk dönthettek. Itt ráadásul az is nehezíti az összesítést, hogy némely kormány nem hozzá nyilvánosságra a segélycsomagok részleteit – Franciaország például csak a küldemények tényét szokta bejelenteni.
Ha tételesen nézzük végig az egyes országok katonai támogatásait fegyvernemenként, akkor jól látszik, hogy sokszor az Egyesült Államok nemhogy az összes uniós ország összevont adományaitól marad el, hanem néha még egy-egy ország is beelőzi az Egyesült Államokat.
Az EU támogatásának egyik legfontosabb eleme a légvédelmi rendszerek biztosítása. Németország, Csehország, Spanyolország és Szlovákia összesen 54 légvédelmi rendszert adományozott, amelyek kulcsfontosságúak Ukrajna légterének védelmében.
Ha a számokat országokra lebontva nézzük, akkor Németország 27 Iris-T SLM és Patriot rendszert biztosított, Csehország 16 2K12 KUB rendszert adományozott, amelyek bizonyítottan hatékonyak közepes hatótávolságú légvédelmi feladatokra. Spanyolország 8 HAWK rendszert és egy Aspide üteget biztosított, míg Szlovákia 3 S-300 rendszert és további 2K12 KUB rendszereket adományozott.
Az USA 17 NASAMS és Avenger rendszert biztosított, amelyek ugyan modern eszközök, kifejezetten hatékonyak, azonban számbeli hiányuk miatt az ukrán légtér legnagyobb részét európai országok adományai védik.
A Kiel Intézet szerint a tüzérségi eszközök terén is jelentős volt az európai támogatás Ukrajna számára: az EU-tagállamok összesen 331 löveget biztosítottak, amelyek együttes értéke 2,63 milliárd euró, míg az USA 201 tüzérségi eszközt küldött, 977 millió eurónyi szerepvállalással. Németország 92, Olaszország 76, Franciaország pedig 69 löveget adományozott. Bár a brexit óta az Egyesült Királyság nem az unió része, a britek – európai aktorként – 94 darab rendszert küldtek Kijev megsegítésére.
A rakéta-sorozatvető rendszerek (MLRS) terén érezhető egyedül jelentősebb amerikai dominancia az adományokban: az EU és az Egyesült Királyság csak 26 rendszert biztosított 153 millió euró értékben, míg az USA 39 eszközt és hozzávaló muníciót küldött, amelyek 588 millió eurót tettek ki.
A gyalogsági páncélozott járművek (IFV) terén az EU 675 járművet biztosított, értékük 691 millió euró, míg az USA 352 járművet, értékük 669 euró értékben. Németország 175, Hollandia 269, Csehország 131, Dánia pedig 100 eszközt adományozott.
Az EU-tagállamok közül Lengyelország adományozta a legtöbb tankot, összesen 354 darabot adományozott, melyek értéke 682 millió euró. Hollandia 104 darab tankot küldött 106 millió euró értékben, míg Dánia 77 darab tankot 82 millió euró értékben. Csehország 72 darab tankot adományozott 116 millió euró értékben.
Az Egyesült Államok utóbbinál alig nagyobb mennyiséget, 76 darab páncélost küldött Ukrajnának, melyek értéke 634 millió euró. Az USA adományozott tankok között szerepelnek felújított T-72-esek és M1A2 Abrams harckocsik.
Így a fenti adatok alapján a szigorúan vett pénzügyi vagy lajstromadatok azt mutatják, hogy az EU önálló támogatása sokkal nagyobb volumenű és folyamatosabb, mint az USA-é, míg a tagállamok külön-külön is rengeteg pénzt és fegyvert öltek Kijev támogatásába.
Ráadásul diplomáciai eszközök, energiaellátási, menekültügyi támogatások révén az EU és az uniós országok sokkal inkább segítették a háború sújtotta országot: a tagállamok és a Bizottság segítette Ukrajna csatlakozását a villamosenergia-rendszerekhez, valamint küldött generátorokat, mikor Oroszország elkezdte lerombolnia az energiainfrastruktúrát.
Az EU és az USA támogatásának története tehát nem csak pénzügyi adatok és katonai eszközök adománylistáinak összevétéséből áll, hanem egy mélyebb politikai és stratégiai elkötelezettséget is tükröz. Az EU vezető szerepe Ukrajna támogatásában nem csak a múltban, hanem a jövőben is kulcsfontosságú lehet a régió stabilitásának és békéjének biztosításában.
Főként azért is, mert az EU támogatása nem csak nagyobb volumenű volt, hanem sokkal stabilabb és folyamatosabb is. A tagállamok folyamatosan nagyobb összegeket irányítottak Ukrajnába, mint az USA, és ez a támogatás kevésbé volt függő a belpolitikai helyzettől és az aktuális vitáktól.
Az EU és az USA támogatása nem csak pénzügyi adatokból és katonai eszközökből áll, hanem egy mélyebb politikai és stratégiai elkötelezettséget is tükröz. Így az EU vezető szerepe Ukrajna támogatásában nem csak a múltban, hanem a jövőben is kulcsfontosságú lehet a régió stabilitásának és békéjének biztosításában, ha Donald Trump elnök végül békekötés nélkül hagyja magára Ukrajnát. De akkor is, ha az amerikai államfő valóban elvárja, hogy európai békefenntartók állomásozzanak a tűzszünet után a kelet-európai országban.
Címlapkép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kezet fog Antonio Costa, az Európai Tanács elnökével a közös sajtótájékoztatón Kijevben, 2024. december 1-jén. A fotó forrása: Maxym Marusenko/NurPhoto via Getty Images.
