Donald Trump 2024-es kampánya több olyan kulcsfontosságú gazdasági javaslatot tartalmaz, amelyek jelentős hatással lehetnek az Európai Unióra, különösen a kereskedelem, az energia és az adózás területén. A republikánus elnökjelölt politikájának célja, hogy folytassa az előző kormányzatának számos protekcionista és nacionalista gazdasági intézkedését, és újból hangsúlyt fektet az Egyesült Államok Európával szembeni kereskedelmi deficitjének csökkentésére. Trump felvetette, hogy az USA kereskedelmi deficitje az EU-val szemben hasonló szerkezetű, csak kisebb, mint a Kínával szembeni, ami arra utal, hogy az amerikai ipar védelme érdekében vámokat vagy más kereskedelmi korlátozásokat vezethet be.
Emiatt Brüsszelben a legtöbben gazdasági okokból rettegnek attól, hogy visszatér a hatalomba a korábbi elnök.
Az energiaágazatban Trump a zöld energiával kapcsolatos kezdeményezésektől – például a tengeri szélerőművek projektjeitől – való jelentős eltávolodást szorgalmaz, és a fosszilis tüzelőanyagok, köztük a cseppfolyósított földgáz (LNG) termelésének növelését szorgalmazza. Bár ez olcsó alternatívát kínálhat Európának az orosz energiaimport kiváltására, de ez megzavarhatja a megújuló energiaforrásokra való áttérésre irányuló, folyamatban lévő uniós erőfeszítéseket is.
Trump emellett a társasági adókulcs 15%-ra csökkentését javasolja az Egyesült Államokban, ami versenynyomást gyakorolhat az európai vállalatokra, és potenciálisan elcsábíthatja a befektetéseket az EU-ból. Ez kereskedelmi egyensúlytalanságokhoz vezethet és megterhelheti a gazdasági kapcsolatokat, különösen azokban az iparágakban, ahol az amerikai és az európai vállalkozások globálisan versenyeznek.
Elsőre nagy sokk, de erősebb Európához vezethet
Az újabb Trump-elnökség EU-ra gyakorolt gazdasági hatása így összetett lehet. Egyfelől az amerikai energiatermelés növekedése rövid távon enyhíthetné az ukrajnai konfliktus által súlyosbított energiabiztonsági problémákat. A vámok és a protekcionista politika azonban árthat az európai exportnak és elmélyítheti a kereskedelmi konfliktusokat, különösen, ha Trump általános vámokat vet ki az uniós árukra. Az EU-ra az USA részéről is fokozott nyomás nehezedhet, hogy csökkentse kereskedelmi kapcsolatait Kínával, ami esetleg bonyolíthatja saját kereskedelempolitikáját.
Paradox módon éppen emiatt – titkolva álláspontjukat – de az uniós bürokráciában sokan kifejezetten drukkolnak annak, hogy Trump nyerje meg az elnökválasztást, mert ettől várják, hogy az Európai Unió tagállamain nőjön az integrációs nyomás, valamint végre nagyhatalomként definiálja magát az államszövetség.
A nyakatekert logikát állítólag több belső tanulmány, jelentés és diplomáciai feljegyzés is igazolja: az EU-nak súlyos kihívást jelentene, ha a Republikánus Párt jelöltje beváltaná fenyegetéseit a megválasztása után, de összességében Európát arra kényszerítené, hogy a világhatalmi színpadon aktívabban keressen partnerséget a globális dél országaival, erősebb kereskedelmi kapcsolatokat építsen ki az indo-csendes-óceáni térségben, Afrikában és Latin-Amerikában. Erősebb lenne a diverzifikációs nyomás, valamint az önállósodásra való hajlandóság is.
Lényegében azt állítják, hogy az Európai Uniónak ki kellene lépnie a nagytestvér, az Egyesült Államok árnyékából, és önállósodni kellene gazdaságilag és a diplomáciában is, mint egy szuverén nagyhatalom, amely képes egyensúlyt teremteni.
„Elég öngyilkos gondolat nyíltan támogatni Donald Trump kampányát egy uniós tagállamnak, mivel az biztosan a külpiacok beszűkülését jelenti, ami a német gazdasági erőtér hatása miatt számos európai ország növekedését megtizedelné” – mondta egy diplomata, aki szerint ezzel együtt is hosszú távon az EU jobban járna a konzervatív politikus elzárkózásával.
A Portfolio-nak nyilatkozó diplomaták szerint bár a Letta- és Draghi-jelentések miatt napirenden van a versenyképességjavítás, a tagállamok egy jelentős része úgy képzeli a szükséges reformokat, hogy a jelenlegi status quóban kellene csak „foldozgatni az uniós konjunktúrát”. A legtöbb kormány az igazán fájdalmas és nagy horderejű reformoktól tart, ami alól két terület kivétel: a dereguláció és a tőkepiaci unió implementálása. Viszont az országok félnek például a közös adópolitikától, a kínai ellátási láncokról való gyorsütemű leválástól, a közös infrastruktúrafejlesztési projektektől és a protekcionista intézkedésektől.
Trump alatt az EU-nak nem marad más választása: protekcionista lépéseket kell hoznia, fel kell gyorsítania a gazdasági integrációt, meg kell reformálnia a kohéziós politikát, valamint ki kell építenie a saját, közös uniós diplomáciai kapcsolatrendszerét az egész világon
– tette hozzá egy tisztviselő, amikor a lehetőségeket fejtegette.
A védelmi ernyő marad, de európai fegyverekkel?
Francia diplomaták szerint az Európai Unió védelmi iparát is felfuttatná, ha az Egyesült Államok egy rossz partner lenne, de azzal még ők sem számolnak, hogy az amerikai hadsereg jelentette védőernyő eltűnne a kontinens fölül. Az az álláspontjuk, hogy a hadügyi kiadások NATO 3 százalékos elvárását a legtöbb ország idővel teljesítené, ami miatt Trump nem vonná ki csapatait az európai állomáshelyeikről, azonban a vámok és a költségek miatt a legtöbb EU-s ország inkább helyi fegyvergyártóktól próbálna eszközöket szerezni, ami a gyártókapacitások fejlesztésével járna. „Ha elvész a biztonságérzet, hogy az amerikaiak bármikor megbízhatatlan partnerek lesznek, akkor a »made in EU« fegyverek kisebb kockázatot jelentenek” – foglalta össze véleményét egyikük.
Arra a kérdésünkre, hogy több ország is kritikus az integrációval kapcsolatban, köztük Magyarország is, amely erősen támogatja Trumpot, a legtöbben azt mondták, hogy az elmúlt időszak válságai minden tagállamot belelöktek az egyre szorosabb együttműködésbe: a koronavírus-járvány esetében a magyar kormány is beszállt a közös vakcinabeszerzésbe, az energetikai unió kiépítéséből sem vonta ki magát az orosz–ukrán háború után. Ugyanígy látják a fukarországok hozzáállás-változását is: Hollandia és Ausztria is támogatja a tőkepiaci uniót, míg korábban a leghangosabb kritikusok voltak, a NextGenerationEU hitelprogramba is beszálltak, amikor a pandémiás válság miatt belátták, hogy ez a legolcsóbb finanszírozás, amihez hozzáférhetnek.
Bárgyú álom, hogy egy tagállam azt hiszi, hogy amikor az EU-ra egységes vámok és kereskedelempolitika vonatkozik, akkor az Egyesült Államok elzárkózásának hatásait a baráti viszony miatt elüthetik maguktól. Ha Trump üt, mindannyiunknak fájni fog
– kommentálta egyikük a gazdasági semlegességre vonatkozó magyar terveket. Úgy látják, hogy a német–magyar gazdasági kapcsolatok miatt az egyik legfájdalmasabb gazdasági hatása lehet az amerikai protekcionista politikának, míg a nagyvállalatok befektetései is elkerülhetik az EU-t, ha az USA csökkenti a vállalatokra kivetett adókat, valamint agresszívabb szubvenciós politikát folytat.
A Portfolio-nak többen azt mondták, hogy jelenleg jóval gyengébbek az EU-amerikai kapcsolatok, mint voltak Donald Trump előző elnöksége előtt. A Biden-adminisztráció ugyan a biztonságpolitikai együttműködésekben jobb partnerré vált, mint akárcsak Barack Obama alatt volt az Egyesült Államok, de gazdaságilag a viszony fagyos, végeláthatatlan tárgyalások folynak az amerikai Inflációcsökkentő törvény kapcsán, valamint a kereskedelmi egyezményeknél is.
Joe Biden csak résnyire nyitotta ki az ajtót Trump után, és Harris alatt sem tárulna szélesre a bejárat
– foglalta össze egy német diplomata.
Sokan vélik tehát úgy, hogy a távolodó euroatlanti partnerség megkeményítené az EU-t, nyomást helyezne az unióra, hogy az egész államszövetségre vonatkozó versenyképességi és védelempolitikai intézkedéseket hozzon meg a lehető leggyorsabban. A döntéshozatal felgyorsítását is sokan várják.
A titkos brüsszeli Trump-tábor egyik uniós diplomatái szerint az EU-s Ukrajna politikában sem jöhet rövid távon nagy fordulat. Az államszövetség döntéshozatalában egyre dominánsabbá váló Lengyelország és Baltikum továbbra sem akar hallani arról, hogy engedjenek Vlagyimir Putyin orosz elnök területszerző törekvéseinek, miközben Németország és a skandináv államok is hosszú távon terveznek Kijev segítésével. Sokak szerint az amerikai fegyverek megvonása ugyan kellemetlen helyzetet teremtene az ukrán védelmi erőknek, de emlékeztettek, hogy a háború kezdete óta a katonai és anyagi támogatásban messze az EU és tagállamai külön-külön a legelkötelezettebb, legaktívabb szereplők.
Úgy látják, hogy egy ukrán összeomlás nélkül az uniós országok képesek lennének effektív segítséget nyújtani Kijevnek, és azzal számolnak, hogy az amerikai támogatások azonnali elapadása sem jelentene gyors vereséget az ukránoknak.
Mint látszik, sokak szerint inkább pozitív lenne egy Trump-elnökség egyenlege Európára nézve, de a legtöbb tagállami kormány, valamint a brüsszeli bürokrácia még reméli, hogy Kamala Harris lesz az Egyesült Államok következő elnöke. „Az sem lesz diadalmenet, de megmaradnának a sebtapaszok, amiket Trump letépne” – foglalta össze egyikük.
Címlapkép forrása: EU
