A versenypolitika az EU belső piacának egyik alapköve, amely biztosítja a tisztességes versenyt, megakadályozva a kartelleket, a piaci dominancia visszaéléseit és a káros fúziókat. A fogyasztók ritkán veszik észre, de ez az egyik legfontosabb uniós vívmány, amelynek hála a termékek, valamint szolgáltatások árát és minőségét a szereplők közötti versenykényszer szabályozza.
Nem véletlenül ebben a szabályozási keretrendszerben látja a belső piac, valamint az uniós versenyképesség megvédésének legfőbb eszközét is az Európai Bizottságnak készített anyagában Mario Draghi is.
Az uniós felügyelet alá tartoznak az állami támogatásokra vonatkozó szabályok is, amelyek megakadályozzák, hogy az országok torzítsák a versenyt szubvenciós háborúkkal. Magyarországon a kormány ugyan gyakran ad költségvetési ösztönzőket az egyes cégeknek, nettó haszonélvezője az EU-s rendszernek: az unió GDP-jének 1,2 százalékát sem teszi ki a magyar gazdaság, míg Németország a 25 százalékát, így sokkal több forrása lenne a cégek támogatására.
Mivel azonban korlátozottak az ilyen lehetőségek a németeknél is, nem licitálhatják felül a magyar ösztönzőket sem.
Az újonnan bevezetett Külföldi Támogatásokról szóló Rendelet (Foreign Subsidies Regulation, FSR) ezt a megközelítést a nem uniós országokból érkező támogatásokra is kiterjeszti, ami a most kiadott, az Európai Unió versenyképességét javítani hivatott Draghi-jelentés szerint az egyik legfontosabb eszköz arra, hogy az államszövetség talpon maradjon a globális riválisokkal szemben.
Mint a javaslatcsomagban írják, az FSR jelenlegi keretei azonban módosítása szükséges, különösen az innovációra épülő szektorok növekvő dominanciája miatt, ahol a versenyt gyakran a digitális technológiák és márkák vezérlik. A legjobban Kína előretörése mutatja ezt, amely a nemzetközi kereskedelmi szabályokat is áthágva tőkésítette fel modern ipari vállalatait, hogy azok hamarabb építhessék ki termelőkapacitásaikat, a veszteségeiket kipótolták a növekedés fázisában, így egy-egy iparágban – például az akkumulátorgyártásban – tisztességtelen előnyre tettek szert.
Vagyis Draghi szerint az FSR-t a belső piacon megtelepülő – akár beruházó, akár felvásárló – unión kívüli cégekkel szemben is szigorúbban kellene alkalmazni. Valamint erősebb jogköröket adna a Bizottságnak, hogy betarthassák a szabályokat.
Az innovációra is figyelni kellene a felvásárlásoknál
Draghi stratégiája kiemeli, hogy a versenyhatóságoknak a technológiai szektorban, ahol az innováció gyors ütemű, a fúziók értékelésénél nemcsak az azonnali árhatásokat, hanem a jövőbeni innovációs potenciált is figyelembe kell venni. Ez összetett értékelést igényel, amelyhez több forrásra és frissített iránymutatásokra van szükség, vagyis szerinte megint csak több jogkört és több forrást kellene adni az uniós hatóságoknak. Az erősebb verseny általában alacsonyabb árakat és nagyobb innovációt eredményez, ám az empirikus adatok azt mutatják, hogy a verseny az elmúlt évtizedekben globálisan visszaesett. Az ár-költség marginok és a nyereségesség növekedtek, az ipari koncentráció szintjei pedig emelkedtek.
A stratégia több kulcsfontosságú intézkedést is javasol. Elsőként, a DG COMP, az EU versenyhatóságának döntései során nagyobb hangsúlyt kellene helyezni az innovációra és a jövőbeni versenyre. A jelenlegi szerződéscikkelyek elég tágak ehhez, de a működési gyakorlatok változtatása és az iránymutatások frissítése elengedhetetlen. Például a fúzióban részt vevő felek bizonyítékot szolgáltathatnának arra, hogy egyesülésük növeli az innovációs képességet és ösztönzést.
Másodsorban, egyértelmű iránymutatásokat és sablonokat kellene biztosítani a versenytársak közötti együttműködéshez. A horizontális együttműködési megállapodások, amelyek szükségesek az R&D befektetésekhez és a fenntarthatósági átmenetekhez, egyértelműbb kereteket igényelnek. Például a kritikus nyersanyagok terén az együttműködés nagy előnyökkel járhatna az európai fogyasztók számára.
Harmadsorban, úgy vélik a jelentés készítői, hogy a DG COMP értékeléseibe be kell építeni a biztonsági és reziliencia kritériumokat is. Draghi szerint az olyan stratégiai szektorokban, mint a védelem, az energia vagy az űripar, a gazdaság ellenállóképességét növelő együttműködési formák különösen fontosak lehetnek, kiváltképp a jelenlegi geopolitikai feszültségek közepette.
Negyedsorban, az állami támogatásokat az iparpolitikai hatékonyság növelésére kellene felhasználni. Bár a pandémia és az energiaválság alatt enyhítették az állami támogatások szabályozását, Draghi szerint fontos lenne visszatérni a normál szabályozáshoz, miközben uniós szinten koordinált támogatásokat nyújtanak a stratégiai ágazatokban. Az olyan eszközök, mint az IPCEI (Közös Európai Érdekű Fontos Projektek) fontos szerepet játszhatnak az innováció előmozdításában.
Végezetül, az új versenyjogi eszközök (NCT) bevezetését javasolja négy területen: a hallgatólagos összehangolás, a fogyasztóvédelmi szempontból kockázatos piacok (főként a digitális szolgáltatások esetében), a gazdasági reziliencia gyenge területei, és a korábbi végrehajtási intézkedések utólagos ellenőrzése.
Minden piaci dominancia, még a technológiai is káros
Draghi stratégiájának ötödik eleme a nyílt hozzáférés, az interoperabilitás és az EU-szabványok ösztönzése állami támogatásokon és egyéb versenypolitikai eszközökön keresztül. A Digitális Piacokról szóló jogszabály (Digital Market Act, DMA) már jelentős előrelépést tett ezen a téren, különösen a digitális piacok területén, ahol a nyílt hozzáférés és az interoperabilitás elősegíti a versenyt. Ezt a jelentésben úgy fejtik ki, hogy ha különböző rendszerek, technológiák vagy eszközök képesek együttműködni és adatokat cserélni egymással szabványosított módon, akkor az megakadályozza, hogy a szolgáltatások és termékek kizárólag egy-egy vállalat saját rendszereire korlátozzák.
Példaként említik erre, ha egy állami támogatás járműtöltő infrastruktúrára irányul, a támogatás odaítélésének feltétele lehetne, hogy a töltők interoperábilisak legyenek, tehát különböző autómárkák és rendszerek is képesek legyenek használni azokat.
Ez az elemzés szerint csökkenti a piaci koncentrációt, növeli a választási lehetőségeket a fogyasztók számára, és elősegíti a versenyt.
A hatodik javaslat az újonnan bevezetett DMA és az FSR eszközök hatékony érvényesítésére vonatkozik. Draghi szerint a DG COMP-nak megfelelő forrásokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy sikeresen alkalmazza ezeket az új szabályokat. Mivel ezek az új hatáskörök speciális tudást igényelnek, a technológiai szektor, valamint a nemzetközi adózás és pénzügyek területén szükséges további szakértőket felvennie az Európai Bizottságnak. De az új feladatok ellátása megköveteli a tagállami versenyhatóságok alaposabb felkészítését és a szakmai kapacitások bővítését.
A hetedik javaslat a versenypolitikai döntések utólagos ellenőrzésének megerősítését szorgalmazza: a tervezet szerint a DG COMP-nak meg kellene követelnie, hogy egyes versenyügyi döntésekben részt vevő felek rendszeresen jelentést tegyenek olyan mutatókról, amelyek alapján a versenyhelyzet változását a döntések utáni időszakban is értékelni lehetne. Ez megkönnyítené a versenypolitika érvényesítését, és lehetővé tenné, hogy az uniós szakhatóság az új információk alapján gyorsabban és hatékonyabban lépjen közbe, ha a verseny torzulása vagy problémák merülnének fel.
Az új versenyszabályozási eszköz (New Competition Tool, NCT) bevezetése Draghi stratégiájának nyolcadik fontos eleme. Az NCT négy területre összpontosítana: a hallgatólagos összejátszás, a fokozott fogyasztóvédelem szükségessége, a gazdasági reziliencia gyengesége és a korábbi versenyügyi döntések utólagos ellenőrzése. Az NCT lehetővé tenné a DG COMP számára, hogy piacvizsgálatot végezzen, majd az alapján konkrét megoldási javaslatokat dolgozzon ki a versenytorzulások megszüntetésére.
Az utolsó javaslat a döntéshozatali folyamatok gyorsítását és az előrejelezhetőség növelését célozza. Draghi szerint a versenyügyi esetek, mint például az Intel-ügy, évtizedekig elhúzódnak, ami gátolja a versenypolitika hatékonyságát. A 2023-as Fúziós Egyszerűsítési Csomag (Merger Simplification Package, MSP) jó példa arra, hogyan lehetne felgyorsítani a bürokratikus folyamatokat, de ezt a megközelítést a versenypolitika minden területére ki kellene terjeszteni. Egyértelmű iránymutatásokat kellene kidolgozni olyan kérdésekben is, mint például, hogy mely nem bejelentendő fúziók vizsgálhatók felül, milyen együttműködések tekinthetők jogszerűnek, és milyen állami támogatási programok nem torzítják a versenyt.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
