„A kohéziós politika jövője azon múlik, hogy az EU hogyan képes összehangolni a versenyképességet, a szolidaritást és az együttműködést a tagállamokkal és a helyi szintekkel” – mondta el Koller Boglárka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Jean Monnet professzora, az Európa-tanulmányok Tanszék vezetője, „A kohéziós politika jelene és jövője” című konferencián tartott előadásában.
A szakértő részletesen bemutatta az Európai Unió kohéziós politikájának fejlődését, amelynek célja a szegényebb régiók felzárkóztatása és az egység megerősítése, miközben rámutatott arra, hogy a különböző gazdasági és társadalmi kihívások miként alakították a politika irányait. Hangsúlyozta, hogy bár jelentős eredmények születtek, a területi egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak, különösen a forrásfelvétel képessége terén, amely gyakran kedvez a fejlettebb régióknak.
Koller Boglárka előadását azzal kezdte, hogy a kohézió fogalmát a Cambridge Dictionary definíciója alapján az egység alapvető lényegének nevezte. Ez az elv az Európai Unió egyik alapértéke, amely a szolidaritás eszméjén nyugszik. Az előadó rámutatott, hogy
a kohéziós politika célja a szegényebb, hátrányosabb helyzetű régiók felzárkóztatása, amely a Római Szerződéstől kezdve az Unió alapdokumentumaiban is megjelenik.
Az előadó kiemelte Jacques Delors szerepét, aki az 1980-as években a kohéziós politikát az európai integráció egyik prioritásává tette. Egy 2012-es interjúból idézve Delors hármas elvére hívta fel a figyelmet: „verseny, együttműködés és szolidaritás”. Ezek az alapelvek azóta is meghatározzák a kohéziós politika irányait. Koller szerint Delors meglátása, miszerint „egyik alapelvet sem lehet a másik rovására érvényesíteni”, ma is aktuális, különösen a verseny és a szolidaritás közötti egyensúly megteremtésében.
Az előadásában hangsúlyos szerepet kapott a kohéziós politika gazdasági teljesítményének értékelése. Az egy főre jutó GDP adatok alapján Koller rámutatott, hogy a kelet-közép-európai régióban jelentős konvergencia történt.
Míg az 1995-ös EU-átlag 45%-át képviselte például Magyarország, ez mára 80%-ra emelkedett. Ugyanakkor kritikusan megjegyezte, hogy a területi szinten mért különbségek alig csökkentek.
Ez azt mutatja, hogy a fejlettebb régiók forrásfelvevő képessége továbbra is erősebb, mint a hátrányos helyzetű területeké.
„A kohéziós politika eredeti célkitűzése – a fejletlenebb térségek felzárkóztatása – gyakran nem valósul meg teljes mértékben, mert a források nagy része a fejlettebb csomópontokba kerül,” jegyezte meg az előadó. Koller hangsúlyozta, hogy ez a probléma nem csupán pénzügyi, hanem adminisztratív és kormányzási kérdéseken is múlik, hiszen a támogatások hatékonyságát nagyban befolyásolja a végrehajtási képesség.
A kohéziós politika célkitűzései az idők során jelentősen bővültek. Az eredeti gazdasági és területi kohézió mellett ma már olyan tematikus célok is megjelennek, mint a fenntarthatóság, a digitalizáció és a zöld gazdaság. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy ezek az új célok néha elhomályosítják a kohéziós politika alapvető célját, és a szegényebb régiók támogatása helyett a tematikus célkitűzések kerülnek előtérbe.
A válságok szerepét is kiemelte Koller, amelyek – például a Covid-19 járvány vagy az eurózóna válsága – gyors és nem tervezett intézkedésekre kényszerítették az EU-t.
Ezek a változások eltérítették a kohéziós politikát az eredeti irányoktól, és gyakran rövid távú prioritások kerültek előtérbe.
Koller Boglárka az előadása végén a kohéziós politika jövőjét érintő diskurzusokat taglalta. Az EU költségvetési keretének csökkenése valószínűsíthetően érinti majd a kohéziós politikát, amelynek újragondolása elengedhetetlen. A helyi és regionális szintek szerepe minden bizonnyal erősödni fog, hiszen a helyi közösségek ismerik legjobban saját szükségleteiket.
Jacques Delors szavaival élve a verseny, a szolidaritás és az együttműködés hármasa kulcsfontosságú lesz a jövőben is
– zárta gondolatait Koller. Az előadó arra figyelmeztetett, hogy bár a kohéziós politika átalakul, az alapelvek összhangjának megőrzése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az EU valóban egységes és versenyképes közösségként működhessen.
Határon átnyúló együttműködés: az Interreg programok szerepe és kihívásai
Holop Silveszter, a Széchenyi Programiroda Nonprofit Kft. titkárságvezető-helyettese „A kohéziós politika jelene és jövője” című konferencián tartott előadásában az Interreg programok jelentőségét és eredményeit ismertette. Az Európai Unió határon átnyúló együttműködési programjai, amelyek
1990-ben indultak 11 tagállam részvételével, mára több mint 100 futó projektet számlálnak, összesen mintegy 10 milliárd eurós költségvetéssel.
Bár ez az összeg a teljes kohéziós politika keretének csupán 2,5%-át teszi ki, Holop kiemelte, hogy az Interreg programok szimbolikus jelentőségükkel és magas hozzáadott értékű projektjeikkel jelentősen hozzájárulnak a határ menti régiók fejlődéséhez.
Az Interreg programok fő célja a határ menti régiók gazdasági és szociális fejlődésének elősegítése, valamint a jogi és adminisztratív akadályok felszámolása. Holop rámutatott, hogy a programok különösen fontos szerepet játszanak a határ menti térségek lakosai közötti kölcsönös bizalom kiépítésében.
Magyarország hét határ menti együttműködési programban vesz részt, melyek közül három esetében az irányító hatóság szerepét tölti be.
Az előadó kiemelte, hogy ezek a programok, mint például a Magyarország–Szlovákia és a Magyarország–Románia együttműködések, a fenntarthatóság, a társadalmi befogadás és a regionális versenyképesség szempontjai mentén szerveződnek.
Az egyes programok rendkívül változatos célokat támogatnak. A „zöldebb Európa” tematikájában például olyan projektek szerepelnek, mint az energiahatékonyság növelése, a természeti erőforrások védelme és a közös kockázatkezelés. A „szociálisabb Európa” keretében a hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci integrációja, a minőségi oktatáshoz való hozzáférés, valamint a kulturális és turisztikai fejlesztések kapnak kiemelt figyelmet. A pályázati rendszert úgy alakították ki, hogy az érintett országok legalább egy szereplője részt vegyen a projektekben, ami hozzájárul a régiók közötti szorosabb együttműködéshez és a hosszú távú fenntarthatósághoz.
Holop hangsúlyozta, hogy a magyar programok keretében mintegy 222 millió eurót fordítanak határ menti projektekre a 2021–2027-es időszakban, mely összeg kiegészül a partnerországok hozzájárulásaival. Példaként említette a Magyarország–Szlovákia programot, amelynek költségvetése 125 millió euró, vagy a Magyarország–Románia programot, amely 131 millió euróval gazdálkodik. A projektek finanszírozása általában utófinanszírozásos rendszerben történik, de a magyar kormány a megelőlegezés intézményével segíti a pályázókat, hogy már a projekt megvalósítása során hozzáférhessenek a támogatási összegek egy részéhez.
Az előadás második felében Holop az Interreg programok strukturális kihívásaira és jövőbeli kilátásaira tért ki. A határ menti együttműködések egyik legfontosabb feladata a jogi akadálymentesítés, amely például az ingázók mindennapi problémáinak megoldását, a határon átnyúló egészségügyi ellátás fejlesztését és az adminisztratív nehézségek felszámolását célozza. Ezen túlmenően a programok lehetőséget biztosítanak kulturális események, fesztiválok és sportesemények szervezésére is, amelyek hozzájárulnak a közösségek közötti kapcsolatok erősítéséhez.
Zárásként Holop rámutatott, hogy az Interreg programok jövője szorosan összefügg az EU kohéziós politikájának átalakulásával és a 2028–34-es pénzügyi ciklus tervezésével. „Bízunk benne, hogy az Interreg programok a következő ciklusban is jelentős támogatást kapnak, hogy tovább erősítsék a határon átnyúló együttműködéseket és a régiók közötti bizalmat” – mondta el Holop Silveszter a konferencián.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
