Két tabu téma van Brüsszelben, amivel még viccelni sem szabad:
az Európai Bizottság biztosainak szexuális élete és a Közös Agrárpolitika átalakítása.
Utóbbi reformjairól hiába folyik intenzív diskurzus lassan két évtizede, a tagállamok és az Európai Bizottság végül soha nem mert a struktúra alapjaihoz hozzányúlni. Ennek leginkább politikai okai vannak: a legtöbb országban az agrárium erős lobbierőt képvisel.
Az utcára vonuló gazdák tüntetései, traktoros blokádjai pedig választások sorát döntötték már el, ami minden kormány kedvét elveszi attól, hogy maga ellen kísértse a sorsot.
Ráadásul a KAP kulcsszerepet játszott az EU mezőgazdaságának globális versenyképességének növelésében már az 1970-es évektől kezdve, a felszínen látható sikerek miatt pedig nehéz amellett érvelni, hogy a rendszer meghaladott. A legtöbbször citált érv, hogy 2019-ben az EU a globális mezőgazdasági export 18%-át tette ki, ami 2023-ra – az orosz–ukrán háború jelentette ellátási zavarok miatt 22 százalékra nőtt, ami a KAP sikeres mezőgazdasági kereskedelem-támogatási mechanizmusát tükrözi.
A 2014 és 2020 közötti időszakban az EU ekkor még britekkel együtt 28 tagállamának mezőgazdaságában 24%-os javulás volt figyelhető meg a munkaerő termelékenységében, amelyet elsősorban a munkaerő hatékonyságának növekedése hajtott.
Ez alatt az időszak alatt az EU mezőgazdasági jövedelme munkavállalónként 15%-kal nőtt reálértékben.
Ha a gazdákat és az agrárlobbit kérdezik, rendre ezzel fúrnak meg minden reformot, állítva, hogy a növekedés rávilágít a KAP szerepére a mezőgazdasági termelés és hatékonyság növelésében.
Ugyanakkor továbbra is fennáll a különbség az agrárbér és a gazdaság egyéb ágazatai között, amely kihívások elé állítja a döntéshozókat.
Ennek ellenére a mezőgazdasági termelékenység az Európai Unióban, még az Egyesült Államokban látottnál is jelentős javulást mutatott, bár a fejlődés üteme eltérő. 2014 és 2020 között az EU munkaerő-termelékenysége 24%-kal, míg a teljes tényezőtermelékenység 6 százalékkal nőtt 2013 és 2021 között. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a teljes tényezőtermelékenység évi átlagos növekedése 1,49%-ot tett ki ugyanebben az időszakban,
a hét év alatt összesen több mint 10,4 százalékos volt a bővülés.
Az Egyesült Államok gyorsabb átlagos éves növekedése nagyrészt a technológiai innovációk és a piac által vezérelt fejlesztések segítettek elő. Ezzel szemben az EU termelékenységnövekedése inkább a KAP által támogatott politikai eszközökhöz kapcsolódott.
Megmentette a vidéket, de milyen áron?
Bár a KAP hozzájárult a földek elhagyásának megakadályozásához és a termények sokféleségének támogatásához, komoly környezeti kihívásokkal néz szembe. Az EU mezőgazdasági területein a biodiverzitás stabilizálódott, de továbbra is csökkenő tendenciát mutat.
A talajerózió, vízminőség és ammóniakibocsátás problémái továbbra is jelen vannak.
Ezen kívül a műtrágya- és növényvédő szerhasználat magas szintje aggodalmakat vet fel a politikai eszközök fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokra gyakorolt hatékonyságát illetően. A kritikusok szerint a KAP környezetvédelmi céljai nem teljesültek maradéktalanul, és erősebb hangsúlyt sürgetnek az ökológiai fenntarthatóságra, ennek viszont az agrárium annyira ellenáll, hogy folyamatosan a szabályok lazítását kéri például a tiltott növényvédőszerek esetében.
A KAP egyik legfőbb kritikája az egyenlőtlen támogatáselosztás.
A KAP közvetlen kifizetéseinek körülbelül fele a kisebb gazdaságokhoz (5 hektárnál kisebb területekhez) kerül, míg a legnagyobb támogatások a 20–100 hektáros gazdaságokhoz jutnak. Ez az egyenlőtlen újraosztás aggodalmakat vet fel a politika regionális különbségek kezelésének és a kisebb, gazdaságilag sérülékeny gazdák támogatásának képességét illetően.
Továbbá, a KAP egyesek szerint olyan intenzív gazdálkodási gyakorlatokat ösztönöz, amelyek nem környezetbarátak.
A közös agrárpolitika legújabb értékelései arra mutatnak, hogy számos területen szükség van fejlesztésre. A javaslatok között szerepel a támogatások átalakítása, hogy célzottabban segítsék a valóban aktív és gazdaságilag életképes gazdákat, azaz inkább a jövedelem, mint a gazdaság mérete alapján osszák el a forrásokat.
A döntéshozók emellett erősebb hangsúlyt kívánnak fektetni a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok támogatására, valamint hatékonyabb intézkedéseket sürgetnek a környezeti problémák kezelésére. Az Európai Bizottság reményei szerint e reformokkal a KAP a termelékenység és a fenntarthatóság jobb összehangolásával válhat hatékonyabb eszközzé az európai mezőgazdaságban.
Nem elhibázott, csak nem tökéletes
A mostani forráselosztási rendszer – hiába számít égbe kiáltó tabunak – a brüsszeli nyomás miatt várhatóan átalakul, ami nemcsak a KAP-ot, de az egész többéves pénzügyi keretet érinti. Az unió közös költségvetése a 2021–2027-es időszakra két fő pillérre oszlik:
- közvetlen kifizetésekre
- és vidéki fejlesztésre.
A közvetlen kifizetések, amelyek összesen körülbelül 291,1 milliárd eurót tesznek ki, a gazdák jövedelmének stabilizálására szolgálnak, és alapon kerülnek elosztásra. A vidéki fejlesztési alapra körülbelül 95,7 milliárd eurót fordítanak, amely támogatja a mezőgazdasági ágazat versenyképességének növelését, a fenntartható gazdálkodást és a vidéki életminőség javítását – ezt a szeletet lehetne a legkönnyebben átirányítani a 2028-ban induló új hétéves ciklusban a kohéziós keretbe.
Az viszont nem változni az aktuális szabályost követő reformban sem, hogy a Zöld Megállapodás (Green Deal) szellemében a közvetlen kifizetések legalább 25%-át öko-rendszerekre kívánják fordítani, amely a környezetbarát mezőgazdasági gyakorlatokat támogatja. Az Európai Vidékfejlesztési Alap (EAFRD) és az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EAGF) kulcsfontosságú összetevői ennek a költségvetésnek, amelyek vidéki fejlesztési projekteket és közvetlen kifizetéseket támogatnak a gazdáknak.
Emögött a gondolatiság az, hogy bár a KAP kétségkívül növelte a mezőgazdasági termelékenységet és versenyképességet az EU-n belül, a fenntarthatóság előmozdításánál és a regionális egyenlőtlenségek kezelésénél kudarcot vallott.
Alapjaiban írhatják át a szabályozást
Az EU következő, 2028–2034 közötti költségvetésére vonatkozóan egyes hírek szerint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke jelentős reformokat tervez. Az új költségvetési időszakban a tervek szerint radikálisan átalakítják a többéves pénzügyi keretet, a hatalmat és politikai döntéshozatalt pedig nemzeti kormányok kezébe kívánják koncentrálni. A cél az, hogy az EU jobban versenyképes maradjon a globális gazdasági óriásokkal, Kínával és az Egyesült Államokkal szemben.
A reformok szerint a tagállamoknak sokkal nagyobb mozgásteret adnának az EU-s források felhasználásában, és a kifizetések is az egyes országok specifikus terveihez lennének igazítva. Az új rendszert az úgynevezett "nemzeti" megközelítésre alapozva alakítanák ki, amely leegyszerűsítené az EU költségvetését, miközben fokozott politikai feltételekhez kötné az egyes tagállamok számára a kifizetéseket.
Tehát ugyan szabadon dönthetnének az agrárium finanszírozásáról az egyes országok, sokkal szigorúbb szabályok szerint: például egy lehetséges javaslat a mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása alapján szabályoznák a területalapú támogatásokra elkölthető összegeket. Ugyanígy például az állattartási, nagytáblás gazdálkodásra is kötöttségeket határoznának meg a kifizethető ösztönzőknél az exportrészesedés és belföldi ellátási szükséglet szerint.
Azonban a KAP és a Kohéziós Politika reformja különösen érzékeny kérdéseket vet fel, hiszen számos ország, mint például Franciaország és Lengyelország, amely a legtöbb agrártámogatást kapja, erőteljesen ellenzi ezt a változást. Míg a fukarországok – hagyományosan Ausztria, Dánia Hollandia, Németország és Svédország – támogatják az ilyen irányú változtatásokat, addig a kohéziós politika megreformálása súlyos politikai vitákat gerjeszthet. A tárgyalások 2025 őszén kezdődnek, és várhatóan hosszú és heves vitákra kell számítani, amiben Magyarország a mostani ígéretek szerint a változások leghevesebb kritikusai között lesz.
Címlapkép: Gazdák és európai tejtermelők 150 traktoros támogatásával gyülekeznek az Európai Unió székhelye előtt a Schumanplein környékén, az Európai Tanács rendkívüli csúcstalálkozója, az uniós vezetők találkozója előtt és alatt 2020. február 20-án Brüsszelben, Belgiumban. A fotó forrása: Nicolas Economou/NurPhoto via Getty Images
