A világ, így az EU országainak adórendszerei észrevétlenül teljesen elavultak, és a foldozgatásukon kívül egyelőre más lépések nem történnek. Ráadásul lehet, hogy az Európai Unión belül a költségvetéseket elérő különböző, egymástól független politikai hatások megfojtják a növekedést, béklyóba kötve a kormányokat.
Hogyan is állnak most össze a költségvetések?
Az állami befizetések és kiadások GDP-hez viszonyított aránya is változik: a bevételek a 2023-as csökkenést követően 2024-ben ismét növekedésnek indultak, míg a kiadások aránya tovább csökken. A 2020-2022 közötti magas infláció miatti bevételi többletek után 2023-ban az energiaárak csökkenése következtében a bevételek elmaradtak a nominális GDP növekedésétől, így a GDP-hez viszonyított bevételi arány 2023-ban jelentősen, 0,5 százalékponttal (46,4%-ra) csökkent. 2024-ben és 2025-ben azonban a bevételi arány várhatóan enyhén növekszik (46,8%-ra).
Az összkép tehát az, hogy a növekedés a korábbi várakozásoknál jóval lassabb a valóságban, az előrejelzések sem fényesek, sokak szerint masszív fiskális ösztönzőkre lenne szükség. Csakhogy az állami bevételek zsugorodnak, a kiadásokat pedig politikai okokból – az államadósság-csökkentés egyébként érthető, kockázatcsökkentő kívánalma miatt – visszafogják.
Éppen ezért az Európai Bizottság tanulmánya óvatosan felveti, hogy az elavult a tagállami adórendszerek gúzsba kötik a kormányokat, és lehet, hogy teljesen rossz már az évszázados logika a nemzeti költségvetések bevételeinek kialakításánál.
Maguk ellen beszélve megjegyzik, hogy a mostani egy különleges helyzet. Az EU-nak egy hosszú időszakos gazdasági és fiskális ingadozással kellett szembenéznie, amely súlyos gazdasági visszaesést és megnövekedett államháztartási kiadásokat okozott. A járvány okozta recessziót követően a támogatási politikák növelték az adósságterheket, majd az ukrajnai háború további nyomást gyakorolt az energia- és árupiacokra, valamint a büdzsékre.
De szerintük éppen ezért az EU az előtt áll, hogy fiskális mozgásterét újjáépítse, miközben hosszú távú kihívásokkal is szembesül, mint a klímaváltozás, a digitalizáció és a geopolitikai feszültségek növekedése. Az elöregedő lakosság gazdasági hatásai tovább súlyosbítják a helyzetet, amely a nyugdíjak, az egészségügy és az idősgondozás költségeinek növekedését vonja maga után, amely 2022-ben a GDP 24,4%-át, 2070-re pedig várhatóan 25,6%-át teszi majd ki.
Az adózás jövője az EU jövője is
Az elmúlt évtizedben az adóbevételek összetétele viszonylag stabil maradt az EU-ban. A 2010 és 2022 közötti időszakban a teljes adóterhelés 2,2 százalékponttal nőtt (40,2%-ról 42,4%-ra). A munkaerőre kivetett adók továbbra is az adóbevételek legnagyobb részét teszik ki (50,6%), amit a fogyasztási terhek követnek (27,3%), míg a tőkére kivetett adók aránya 22,1%-ot tesz ki.
Míg néhány tagállam a munkaerőre kivetett adókról a tőkejövedelmek adóztatására helyezte át a hangsúlyt, igazán nagy elmozdulások nem voltak azon a logikán belül, hogy az állam fő bevételeit az adók teszik, azokat pedig valamilyen nemzetgazdasái adottság vagy politikai logika alapján vagy a fogyasztásra, vagy a munkára vetik ki.
Az adórendszer fenntarthatósága és ellenállóképessége szempontjából fontos kérdés, hogy milyen változások következnek be az adóalap szerkezetében, különösen figyelembe véve a társadalmi átalakulásokat és a strukturális kihívásokat, amelyek az EU-t érintik a következő évtizedekben.
A gazdasági trendek és megatrendek hatása az adórendszerekre különösen fontos kérdés napjainkban. Az okokról ugyan sokat beszélünk – naponta jelennek meg cikkek a demográfiai válságról, a bevándorlás munkaerőpiaci kérdéseiről, a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságáról, a robotizációról vagy épp a zöld átállás kihívásairól –, de arról szinte alig esik szó, hogy egy teljes gazdasági átállás közben éppen az államok bevételei, adórezsimjei mennyiben alakulnak át.
A jelentés készítői nem használnak metafórákat, hasonlatokat, de az általuk lefestett összkép nagyjából olyan,
mintha a Római Birodalom egykori légiói próbálnának modern háborút vívni drónok és kiberhadviselés korában, de még mindig fáklyákat használnának kommunikációra és kövekkel válaszolnának a tüzérségi támadásokra.
Az eszközeik már nem képesek lefedni az új kihívásokat, a módszerek elavultak, miközben az ellenség, azaz a gazdasági szerkezet, teljesen megváltozott.
Az idősödő népesség csökkenti az adóbevételeket, növeli a kiadásokat
Az európai népesség folyamatosan öregszik, és ez fokozódó nyomást helyez az adóbevételekre. A munkaerő-piaci résztvevők aránya csökken, ami csökkentheti a munkára kivetett adókból és társadalombiztosítási járulékokból származó bevételeket.
Az Eurostat előrejelzései szerint az aktív munkaképes korú lakosság aránya az EU-ban 2050-re várhatóan 10%-kal csökken.
Ugyanakkor az állami kiadások, különösen az egészségügyi és nyugdíjrendszerek terén, emelkedni fognak, mivel egyre több idős ember igényel majd ellátást.
Ezért az idősödő népesség jelentős kockázatot jelent az adórendszerek fenntarthatóságára. Az OECD jelentése szerint az egészségügyi és nyugdíjkiadások az EU GDP-jének akár 12-15%-ára is emelkedhetnek a következő évtizedekben. Ezért az államoknak alternatív bevételi források után kell nézniük, hogy fenntarthassák költségvetésük egyensúlyát.
A digitalizáció és AI kihívásai
A digitalizáció és az automatizáció szintén nagy kihívásokat jelent az adórendszerek számára. A hagyományos vállalati terhek, amelyek a fizikai jelenlétre alapoznak, nehezen kezelik a digitális gazdaságban működő vállalatokat, amelyek profitszerzési helyei gyakran nehezen lokalizálhatók.
Véletlenül ezzel a kérdéssel sokat foglalkoztak az elmúlt időszakban: a nagy technológiai cégek, mint az Amazon és a Google, globális jelenlétük és digitális üzleti modelljeik révén nehezebben vonhatók adózás alá a hagyományos módszerekkel. Az EU-ban a Pillar 2 irányelv 2023-as bevezetésével minimum 15%-os globális társasági adót vezettek be a 750 millió euró feletti éves bevételű vállalatok esetében, de további reformok szükségesek a digitális gazdaság átfogóbb adóztatására.
Az AI és az automatizáció adózási kérdéseire pedig ez nem is ad választ: az IMF becslései szerint az AI és a robotizáció következtében a munkavállalók akár 40%-a is kiszorulhat a globális munkaerőpiacról. Az Európai Bizottság tanulmánya szerint a generatív AI a munkahelyek akár 25%-át is helyettesítheti, különösen az olyan rutin jellegű, de magasabban képzett szakmáknál, mint az ügyfélszolgálati munka vagy az adminisztráció.
Az ilyen technológiai változások kockázatot jelentenek azoknak a gazdaságoknak, amelyek nagyban függenek a munkára kivetett adóktól. De a fogyasztási adókra való átállás is nagyjából biztos bukást jelentene: a kevesebb dolgozó miatt visszaeshet a kereslet, így a bolti kasszákból sem jutna áfa a boltokba, a cégek profitjának adóztatása pedig a globális minimumadó esetében is láthatóan az adóalapok erodálására ösztönözte a legnagyobb cégeket, semmit a szolgamódú befizetésre.
A környezetvédelmi adóztatás is csak időszakos gyógyír
Az adópolitika jelenleg egy irányba mozdult el trendszerűen az EU-ban és globálisan: egyre több helyen vetnek ki a szennyező technológiákra, kevéssé energiahatékony gyártási módokra plusz adókat. A gondolatiság itt épp az, hogy „amíg nem fáj, a gyártók az olcsóbb korszerűtlen technológiákat használják”, tehát a többletterhek jó ösztönzők az átállásra.
Az Európai Bizottság adatai szerint a tagállamok környezetvédelmi adóbevételei az összes adóbevétel 5,5%-át teszik ki, azonban bőven van még tér ennek növelésére.
A jelentés készítői viszont hangsúlyozzák: a zöld átmenet előrehaladtával azonban egyes bevételek csökkenhetnek, például az elektromos járművek terjedésével az üzemanyagok után beszedett jövedéki adókból származó bevételek visszaesnek. Most viszonylag kevés büntetőadót vetettek ki, tehát onnan még jöhetnek többletbefizetések,
de 2012 és 2012 között a legtöbb tagállamban már el is kezdtek csökkenni a különböző zöldadók bevételei, mert hatékony az átállás.
Az energiahatékonyság javítására irányuló intézkedések, például a háztartások energiafogyasztásának csökkentése, szintén csökkenthetik az energiaadókból származó bevételeket.
Vagyis a jelenlegi elavult adórendszerek a saját sírjukat ássák, de közben nem tehetnek mást, mert a szigorítások ösztönző ereje nélkül egy kiszámíthatatlan természetű és hatású klímaválság áll az egyenlet másik oldalán.
Az EU-tagállamoknak szükségük lesz arra, hogy a zöld adózási rendszerüket idővel úgy alakítsák át, hogy az továbbra is biztosítsa az államháztartások fenntarthatóságát – áll a Bizottság megállapításai között.
A jövedelmi egyenlőtlenségek miatt új adórendszerek szükségesek
Bizonyos szempontból az elmúlt évtizedekben nőtt a jövedelmi egyenlőtlenség az EU-ban: a legfelső 1% jövedelemszerzőinek részesedése 3,8%-kal emelkedett az 1980-as évek óta, és 2021-re elérte a 11,9%-ot. Ahogy arról részletesen írtunk, az Eurostat szerint ugyan a tagállamok közötti egyenlőtlenség csökkent, a tagállamokon belüli egyenlőtlenségek fokozódnak. Az Európai Bizottság stratégiai előrejelzési jelentése szerint az európai lakosság 81%-a úgy véli, hogy országában túl nagy a jövedelmi különbség, és 78%-uk szerint a kormányuknak többet kellene tennie az egyenlőtlenségek kezelésére.
A jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében a kormányok többféle stratégiát alkalmazhatnak, beleértve a progresszív adózás és az újraelosztó politika bevezetését. A progresszív adórendszerek, amelyek magasabb jövedelmekre nagyobb adóterhet rónak, segíthetnek csökkenteni az egyenlőtlenségeket, miközben fenntartják az állami bevételeket – írja a bizottsági jelentés.
A fenti változások miatt az EU-tagállamoknak fel kell készülniük arra, hogy a hagyományos adóalapok csökkenni fognak. A jövőben a tagállamok különböző stratégiákat alkalmazhatnak az adórendszerek jövedelmezőségének és fenntarthatóságának megőrzése érdekében. Ez magában foglalhatja az adóbehajtás hatékonyságának javítását – de egy pont után ennek az eredménye is korlátozott, ami épp Magyarország az egyik legjobb példa, ahol az adóztatás digitalizálása és feherítése már alig-alig javítható. Itt bevételtartalékok már nem látszódnak.
A Bizottság szerint a beruházások ösztönzését adókedvezményekkel kellene támogatni direkt állami transzferek helyett. Továbbá javasolják a fogyasztási új fajtáira – például digitális termékek –, a tőkére és a vagyonra kivetett adók növelését. Utóbbi mellett azzal érvelnek, hogy
a vagyonkoncentráció lényegesen nagyobb, mint a jövedelemkoncentráció, és fokozatosan növekszik, ami közvetlenül akadályozza a társadalmi mobilitást és az esélyegyenlőséget.
A jövedelmi egyenlőtlenségek magas szintje negatívan befolyásolhatja a gazdasági növekedést, és egy sor negatív társadalmi eredménnyel hozható összefüggésbe, amelyek az oktatással, az egészségüggyel, az erőszakkal és az általános jóléttel kapcsolatosak. A jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklése érdekében a kormányok vagy a piaci jövedelemeloszlást kalibrálhatják újra olyan intézkedésekkel, mint a minimálbérrendszerek megerősítése, vagy a kollektív bérmegállapodások előmozdítása, vagy az adó- és juttatási rendszeren keresztül újraeloszthatják a jövedelmet. g.
Ezek a megatrendek jelentős hatással lesznek az európai adórendszerekre, és várhatóan új adópolitikai megközelítésekre lesz szükség annak érdekében, hogy az államok fenntartsák költségvetésük egyensúlyát és biztosítsák az állami szolgáltatások finanszírozását a következő évtizedekben. Az is elképzelhető, hogy a koncessziós rendszerekre kell majd támaszkodnia az államnak egyre több területen, ahogy az a Római Birodalom végnapjaiban is egyre gyakoribbá vált. Lényegében a kormányoknak drága engedélyekhez kellene kötniük a stratégiai iparágakban való termelési jogokat, ez egy adóelkerüléssel nem kijátszható struktúra is lehetne, ami ellen viszont az szól, hogy tovább növelheti a piaci koncentrációt.
Valódi megoldások egyelőre nincsenek, de az Európai Bizottság felvetése jogosnak látszik: pont az az út, amin a versenyképesség javítása és a zöldátállás támogatása révén eljutunk, a jelenlegi adórendszerek halálát is elhozza.
A kibocsátásmentes-világban a karbonkvóták megszűnnek, az üzemanyagjövedéki-adók értelmetlenné válnak, míg a digitalizáció jelentette termelésjavulás miatt a bérre kivetett terhekből lesz kevesebb bevétele az államoknak. Az EU eközben még inkább szociális unió akar lenni, ahol a társadalmi védőháló erősebb, de mindezt egy olyan környezetben, ahol a nyugdíjak, oktatási, egészségügyi kiadások egyre magasabbak lesznek. Ráadásul az államadósságok csökkentése miatt kevesebb kiadással, csökkenő bevételekkel kellene többet költeni.
Az adóreform így már most égető lenne, de még az érdemi szakmai párbeszéd sem indult meg.
Nincs könnyű helyzetben az EU
Az adórendszerek lehetséges válságát lefestő kép megértéséhez érdemes áttekinteni az uniós gazdasági helyzetet, ahogy azt az Európai Bizottság közfinanszírozási helyzetről szóló jelentése is teszi, amely rávilágít, hogy a büdzsék honnan várhatnak adóbevételeket, milyen szerkezetű is a növekedés, amire nem reagálnak megfelelően az adórendszerek.
Az Európai Monetáris Unió (EMU) gazdasági kilátásai az EB előrejelzései szerint mérsékelt fellendülést mutatnak a következő években.
Az euróövezet GDP-je 2024-ben 0,8%-kal, 2025-ben pedig 1,4%-kal nőhet, miután 2023-ban csupán 0,4%-os növekedést regisztráltak.
A növekedés elsődleges motorja a magánfogyasztás, amely a becslések szerint 2024-ben 1,1%-kal, 2025-ben pedig 1,5%-kal ugrik meg. Ezzel szemben a beruházások növekedése 2024-ben lényegében megáll, mindössze 0,1%-os éves növekedést prognosztizálnak, ami főként az építőipari beruházások csökkenésének tudható be. A nettó export várhatóan semleges szerepet játszik 2024-ben és 2025-ben, miután mind az export, mind az import 2024-től ismét növekedni kezd (0,9%-kal), és 2025-ben tovább gyorsul (több mint 3%-ra).
Az infláció az euróövezetben 2022-ben érte el csúcspontját (8,4%), majd 2023-ban 5,4%-ra mérséklődött. A harmonizált fogyasztói árindexe az előrejelzések szerint 2024-ben 2,5%-ra, 2025-re pedig közel az Európai Központi Bank (EKB) 2%-os céljához csökken (2,1%). A maginfláció, amely az energia- és élelmiszerárak hatását nem tartalmazza, hasonló ütemben mérséklődik.
A pénzügyi feltételek szigorodtak, és a rövid távú kamatok várhatóan 2025 végére 2,6%-ra csökkennek. A felmérések szerint a vállalatok csökkenő hitelkereslete a magas kamatlábaknak és az alacsonyabb beruházásoknak tudható be. Ezzel párhuzamosan az euróövezeti bankok szigorították a vállalati hitelek nyújtásának feltételeit.
A munkaerőpiac továbbra is feszes marad, annak ellenére, hogy a kereslet enyhe lassulása megfigyelhető. Az előrejelzések szerint a munkanélküliségi ráta 2024-2025-ben a jelenlegi rekordalacsony, 6,5% körüli szinten marad. A nominálbérek növekedése fokozatosan lassul, míg a reálbérek helyreállnak az infláció mérséklődésével.
Az euróövezeti államháztartási hiány az előrejelzések szerint tovább csökken a következő években. A 2023-as 3,6%-os GDP-arányos hiány 2024-ben 3%-ra mérséklődik, amit a szigorúbb fiskális politika támogat. Ide tartozik az energiatámogatások és a magánberuházásokra szánt állami támogatások csökkentése, amiben nagy szerepet játszik a stabilitási és növekedési paktum újraaktiválása, ami
a túlzottdeficit-eljárások elindulását is magával hozta – Magyarország mellett ez hat másik tagállamot, köztük Franciaországot már el is érte –, ami Európa-szerte konszolidációra kényszeríteti a kormányokat.
Az adócsökkentések és a nyugdíjak, valamint a közalkalmazotti bérek vásárlóerejének helyreállítására fordított magasabb kiadások részben ellensúlyozzák a szigorúbb költségvetési politikát. Az Európai Bizottság szerint a jelenlegi politikák folytatódásával a hiány 2025-ben tovább csökkenhet, 2,8%-ra, köszönhetően az energiatámogatások szinte teljes megszüntetésének és a kedvező gazdasági ciklus hatásainak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
