Oroszország Ukrajna elleni háborúja súlyosan érintette Európa kooperatív biztonsági architektúráját. Az invázió nemcsak destabilizálta a régiót, hanem próbára is tette a területi hódítás elleni doktrína stabilitását, amely a második világháború óta az európai biztonság alapját képezi. Az EU határozottan reagált és jelentősen növelte a védelmi kiadásokat. A NATO két százalékos védelmi kiadási célját teljesítő európai államok száma a 2021-es négyről 2024-re becslések szerint 16-ra emelkedett.
Ez a növekedés azonban még mindig kevésnek tűnhet Ukrajna igényeihez és ahhoz a lehetőséghez képest, hogy Oroszország kiterjeszti háborús erőfeszítéseit a NATO területére
– írják a Müncheni Biztonsági Konferencia jelentésében.
A szerzők kiemelik, az új Donald Trump vezette amerikai kormányzat már jelezte az Európának nyújtott biztonsági támogatás lehetséges csökkentését. Ez az elmozdulás arra kényszerítheti Európát, hogy nagyobb részt vállaljon Oroszország elrettentésében és Ukrajna támogatásában. Trump azon követelése, hogy az európai országok a GDP-jük öt százalékát fordítsák védelemre, rávilágít az EU tagállamai előtt álló költségvetési és politikai kihívásokra. Az EU-nak meg kell küzdenie védelmi iparága széttöredezettségével is, és mélyítenie kell az együttműködést az EU-n kívüli európai szövetségesekkel, mint Norvégia és az Egyesült Királyság.
Az EU gazdasági modelljét, amely a nyitott piacokon és a kiterjedt kereskedelmi megállapodásokon alapul, a világgazdasági fordulat veszélyezteti.
– értékeli a helyzetet Nicole Koenig és Leonard Schütte.
Mint írják, a világjárvány, a növekvő geopolitikai feszültségek, Kína és Oroszország gazdasági pressziója a gazdasági kapcsolatok bizonytalanná válásához vezetett. A WTO, az EU szabadkereskedelmi rendszerének egyik sarokköve, megbénult, és a "politika által irányított világgazdasági széttöredezettség" miatt meg is szűnhet.
Az EU belső gazdasági problémái, mint a romló demográfiai helyzett – kivált az elöregedő munkaerő –, az alacsony termelékenységnövekedés és az elégtelen beruházási ráta súlyosbítják ezeket a kihívásokat. Trump belengetett vámterveinek esetleges kivetése kereskedelmi háborúhoz vezethet, aminek súlyos következményei lehetnek az európai gazdaságokra nézve. Az Egyesült Államok mint az EU legfontosabb kereskedelmi partnere, egy kereskedelmi háború jelentős jóléti veszteségeket okozhat.
A Kínával szembeni amerikai vámok ráadásul a kínai termékeket az európai piacra terelhetik, ami fokozhatja a piactorzító gyakorlatok okozta feszültségeket.
E kockázatok mérséklése érdekében az EU-nak diverzifikálnia kell kereskedelmi kapcsolatait, és új partnerségeket kell kialakítania a globális dél országaival. A Mercosurral kötendő kereskedelmi megállapodás megkötésének nehézségei emlékeztetnek arra, hogy az EU-nak milyen engedményeket kell tennie.
Politikai acsarkodás és radikalizálódás fenyeget?
Az európai liberális demokrácia modellje példátlan belső vitákkal néz szembe, amelyeket a külső nyomás és beavatkozás csak súlyosbít. A 2000-es évek eleje óta figyelemre méltó tendencia figyelhető meg a politikai szélsőségek, különösen a radikális jobboldal erősödésében. A 2024-es európai parlamenti választások is aláhúzták ezt az elmozdulást, mivel a keményvonalas pártok már több tagállamban is teret nyertek – írják a szerzők.
A széttöredezettség és a polarizáció meggyengítették a hagyományos politikai motorországokat, mint Franciaország és Németország.
Franciaországban a radikális jobboldali Nemzeti Összefogás győzelme az európai parlamenti választásokon egy előrehozott nemzetgyűlési vokolás után a parlamentben is politikai instabilitást eredményezett. Németországban a koalíciós kormány összeomlása és a szélsőjobboldali, valamint szélsőbaloldali pártok erősödése rávilágít az EU demokratikus alapjait érintő kihívásokra.
E belső megosztottságok megnehezítik a közös döntéshozatalt, gyakran a legkisebb közös nevezőn alapuló kompromisszumokat eredményezve. Az EU mint a demokrácia és az egyetemes értékek előmozdítója hitelessége forog kockán, mivel több tagállamban a jogállamiság megsértését és a demokratikus visszalépést tapasztalhatjuk.
Az új amerikai kormányzat felerősítheti ezeket a válságokat azzal, hogy csökkenti Európával szembeni biztonsági elkötelezettségét, kereskedelmi háborút indít, és felbátorítja a populista mozgalmakat. Az EU a védelmi kiadások növelésével és gazdasági biztonsági stratégiák kidolgozásával reagált, de ezek az intézkedések nem biztos, hogy elegendők a liberális rend alappilléreinek védelmére – írja Koenig és Schütte az elemzésében.
„Ahhoz, hogy megállítsa hanyatlását és visszaszerezze befolyását, az EU-nak újra kell találnia önmagát. Ez herkulesi feladat, de ha az EU valóban válságokban kovácsolódott és edződött, akkor itt az ideje, hogy ezt bebizonyítsa” – teszik hozzá a szerzők. Az, hogy a Trump-kormányzat milyen mértékben váltja valóra bejelentéseit, meghatározhatja, hogy az EU-nak újra kell-e kalibrálnia az USA-val való kapcsolatát, vagy önállóbb pólussá kell válnia.
Az EU hármas válsága a biztonsági, gazdasági és demokratikus kihívások összetett összjátéka. A széttört biztonsági architektúra, a titkosított gazdasági interdependencia és a demokratikus alapokat megingató új politikai szelek félelmetes akadályokat jelentenek a két kutató szerint, akik úgy látják, az új amerikai kormányzat lehetséges politikái a bizonytalanság újabb rétegét jelentik.
E kihívások leküzdéséhez az EU-nak újra kell találnia önmagát, el kell mélyítenie az együttműködést, és új partnerségeket kell kialakítania
– írják a Müncheni Biztonsági Konferenciára készült elemzésükben.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
