A közvélemény számára úgy tűnhetett a sajtóbeszámolók és külföldi politikai nyilatkozatok alapján, hogy a magyar EU-elnökség időszaka konfliktusokkal és nehézségekkel volt terhes. Hogyan érzékelte mindez belülről?
Összességében azt mondhatom, hogy a magyar elnökségi program célkitűzései és prioritásai jól illeszkedtek az Európai Unió aktuális kihívásaihoz és problémáihoz. Ezek a prioritások már az elnökség előtt jelentős támogatást élveztek, és az elnökségi időszak alatt sikerült hatékonyan végrehajtani a programot. Július 1-jétől folyt a stratégiaalkotás a Tanácsban, számos komoly jogalkotási folyamatot tettünk döntésképes állapotba, és több fontos politikai megállapodást is elértünk.
Az elnökség alatt a brüsszeli magyar állandó képviselet „őszinte bróker” szerepet töltött be, ahogy bármely más elnökség.
Arra törekedtünk, hogy az elnökségi célkitűzések mellett minden tagállam által fontosnak tartott kérdés megvitatására lehetőséget biztosítsunk. A magyar állandó képviselet kimagasló minőségű eredményeket ért el, és több nagy ügyben stratégiai döntések születtek.
Az Európai Bizottság jelenleg is több eljárást folytat Magyarországgal szemben, így a jogállamisági mechanizmust sem zárták még le. Mennyire vitték el a soros elnökség feladatai az időt a magyar ügyekről szóló tárgyalásoktól?
Az intézményi átmenet során egy sajátos helyzet alakult ki: a régi, kimenő Bizottság már nem foglalkozott bizonyos ügyekkel, míg az új testület még nem állt fel. Ennek következtében az ilyen típusú megbeszélések kisebb intenzitással zajlottak. Az elnökséget nem éreztem hátránynak. Sőt, úgy gondolom – és ezt már 2011-ben is így láttam –, hogy egy sikeres elnökség hosszabb távon is javítja az adott ország érdekérvényesítési képességét az Európai Unióban.
Úgy vélem, tizenhárom éve ez valóban így volt, és bízom benne, hogy most is így lesz. Természetesen a jelenlegi politikai helyzet sokkal komplexebb, mint az akkori, de mi azon dolgoztunk, hogy őszinte brókerként mindent megtegyünk a szerepkörünknek megfelelően és javítsunk a kapcsolatokon.
Az elnökség alatt a döntéshozatal működése szempontjából számos új tapasztalatra tettünk szert, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a magyar érdekérvényesítés eredményesebb legyen.
A nemzetközi sajtó gyakran hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottság kritikusan viszonyult a magyar elnökséghez, bojkottot is hirdettek a miniszterelnök moszkvai útja után. Utóbbi miatt a budapesti események többségére nem jöttek biztosok. Eközben a személyes beszélgetéseimen a brüsszeli magyar állandó képviseletet egyszer sem bírálták. Érzékelte ilyen kettősséget?
Tapasztalataim szerint az Európai Bizottság konstruktívan együttműködött velünk a magyar elnökség alatt. Az elnökség célkitűzéseit relevánsnak tartották és támogatták, amely alapot adott az eredményes együttműködéshez.
Fontos hangsúlyozni, hogy az állandó képviselet munkája mellett a budapesti tisztviselők is jelentős szerepet vállaltak a brüsszeli munkában is. Számos munkacsoportot és döntéshozatali folyamatot budapesti szakértők irányítottak, akik szakmai felkészültségükkel és elkötelezettségükkel segítették a sikeres előrehaladást. Az állandó képviselet és a hazai szakmai háttér együttesen hatékonyan tudta képviselni Magyarország érdekeit az uniós színtéren.
Az Európai Parlament és a Bizottság is később állt fel, mint előzetesen várni lehetett. Ez a késlekedés milyen hatással volt az elnökség eredményességére?
Az Európai Bizottság egy hónapos csúszással kezdte meg működését, az Európai Parlamentben pedig a képviselők több mint fele új volt, ami jelentősen lassította a folyamatokat. Ez az átmeneti időszak nemcsak a jogalkotási munka sebességére volt hatással, hanem a folyamatosság fenntartására is, mivel számos dosszié raportőre nem került újraválasztásra vagy nem erősítették meg új minőségében. Ezért ezekben az esetekben időre volt szükség ahhoz, hogy az újonnan kinevezett rapportőrök elérjék a megfelelő szakmai rálátást.
Mi már július 17-én egyértelművé tettük, hogy teljes mértékben felkészültek vagyunk a tárgyalások megkezdésére, legyen szó bármely jogalkotási dossziéról. Néhány parlamenti jelentéstevő különösen gyors előrelépést ért el velünk, és az adott dossziékat sikeresen lezártuk.
Ugyanakkor akadtak olyan esetek is, amikor az egyéb prioritások miatt lassabb volt az előrelépés, ami természetes része egy ilyen nagy horderejű folyamatnak.
A magyar elnökség hat fő célkitűzést fogalmazott meg. A versenyképesség területén az egyik legfontosabb eredmény, hogy Budapesten egyhangúlag elfogadtak egy olyan nyilatkozatot, amely hosszú távú célokat tűz ki az Európai Bizottság számára. Jogalkotási szempontból is komoly előrelépéseket tettünk, például a tőkepiaci unióhoz kapcsolódó pénzügyi benchmarkokról szóló megállapodás formájában.
Az Igazságügyi Tanács most fogadott el részleges általános megközelítést a fizetésképtelenségi irányelv kapcsán, amely szintén fontos része a tőkepiaci unió építésének.
Volt olyan terület, ahol csalódott, hogy nem sikerült jelentős előrelépést elérni?
Nem érzem, hogy bármelyik területen kudarcot vallottunk volna. Inkább fogalmaznék úgy, hogy bizonyos területeken többet értünk el, mint amit előzetesen remélni mertünk. Ilyen például a migrációs politika, ahol az októberi Európai Tanács következtetéseiben új megközelítést sikerült kialakítani, amely a külső dimenzió erősítésére és innovatív eszközök alkalmazására helyezi a hangsúlyt.
Ez a megközelítés jelentős fordulatot hozott a migrációs kérdések kezelésében, és hosszú távon új irányt szabhat az európai migrációs politikának.
A nyugat-balkáni bővítés területén is ambiciózus terveket fogalmaztunk meg, és több konkrét döntést sikerült elérni. Az elért eredmények nemcsak az érintett országoknak adtak lendületet, hanem az Európai Unió bővítési politikájának is új hitelességet kölcsönöztek, ami különösen fontos a jelenlegi geopolitikai helyzetben.
Milyen kihívásokkal találkoztak a tőkepiaci unióval kapcsolatos jogalkotás terén?
Két nagy jogalkotási dosszié emelhető ki. Az egyik a fizetésképtelenségi irányelv, amely jelentős mérföldkövet jelenthet a tagállamok közötti gazdasági stabilitás erősítésében. Ez az irányelv hozzájárulhat a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok rugalmasabb kezeléséhez, miközben biztosítja a közös szabályozás kereteit a fizetésképtelenségi helyzetek megoldásában.
A másik a lakossági befektetési csomag, amelyben mind a Tanácsnak, mind az Európai Parlamentnek megvan az álláspontja, de nem kezdődtek el a trialógusok.
Ez azért különösen érdekes, mert a tőkepiaci unió számos tagállam számára kiemelt fontosságú, és szerepel a budapesti nyilatkozatban is. A lakossági befektetések szabályozása kulcsfontosságú lehetne abban, hogy az európai polgárok megtakarításai hatékonyabban csatornázódjanak be a gazdaságba, ugyanakkor biztonságos környezetet teremtsenek a befektetők számára.
Az Európai Parlament részéről azonban nem mutatkozott kellő előrelépési hajlandóság, ami jelentősen lassíthatja a tőkepiaci unió előrehaladását. A Tanácsban ugyanakkor folytattuk a munkát, és továbbra is kitartóan keressük a lehetőségeket arra, hogy a megkezdett folyamatokat a lehető leggyorsabban előrevigyük.
A tőkepiaci unióhoz kapcsolódik még a pénzügyi adatokhoz való hozzáférés rendelet (FIDA) módosítása, amely kapcsán a Tanács decemberben kialakította az álláspontját, tanácsi megközelítés keretében.
Ha a tárgyalások több területen nehézségekbe ütköztek, hogyan sikerült haladniuk a migrációval kapcsolatos, mindig konfliktusos kérdésekben?
A Tanácsban 19 jogalkotási javaslattal kapcsolatban alakítottunk ki közös tanácsi álláspontot általános megközelítés vagy részleges általános megközelítés keretében. Az Európai Parlamenttel összesen 17 jogalkotási dossziéról folytattunk tárgyalásokat, 18 olyan jogalkotási javaslat volt, amely tekintetében az Európai Parlament nem állt készen a tárgyalások megkezdésére, ezek egy nagy része az illegális migráció elleni fellépéshez kapcsolódott.
A 17 tárgyalt dosszié közül 9 esetében elértünk politikai megállapodást a trialógusokra rendelkezésre álló szűkebb időkeret alatt (pl. 2025. évi EU költségvetés, ukrán makrófinanciális támogatás, RESTORE, BRIDGEforEU, Benchamarking rendelet)
Az októberi Európai Tanács következtetéseiben új megközelítést fogalmazott meg, amely a külső dimenzióra és innovatív eszközök alkalmazására helyezi a hangsúlyt. Ezt azonban még részletezni kell, és jogalkotási szinten megvalósítani.
A vízumfelfüggesztési mechanizmus kapcsán az Európai Parlament még nem alakította ki végleges álláspontját, ami akadályozta a trialógusok megkezdését. Ez a jogszabály alapvetően azt célozná, hogy hatékonyabban lehessen reagálni a harmadik országokból érkező migrációs nyomásra.
Az embercsempészet elleni fellépés területén hasonló helyzet állt elő: bár a Tanács világos álláspontot képvisel, az Európai Parlament nem haladt előre a témában, ami késleltette a gyakorlati intézkedések megvitatását. Ezek a kihívások ugyan akadályokat jelentenek, de nem csökkentik a Tanács elkötelezettségét az előrelépés iránt.
Mennyire érzi jogosnak azt a kritikát, amit több szakmai fórumon is hallottam, miszerint a budapesti nyilatkozat csupán a szokásos EU-s állásfoglalások sorába illeszkedik? Többek szerint ez csupán szép ígéret, amihez hasonlót láttak már a granadai vagy versailles-i nyilatkozatokban is, miközben a tőkepiaci unió már 15 éve téma, de a haladás lassú. Mennyire jogos ez a kritika?
Való igaz, hogy a budapesti nyilatkozat nem egy részletekbe menő dokumentum, hanem irányokat szab meg, és nagy feladatokat jelöl ki. Az állam- és kormányfők egyértelműen meghatározták az irányokat, sőt, konkrétumokat is rögzítenek.
Említhetem például azt, hogy 2026-ig konkrét lépéseket kell tenni a megtakarítási és beruházási unió kialakítása érdekében, vagy hogy jövő nyárig a Bizottságnak egy átfogó javaslatcsomagot kell benyújtania az egységes piac elmélyítéséről.
Ez nem pusztán egy általános szándéknyilatkozat, hanem célzott feladatokat tartalmaz.
Az igaz, hogy ezek a dokumentumok gyakran magas absztrakciós szinten mozognak, de a feladatok egyértelműek. A nyilatkozat végrehajtása most indulhat meg, és azt látom, hogy erre jó esély van.
A Bizottság maga is a versenyképesség erősítését tűzte ki fő célul, és remélem, hogy az Európai Parlament is felismeri ennek jelentőségét.
Az európai polgárokat érdekli, hogy mennyire versenyképes a gazdaság, hogyan kezeljük az illegális migrációt, és milyen konkrét lépéseket teszünk ezekben az ügyekben. Ebből a szempontból a budapesti nyilatkozat fontos kiindulópont, amely egyértelmű cselekvési irányokat jelöl ki az Unió számára.
Melyik prioritásról volt a legkönnyebb megegyezni? A versenyképességnél adja magát az uniós egyetértés, de a migráció témája mindig konfliktusos volt.
Számunkra az illegális migráció területén elért eredmények különösen jelentősek voltak. Szeptember elejétől nagyon intenzív munkát végeztünk, amelynek során sikerült konszenzusra jutni a tagállamok között – ez ritka, hiszen a migráció, mint mondta, mindig megosztó téma. Az irányváltás, amely az elmúlt időszakban látszott, most felgyorsult. Ez a folyamat még csak a kezdetén tart, hiszen a következő időszak eseményei határozzák majd meg a további lépéseket.
Lengyel és dán elnökségek következnek, és ismerjük a dánok céljait és megközelítését a migráció területén. Az irányváltás gyorsulása pedig azt mutatja, hogy az uniós tagállamok egyre inkább felismerik az irányváltás szükségességét ezen a területen.
A versenyképesség területe valóban kiemelt fontosságú, és ott már korábban is nagyobb volt az összefogás. Az ipari stratégiák összehangolása, a digitalizáció támogatása, valamint az egységes piac elmélyítésére vonatkozó konkrét lépések szintén konszenzust élveznek. Ugyanakkor a schengeni bővítést emelném ki, amely szintén jelentős eredmény. Ez nem volt könnyű, de a tagállamok többsége erősen támogatta, és végül sikerrel zárult. A bővítés jelentőségét az is mutatja, hogy a politikai ellenállások ellenére is sikerült előrelépni.
Egy több mint tizenötéves vitáról beszélünk. Mi hozta meg az áttörést Románia és Bulgária schengeni csatlakozásában?
A kitartás volt a kulcs. Magyarország számára ez már 2011 óta célkitűzés, amikor Pintér Sándor miniszter elnökölt a Tanácsban. Akkor is közel voltunk a megoldáshoz, de az utolsó pillanatban nem született meg a döntés. Most azonban sikerült áttörnünk a politikai ellenállást. Hollandia esetében például még az utolsó napokban is parlamenti vita zajlott, amely során egy elutasító határozati javaslatot leszavaztak. Ez azt mutatja, hogy komoly diplomáciai munkára volt szükség ahhoz, hogy ez az eredmény megszülethessen.
Ez az áttörés nem csupán a magyar elnökség eredménye, hanem a tagállamok közötti szoros együttműködés és a megújult politikai akarat gyümölcse.
Fontos kiemelni, hogy Románia és Bulgária már régóta teljesítette a csatlakozási feltételeket, így az elmúlt időszakban főként politikai akadályok álltak a bővítés útjában. Ezért különösen nagy jelentőségű, hogy most végre objektív kritériumok alapján született döntés. A schengeni csatlakozás nemcsak gazdasági előnyöket hoz, hanem jelentős szimbolikus üzenetet is hordoz az európai integráció jövőjéről.
A magyar elnökség alatt nagy hangsúly került a védelmi ipari összefogásra. Mintha az utolsó pillanatban ez konfliktust okozott volna – Franciaország például kritizálta a magyar előterjesztést. Hogyan értékeli az elért eredményeket?
Az európai védelmi ipari kapacitások megerősítése nagyon fontos cél, amelyet a magyar elnökség is kiemelten kezelt. A közös beszerzéseket lehetővé tevő európai védelmi ipar program rendelettervezet (EDIP) tárgyalásai terén tett előrelépések biztatók, bár még vannak nyitott kérdések.
A tárgyalások érzékeny természete miatt nem minden részlet publikus, de fontos volt, hogy a tanácsi álláspontot sikerült jelentősen előmozdítani.
Ez különösen fontos annak fényében, hogy az elmúlt évek geopolitikai kihívásai rávilágítottak az európai védelmi képességek megerősítésének szükségességére.
Az olyan kezdeményezések, mint az EDIRPA vagy az ASAP, korábban konszenzust élveztek, de a mostani téma bonyolultabb. Az európai védelmi ipar támogatása nemcsak gazdasági, hanem stratégiai szempontból is kiemelkedő jelentőségű. Célunk, hogy a tanácsi álláspont a lehető legnagyobb támogatottságot kapja meg, ami hozzájárulhat az európai védelmi ipar versenyképességének javításához. A magyar elnökség ennek érdekében jelentős diplomáciai feladatot végzett, elvégeztük a tanácsi munka kialakításának oroszlánrészét és bízom benne, hogy ez az eredmény hosszú távon is érezteti majd hatását.
Melyik sikerre a legbüszkébb a magyar elnökség eredményei közül?
Egyértelműen a schengeni bővítést emelném ki. Ez egy történelmi jelentőségű döntés mind Románia és Bulgária, mind az Európai Unió egészének számára.
A schengeni csatlakozás kézzelfogható hatásai január elsejétől lesznek érezhetőek, és ez nemcsak gazdasági, hanem nemzetpolitikai szempontból is kiemelkedő. A határmenti közösségek életét könnyíti meg, és jelzi, hogy a politikai döntések alapja valóban az objektív kritériumok teljesítése.
Ez a schengeni bővítés nagyon nagy eredmény, amitől, azt gondolom, mindenki jobban érezheti magát. Fontos, hogy a döntés már most kézzelfogható változásokat hoz – az emberek számára, akik a határ közelében élnek, ez a mindennapok részévé válik. Külön kiemelném, hogy 2011 óta dolgozunk ezen, és az, hogy végre elértük, azt mutatja, hogy a politikai akarat és az összefogás képes áttörni a nehezebb helyzeteken is.
Ha a határ két oldalán élő emberekre gondolok, akkor már tudom, hogy vannak utak, amikor itt Magyarországon megépültek, de ott még fel kellett állítani határátkelőhelyeket, mert nem valósult meg a schengeni tagság.
Most viszont ezek eltűnhetnek, aminek nemzetpolitikai szempontból is nagyon nagy jelentősége van.
Még amikor júniusban az elnökség előtti utolsó napokban beszéltünk, akkor a háttérbeszélgetésen említette, hogy a Child Security Act előmozdítását egy fontos célkitűzésnek tartják. Itt valami előrelépést sikerült elérni az elmúlt időszakban, vagy ezt tovább kell vinni az elnökség után is?
Ez egy nagyon-nagyon fontos dosszié, és sajnos ebben a a számunkra kiemelt dossziéban nem sikerült elérnünk, hogy a tagállamoktól megkapjuk a felhatalmazást a tárgyalások megkezdésére. Ez egy együttdöntési dosszié, amelyben mi kidolgoztunk egy kompromisszumos javaslatot. Úgy gondoltuk, hogy ez a javaslat elég erős ahhoz, hogy megtörje a blokkoló kisebbséget, és elérjük a minősített többséget. Végül azonban egyetlen országon múlott a siker.
A héten nyilvános vita zajlott erről a Tanács ülésén, ahol senki nem ellenezte a javaslatot, de többen tartózkodtak, ami szintén megakadályozta a minősített többség elérését.
A fő probléma, hogy két szempont ütközik egymással: a gyermekek védelme, amely szerintünk kiemelten fontos, és az adatvédelmi aggályok. Úgy látjuk, hogy a számok egyre nőnek – tavaly például 100 millió esetet jelentettek, és valószínűleg még több marad rejtve, mert sok gyermek nem mer beszélni róla. Ez azt mutatja, hogy a probléma hatalmas, és azonnali cselekvést igényelne. Mi egy kiegyensúlyozott javaslatot tettünk az asztalra, amely mindkét szempontot figyelembe vette, és segítette volna a gyermekek online szexuális zaklatása elleni fellépést. Sajnos azonban még mindig van néhány ország, amely túlzottan megengedőnek tartotta a javaslatot alapjogi szempontból.
Továbbra is bízunk abban, hogy a következő hónapokban változhat egyes országok álláspontja. A lengyel elnökség fogja átvenni az ügyet, és reméljük, hogy az ő félévük alatt sikerül konszenzust elérni. Az én véleményem szerint ennél jobb javaslatot – amely mindkét szempontot ilyen szinten figyelembe veszi – nehéz lenne kidolgozni. Ezért is tartom fontosnak, hogy a tagállamok felismerjék, hogy az idő sürget.
Ha kifutunk az időből, és a jelenlegi átmeneti szabályozás 2026 áprilisában lejár, akkor semmilyen védelem nem lesz a gyermekek számára, ami rendkívül aggasztó.
Mi a magyart az elnökségi sorban követő lengyelek álláspontja ebben az ügyben? Van lehetőségük a megállapodásra?
Bejövő elnökségként két héttel az elnökségük kezdete előtt nem támogatták a javaslatot. Nyilván majd őket kell megkérdezni, hogy milyen irányba terveznek elmozdulni. A lengyeleknek fontos szerepük lesz, hiszen az új elnökség kidolgozhat egy teljesen új javaslatot. Az viszont biztos, hogy a jelenlegi javaslat nem kapott elengendőtámogatást, így innentől kezdve rajtuk múlik, hogy milyen megoldással állnak elő.
Hogyan zajlik az átadás előtti együttműködés a lengyel elnökséggel?
Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy konstruktív és pragmatikus legyen az együttműködés. Az utolsó hónapokban már az a gyakorlat, hogy a következő elnökség szakdiplomatái is részt vesznek a trilógusokon és előkészítő megbeszéléseken. Tegnap például, amikor a parlamentben voltam, lengyel kollégák is jelen voltak. Ez az egész hónapban így zajlik, és a briefingeken, tanácsülések előtti megbeszéléseken is aktívan részt vesznek.
Számunkra fontos, hogy minden szükséges tapasztalatot átadjunk. Budapesten is zajlottak informális egyeztetések, például az informatikai témájú ülésekkel kapcsolatban. Én magam is segíteni fogom a lengyel kollégámat az első hetekben, hiszen ilyenkor az elnökséget lezáró országok általában jobban ismerik az aktuális ügyeket. Ez egy természetes folyamat, és bízom benne, hogy a lengyel elnökség sikerrel viszi tovább azokat a témákat, amelyek nyitva maradtak.
Mi lehet az elnökség egyik hosszú távon is jelentős eredménye?
Ha egy hosszú távú hatású eredményt kell kiemelnem, az mindenképpen a Nyugat-Balkán integrációs folyamatának előmozdítása.
Ez egy olyan ügy, amely nemcsak rövid távon hoz pozitív eredményeket, hanem az egész régió és az EU jövője szempontjából is kiemelkedő jelentőségű.
20 éve várunk arra, hogy valaki berúgja a motort, és végre elinduljanak érdemben a folyamatok. Ez most megtörtént. Hosszú munka után a 27 tagállam bővítési következtetéseket fogadott el, amely alapjaiban is hatalmas lendületet ad a csatlakozási folyamatoknak.
Albánia vonatkozásában két klasztert nyitottunk meg a magyar elnökség alatt. Komoly lépéseket tettünk a térség legnagyobb országával, Szerbiával is a 3. klaszter megnyitását lehetővé tevő folyamatban. Montenegróval három fejezetet zártunk le, fejezetzárásra legutóbb 7 és fél éve került sor. A Nyugat-Balkánon immár tettekben is sikerült elérni az integrációs fordulatot. Az elnökségünk elején még nem lehetett reálisan beszélni a csatlakozási tárgyalások lezárásának céldátumáról, mára ez megváltozott. Ma három ország esetén is meghatároztak a tagjelölt országok céldátumokat, és ezek ma már nem illúziók, ezek kemény munkával és politikai akarat megléte esetén el is érhetők.
A schengeni bővítést is ide sorolnám, hiszen ez sem volt könnyű. Bár nagyon komoly támogatás állt mögötte, mégis kemény diplomáciai munkára volt szükség a sikerhez.
Az, hogy ezt végül elértük, azt mutatja, hogy az Európai Unió képes előre lépni olyan ügyekben is, amelyek régóta fennálló akadályokkal küzdenek.
Ez az eredmény minden tagállam számára fontos, és hosszú távon is meghatározó lesz az EU egysége és versenyképessége szempontjából.
Címlapkép forrása: Greskovits András, magyar elnökség
A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.
