Az Európai Unió most kiadott versenyképességi reformcsomagja egy sor intézkedést javasol az EU-s közlekedési ágazat versenyképességének fokozására. Ezek közé tartozik az infrastruktúra-tervezés javítása a versenyképességre összpontosítva, a kohéziós és magánfinanszírozás mobilizálása, az integráció és az interoperabilitás előtt álló akadályok felszámolása. A Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnökének terve az uniós közös költségvetési eszközök átszervezésével egy az egész kontinenst behálózó, olcsó és nagyon gyors vasúti hálózat kiépítését szorgalmazza.
Jelentése szerint a közlekedés az EU gazdaságának éltető eleme, amely biztosítja az árukhoz, szolgáltatásokhoz és erőforrásokhoz való hozzáférést. Mindezt egy történelemleckével vezeti fel, miszerint Európában történelmileg a városok a közlekedési csomópontok körül alakultak ki, és ez a tendencia napjainkban is folytatódik.
Elemzésében azt írja, az EU közlekedési ágazata a GDP 5%-át adja, a munkaerő 5%-át foglalkoztatja, és a határokon átnyúló foglalkoztatás 10%-át teszi ki.
Azonban úgy látja, az ágazat jelentős kihívásokkal küzd, többek között a magas üvegházhatásúgáz-kibocsátással, a széttagolt infrastruktúrával és a digitális integráció hiányával. Ezt részletezve kifejti, a közlekedés az EU összes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának egynegyedéért felelős, a legnagyobb mértékben a közúti közlekedés. Más ágazatokkal ellentétben a közlekedésből származó CO2-kibocsátás 1990 óta nem csökkent, és az előrejelzések szerint enyhítő intézkedések nélkül növekedni fog. Ez jelentős kihívást jelent az EU azon célkitűzése szempontjából, hogy 2050-ig az 1990-es szinthez képest 90%-kal csökkentse a közlekedésből származó kibocsátást.
Éppen ezért a közúti teherszállítást, az autós közlekedést is háttérbe szorítaná a kevésbé szennyező vasutak javára.
Ezt azonban versenyképességi reformterületnek tekinti: a közlekedési ágazat jelentős gazdasági hajtóerő lehetne szerint. Azzal támasztva ezt alá, hogy a globális kereskedelem rekordértékeket ér el, a légi árufuvarozás pedig a világkereskedelem 35%-át teszi ki. A vasúti szállítás piaci értéke évi 176 milliárd euróra tehető, a tengeri konténerszállítók éves nyeresége pedig 2021-re 240 milliárd euróra emelkedett. Az ágazat növekedését azonban a széttagolt infrastruktúra és a digitális integráció hiánya akadályozza, amelyet a Draghi-jelentés a kohéziós források és a magántőke minél intenzívebb becsatornázásával fejlesztené.
Az EU viszont egyáltalán nem fektetett be a szárazföldi teher- és személyszállításban kiváló megtérüléssel kecsegtető vasúti rendszerbe. A szárazföldi közlekedési infrastruktúrát illetően az uniós beruházások az elmúlt években némileg csökkentek. Az Egyesült Államokban és Kínában ezzel szemben nőttek. Kínában 2021-ben a szárazföldi közlekedési infrastruktúrába történő beruházások szintje háromszorosa volt a 2010-ben elköltött összegnek.
Az EU-ban és az USA-ban ez az összeg csak 90-100 ezer milliárd eurót tett ki, míg Kínában az éves beruházás megközelítette a 700 ezer milliárd eurót.
A kohéziós politika kell a fejlesztéshez, nem a tagállamok
A Draghi jelentés készítői felemlegetik, hogy a kohéziós politika célja a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása, így a közlekedési fejlesztések fokozásában kulcsfontosságúak a nemzetek feletti uniós programok. Úgy látják, a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) az EU-s versenyképesség kulcsfontosságú eleme, amelynek célja, hogy az összes tagállamot összekapcsolják valamennyi közlekedési mód segítségével, de leginkább gyorsvasúti szolgáltatásokkal.
A TEN-T befejezése az előrejelzések szerint 2050-re 467 milliárd euró éves GDP-növekedést eredményezne, a 2022-es bázishoz képest.
A program összeköttetést teremtene az EU legnyugatibb és legkeletibb pontjai között; olyan elemeket tartalmaz, mint a franciaországi Nantes összekötése az írországi Limerickkel akár vasúttal, akár gyorsított hajózási eszközökkel. De része egy a skandináv államok és Görögország közötti gyorsított vagy nagy sebességű vonathálózat kiépítése is. Mindez a tervek szerint az EU-n belüli repülőutak nagy részének kiváltására alkalmas lehet, mint az látszik a már megvalósított Spanyolország és Franciaország közötti gyorsvasúti fejlesztések eredményeiből.
Az EU közlekedési szereplői közös kihívásokkal néznek szembe, többek között a mélyebb uniós integráció és a hatalmas stratégiai beruházások szükségességével.
A TEN-T 2040-ig becslések szerint 845 milliárd euró összegű beruházást igényel, amelynek várhatóan csak kis részét fedezi majd az uniós közfinanszírozás. Éppen ezért egy szabadpiaci versenyt akarnak a vasúti fejlesztésekbe bevonni, amihez a rövid távú nyereségkilátások javítása szükséges.
Az infrastruktúra tervezésének javítása
Az EU-nak olyan megfelelő tervezéssel egy olyan közlekedési ágazatot kell kialakítania, amely prioritásként kezeli a versenyképességet, a hatékonyságot és az éghajlati kockázatokkal szembeni ellenálló képességet. Ennek a TEN-T folyamatra és a kohéziós politikára kell épülnie, amelyek elsősorban a megfelelő összeköttetés biztosítására összpontosítanak az EU egész területén. Egy aprólékosan megtervezett rendszer alapján meghatározott projektekre gyorsított engedélyezési eljárásoknak kell vonatkozniuk – írják a jelentésben.
A javaslat szerint az Európai Uniónak meg kell erősítenie az uniós finanszírozást, prioritásként kezelve a határokon átnyúló közlekedési infrastruktúrafejlesztéseket, amelyek a katonai mobilitást is segítik. A szerzők úgy látják, fenn kell tartani a „használd vagy veszítsd el” elvet annak biztosítása érdekében, hogy csak érett projektek részesüljenek uniós társfinanszírozásban.
Leegyszerűsítve azt javasolják, hogy az EU-forrásoknál teljesítményfókuszú kifizetések legyenek: ha egy közlekedési projekt nem valósul meg időben, akkor az arra fordított uniós támogatásokat a tagállamoknak vissza kelljen fizetniük.
A csomagban azt írják, nemzeti szinten a tagállamoknak több állami beruházást kell a közlekedésbe irányítaniuk a keresztfinanszírozás fokozottabb alkalmazásával és a közlekedési bevételek közlekedési beruházásokra történő elkülönítésével. Tehát életképes, profitábilis közlekedési fejlesztésekre költenék az uniós kohéziós forrásokat, a megtermelt pénz egy részéből pedig újabb közlekedési programokat kellene megvalósítani.
Draghi egy másik javaslata szerint az EU-nak egyedi intézkedéseket kellene bevezetnie – a tagállamoknak ezeket kötelezően végre kellene hajtaniuk – az egyes közlekedési módokra vonatkozóan a nemzeti akadályok felszámolása, az interoperabilitás megvalósítása és a rendelkezésre álló összekapcsolási infrastruktúra lehető legjobb kihasználása érdekében.
Az egyes közlekedési szegmensek eltérő prioritásainak fényében az EU-nak számos támogatási eszközt kellene biztosítania az innováció előmozdítására a piaci bevezetésig – áll a javaslatban. A terv szerint a legfontosabb célok és prioritások:
- automatizált vasúti üzemeltetés,
- üzemanyag-takarékos és nulla kibocsátású repülőgépek,
- autonóm felszíni tengeri hajók (MASS),
- az új folyami viszonyokhoz igazodó modern belvízi hajók fejlesztése, gyártása és használata.
A jelentés szerint az EU-nak adott esetben a szabályozás és a támogatások globális aszimmetriáira is reagálnia kell egy sor eszközzel. Bár a globális vezető szerep célkitűzései iparágtól függően eltérőek, az EU-nak a kereskedelempolitika fő elveivel összhangban valamennyi iparágat kereskedelmi intézkedésekkel kell támogatnia – így akár szóba kerülhetnek védő- és büntetővámok, különböző unión kívülről érkező termékekre kivetett kvóták.
A közlekedési ágazatra vonatkozó konkrét intézkedések közé tartoznak az innovatív és fenntartható megoldásokat jutalmazó közbeszerzési eljárások, a külföldi vállalatok uniós üzleti gyakorlatának átfogó vizsgálata, valamint egy uniós exporthitel-eszköz.
Draghi szerint az EU-nak a jövőbeli bővítésre is fel kell készülnie azáltal, hogy tovább erősíti a szolidaritási sávokat Ukrajnával és Moldovával a szárazföldi és folyami közlekedési infrastruktúrába való beruházásokkal. Tervének része Moldova és a hat nyugat-balkáni partner becsatolása a TEN-T-be; valamint a szabványok és a közösségi vívmányok közös összehangolása, támogatva a bővítési országokat abban, hogy az EU még jobban kiterjessze határait.
Címlapkép forrása: EU
