Új-Kaledónia stratégiailag fontos helyen fekszik a Dél-Csendes-óceánon, valamint ásványkincsekben gazdag, emiatt régen fáj rá több nagy- és középhatalom foga. A terület lakossága sokszínű, beleértve az őslakos kanakokat, a francia gyarmatosítók leszármazottait és különböző ázsiai kisebbségek – így kínaiak, vietnamiak is – a szigetre költöztek. A francia terület nevével leginkább azért lehetett többször belefutni a híradásokban, mert az elmúlt tíz évben többször tartottak függetlenségi referendumot. Az 1998-as Nouméa-i megállapodás három népszavazás megtartását írta el, és a szavazók minden alkalommal úgy döntöttek, hogy Új-Kaledónia Franciaország része marad. A legutóbbi, 2021-es népszavazást azonban a függetlenséget támogatók bojkottálták, ami feszült politikai környezetet eredményezett.
Új-Kaledónia az Európai Unió tengerentúli országai és területei (TOT) közé tartozik, de nem része az államszövetségnek. Brüsszel azonban azt szeretné, ha a szigetek fontos szerepet játszanának a Kínától és Oroszországtól való függőségének csökkentését célzó stratégiai függetlenségi terveiben, mivel bőséges lítium- és nikkelkészletek vannak a szigeteken, amelyek fontos nyersanyagforrást jelentenének a zöldátálláshoz.
Idén azért vetődött újra a figyelem Új-Kaledóniára, mert 2024. májusában zavargások törtek ki a szigetek, amelyeket egy ellentmondásos választási reform robbantott ki. Utóbbi célja a tartományi választások feltételeinek megváltoztatása volt, amelynek legvitatottabb része a „befagyasztott választókörzetekről” szóló záradék megszüntetése volt, amely már nemcsak az 1998 előtt ott lakókra és leszármazottaikra korlátozná a szavazati jogot a szigeteken. A francia kormánynak a választókörzet kiterjesztésére irányuló kísérlete a függetlenséget támogatók ellenállásába ütközött, akik szerint ez „a kanak nép politikai erejének felvizezésére irányuló törekvés.”
Kína és Oroszország a háttérben?
Emmanuel Veron, Kína és az indo-csendes-óceáni térséggel foglalkozó geopolitikai szakértő szerint az új-kaledóniai zavargások egy nagyobb destabilizációs kampány részei, amelyben belső és külső szereplők egyaránt részt vesznek. Veron a Portfolio-nak kiemelte Azerbajdzsánt, mint kulcsfontosságú szereplőt, mivel Baku helyi politikai pártokat hívott meg nemzetközi csúcstalálkozókra, hogy aláássa a francia kormány hatalmát Új-Kaledóniában, amiért Párizs segítette Örményország katonai kapacitásainak fejlesztését.
Veron azonban arra utalt, hogy Azerbajdzsán az akcióit valószínűleg más hatalmakkal, nevezetesen Oroszországgal és Kínával hangolta össze. Baku ugyan egymaga is képes destabilizációs és beavatkozási kampányokat folytatni, de a szakértő szerint szüksége lehetett stratégiai támogatásra, amely más, hozzá közel álló hatalmaktól érkezhetett, amelyek kikezdenék a nyugati központú világrendet, ez pedig leginkább Pekingre és Moszkvára illik.
Veron hozzátette, hogy Kína érdeklődése Új-Kaledónia iránt nem újkeletű, kifejtette, hogy az ázsiai ország a területet potenciális stratégiai célpontnak tekinti a Csendes-óceán déli részén. Veron megjegyezte, hogy „a kínai állam már évekkel ezelőtt újra kapcsolatba lépett az új-kaledóniai kínai diaszpórával. Ebbe a csoportba tartoznak a kantoni és fujiani származásúak, valamint az Új-Kaledóniába vándorolt délkelet-ázsiaiak is.”
Kína helyi kisebbségek befolyásának kihasználására irányuló stratégiája része annak a szélesebb körű törekvésnek, hogy növelje befolyását a Csendes-óceán déli részén, gyengítve az Egyesült Államok pozícióját a térségben.
Még az EU stratégiája is kockára került
Az új-kaledóniai konfliktus eszkalálódása jelentős gazdasági és stratégiai következményekkel járna az Európai Unió számára. A terület gazdag lítium- és nikkellelőhelyei kulcsfontosságúak az EU zöld átállásához, mivel így Kínától független ellátási láncokat alakíthatna ki. Ezenkívül Franciaország katonai jelenléte Új-Kaledóniában és Francia Polinéziában döntő fontosságú az EU stratégiai pozíciója szempontjából az Indo-csendes-óceáni térségben.
Veron hangsúlyozza, hogy a destabilizációs kampány, bár gazdasági következményekkel jár, alapvetően geostratégiai kérdés. „Franciaország rendelkezik Európa legképzettebb haditengerészetével, ami létfontosságú az EU befolyásának fenntartásához az Indo-csendes-óceáni térségben” - mondja Veron. Új-Kaledónia elvesztése ezért gyengítheti az EU befolyását és diplomáciai képességeit is a Dél-Csendes-óceánon.
Ha Új-Kaledónia függetlenné válna, Veron szerint nem valószínű, hogy Ausztrália vagy más európai országok próbálnák meg kiterjeszteni a befolyásukat a területre. Ehelyett valószínűleg kínai befolyás alá kerülne, ami megváltoztatná az erőviszonyokat a régióban.
Bizonytalan jövő
Új-Kaledónia jövője a zavargások elülésével, a függetlenségi választásuk után továbbra is bizonytalan. Veron több lehetséges forgatókönyvet is valószínűnek tart, köztük a folytatódó destabilizációt és a külső szereplők, például Oroszország vagy Kína által támogatott függetlenségi követelések újbóli felerősödését. Egy másik lehetőség a szeparatista törekvések háttérbe szorulása, amihez Franciaország és szövetségeseinek – akár az Európai Uniónak – a stabilizációs lépései szükségesek.
Veron hangsúlyozza, hogy Kína érdekei Új-Kaledónián túlmutatnak. „Ez egy nagyobb kínai stratégia része az indo-csendes-óceáni térségben” - jegyzi meg Veron.
Új-Kaledónia csak egy darabja a kirakósnak. Peking az egész régióban kihasználja a gyengeségeket, hogy kiterjessze befolyását
– tette hozzá a Portfolio-nak.
Címlapkép: Tüntetők vonulnak a Kanaky melletti szolidaritási tüntetésen a franciaországi Párizsban 2024. május 25-én, szombaton. A 270 000 lakosú csendes-óceáni területen május 13. óta zavargások dúlnak, amikor erőszak tört ki a választójog több lakosra való kiterjesztésének tervei miatt, ami a kanakik őslakosai szerint csökkentené választási befolyásukat. A fotó forrása: Nathan Laine/Bloomberg via Getty Images
