A világ gazdasági és politikai döntéshozói egy olyan korszak kihívásaival néznek szembe, amelyet a Jacques Delors Intézet friss kutatása „globális rendetlenségként” ír le. Az elmúlt években egyre hangsúlyosabbá váltak a geopolitikai feszültségek, amelyek alapvetően alakítják át a gazdasági kapcsolatok természetét.
E változások középpontjában a gazdasági biztonság iránti igény áll, amelyet sok ország az iparpolitika újjáélesztésével és a stratégiai ágazatok védelmével kíván elérni.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió például tudatos lépéseket tesz a Kínától való függőség csökkentésére az alapvető technológiai és ipari szektorokban – például mind a két ország dömpingellenes vámokat vetett ki az acélipari termékekre, valamint a túlzott és Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályait megszegő állami támogatásokkal indokolva büntetővámokat vetettek ki az e-autók importjára.
De Brüsszel és Washington egyaránt exporttilalmat rendelt el a kritikus technológiák, például a kvantum-számítástechnikai eszközöknél.
A JDI megjegyzi, hogy az ehhez hasonló intézkedések ugyan rövid távon gazdasági előnyökkel járhatnak, de hosszabb távon komoly kockázatokat hordoznak, mivel új törésvonalakat teremthetnek a globális gazdaságban.
A Jacques Delors Intézet kutatása részletesen elemzi a gazdasági biztonságot célzó intézkedések hatásait, arra jutva, hogy ezek az intézkedések sok esetben a nemzetbiztonsági érdekek védelmére irányulnak, ugyanakkor gyakran protekcionista lépésekként jelennek meg.
Úgy vélik az egyoldalú és koordinálatlan lépések alkalmazása veszélyeztetheti a nemzetközi piacok stabilitását, csökkentheti a globális gazdasági teljesítményt, és megnehezítheti a technológiai innovációhoz szükséges együttműködéseket.
A félvezetők és a tiszta technológiák területén különösen élesen jelentkeznek ezek a problémák, amelyek kihatással lehetnek a zöld átállás sikerére is.
A szabadkereskedelem halála
A kutatás szerint a gazdasági biztonságot célzó eszközök egyre gyakrabban váltják fel a szabadkereskedelmi megközelítést, ami erodálja a globális kereskedelmi rendszerek szabályalapúságát és átláthatóságát. A Jacques Delors Intézet hangsúlyozza, hogy bár az ilyen intézkedések alapvetően az egyes országok gazdasági szuverenitásának megerősítését szolgálják, azok végső soron alááshatják a nemzetközi együttműködést.
Az Egyesült Államok és Kína közötti gazdasági konfliktusok például olyan protekcionista intézkedéseket szültek, amelyek nemcsak a két ország, hanem a globális értékláncok más résztvevői számára is súlyos problémákat jelentenek.
Például költségesebbé vált a napelemek beszerzése a globális dél országaiban, vagy hatalmas többlet kiadásokat jelentenek a pótvámok az e-mobilitás terjedésénél.
Mint írják, a globális értékláncok széttöredezettsége és a minilateralizmus térnyerése új dinamikát teremtett a nemzetközi kapcsolatokban.
A Jacques Delors Intézet elemzése rámutat, hogy a multilaterális rendszerek, például a Bretton Woods utáni intézmények, egyre kevésbé hatékonyak, ami például az Oroszországra kivetett szankciók vártnál alacsonyabb hatásfokán is érződik.
Az új „minilateralista” együttműködések, mint például regionális gazdasági megállapodások vagy technológiai szövetségek, gyakran pragmatikus megoldásokként jelennek meg, de nem mindig képesek helyettesíteni a globális szintű koordináció előnyeit. Ezek az új mechanizmusok, bár alkalmazkodnak a geopolitikai változásokhoz, gyakran aláássák a nemzetközi gazdasági hatékonyságot.
A Jacques Delors Intézet szerint a G20 fokozottabb együttműködés lehetőséget kínál arra, hogy a gazdasági biztonság és a gazdasági hatékonyság közötti egyensúlyt megteremtse.
A kutatás egyik kulcsfontosságú javaslata az, hogy a gazdasági biztonságot célzó eszközöket nemzetközileg elfogadott szabályok keretein belül kellene alkalmazni. Ez csökkentheti a protekcionizmus költségeit és minimalizálhatja az ellátási láncok törékenységét.
Az értékláncok diverzifikálása például olyan megoldást kínálhat, amely nem helyettesíti a meglévő kapcsolatokat, hanem kiegészíti azokat, ezáltal növelve a globális gazdaság ellenállóképességét.
A kutatás hangsúlyozza a digitális és technológiai kihívások kezelésének fontosságát is. Az infrastruktúra és a digitális tér egyre inkább a geopolitikai konfliktusok fókuszában áll, ezért a G20 tagállamainak közös szabályokat kellene kialakítaniuk, amelyek elősegítik a digitális biztonságot és csökkentik a technológiai interdependencia fegyverkezési eszközként való alkalmazását. A Jacques Delors Intézet rámutat arra, hogy
az ilyen szabályok nemcsak a digitális tér biztonságát szolgálnák, hanem hozzájárulnának a globális jóléthez és a zöld átállás sikeréhez is.
A tiszta energia iránti növekvő kereslet különösen fontos kihívást jelent, különös tekintettel a kritikus ásványi anyagokra, mint például a lítium, a kobalt és a ritkaföldfémek.
A Jacques Delors Intézet szerint Kína dominanciája ezen a piacon különösen sebezhetővé teszi a globális gazdaságot, mivel az ásványok kitermelése és finomítása nagyrészt földrajzilag koncentrált.
Pont ezért az EU-nak és a G20 országoknak is a globális déllel folytatott kereskedelem fokozását javasolják. A gazdasági semlegesség helyett viszont a gazdasági polilaterista (vagyis sokkal több pólusú) kereskedelmi gondolkodást tartják megoldásnak. Ez egyrészt segítené a fejlődő országok felzárkózását is az új befektetések miatt, másrészt az uniós Mercosur-megállapodás az EU-t is segítené a kínai függőségek csökkentésével.
A kutatás kiemeli az innováció fontosságát is ezen a területen, például az új nátrium-ion akkumulátorok kifejlesztését, amelyek csökkenthetik a stratégiai függőséget azáltal, hogy olcsóbb és elérhetőbb alternatívákra támaszkodnak. Azzal érvelnek, hogy ezek az alapanyagok Európában is hozzáférhetők, szemben a lítiummal, amelynek értékláncát teljesen Kína uralja a kitermeléstől a feldolgozásig.
A Jacques Delors Intézet arra is figyelmeztet, hogy a globális kereskedelem mobilitását fenyegető kockázatok kezelése elengedhetetlen. A Szuezi- és Panama-csatornát érintő geopolitikai és klímaváltozási fenyegetések új alternatív útvonalak és infrastrukturális projektek szükségességét vetik fel.
Az India-Közel-Kelet-Európa gazdasági folyosó például olyan megoldást kínálhat, amely csökkenti a tengeri szállítási útvonalak sebezhetőségét, miközben biztosítja a globális kereskedelem folytonosságát.
A Jacques Delors Intézet kutatása szerint a globális gazdaság számára a legnagyobb veszélyt az jelenti,
hogy a gazdasági biztonság fogalmát egyre inkább nullszaldós vagy akár negatív szaldós gondolkodás határozza meg.
Ez hosszú távon növekvő költségekkel és kevésbé ellenálló értékláncokkal járhat. A kutatás azonban hangsúlyozza, hogy létezik alternatíva, amely a G20 keretein belül pozitív szaldójú kapcsolatok kiépítésére összpontosít. Ez különösen fontos a kisebb gazdaságok számára, amelyek nagyobb kihívásokkal néznek szembe az ellátási láncok átalakulásában.
A Jacques Delors Intézet szerint a gazdasági biztonság elérése nem jelentheti a globális nyitottság feladását.
Bár a jelenlegi trendek a kezelt kereskedelem irányába mutatnak, ez nem zárja ki a pozitív intézkedések megvalósítását mégha szükséges is a kínai ellátási láncoktól való uniós függőség csökkentése. A klímaváltozással kapcsolatos kérdések például olyan területeket kínálnak, ahol a G20 tagjai közös célokat érhetnek el. A nemzetközi koordináció és az innováció előmozdítása kulcsfontosságú lehet a globális gazdaság fenntarthatósága érdekében.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
