Az éghajlatsemleges gazdaságra való átállás fokozza a kritikus nyersanyagok, köztük a ritkaföldfémek iránti keresletet. A listázott kritikus fontosságú nyersanyagok, amelyek a periódusos rendszer 17 eleméből állnak, elengedhetetlenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák, mint az elektromos járművek és szélturbinák gyártásához. Az irántuk meglévő globális kereslet exponenciálisan növekedni fog, különösen a neodímium és diszprózium esetében, amelyek iránti kereslet 2030-ra várhatóan 4–5-szörösére, 2050-re pedig 11–13-szorosára növekszik. Azonban a jelenlegi kínálat erősen koncentrált, lényegében Kína kezében van, amely a nehéz ritkaföldfémek 100%-át és a könnyű elemek 85%-át dolgozza fel. Ez a koncentráció és a növekvő geopolitikai feszültségek komoly megoldandó kihívás elé állítják az EU számára az ellátásbiztonság garantálását – kezdi tanulmányát a Centre for European Policy Studies (CEPS).
A kérdés most az európai versenyképesség erősítése kapcsán egyre hangsúlyosabbá válik, mivel a ritkaföldfémek alapvető fontosságúak az elektromos járművek, szélturbinák, napenergiás rendszerek és számos más technológia gyártásában, amelyek nélkülözhetetlenek a fenntartható jövő biztosításához és az EU önellátásához. Az olyan anyagok, mint a neodímium, diszprózium, terbium és lantán, különösen fontosak az állandó mágnesek gyártásában, amelyek a legtöbb modern elektronikai eszköz alapvető alkotórészei.
Az ilyen mágnesek különösen fontosak az elektromos járművek motorjaiban és a szélturbinák generátoraiban. Mind a kettő olyan ágazat, ahol az EU-s szereplők már segítséget kértek az Európai Bizottságtól a kínai dominancia miatt, becslések szerint a jelenlegi nehézkes ellátás, gyártási problémák hosszú távon egymilliónál is több európai munkahelyet veszélyeztetnek.
Nem véletlen, hogy Brüsszel mind a két ágazat támogatására új programokat dolgoz ki jelenleg is, valamint szubvenciós vizsgálatokat indítottak, mert a kínai dominancia nemcsak az ellátási láncok uralásának köszönhető, hanem annak is, hogy Peking tisztességtelen módon támogatta a gyártási kapacitások kiépítését ezekben a szektorokban.
Első lépésként az EB vámokat vetett ki a kínai gyártmányú e-autók importjára, és várhatóan hasonló lépésről döntenek majd a szélturbinák esetében is. Azonban a vámok nem oldják meg az EU alapanyaghiányból adódó versenyhátrányát.
A szemétben van a függetlenség kulcsa
A CEPS friss tanulmánya számos akadályt azonosított a ritkaföldfémek, különösen a permanens mágnesek gyártásánál. Erre gyógyírt az újrahasznosítási értékláncok fejlesztésében látnak. Csakhogy itt is számos kihívással szembesül az EU a politikai, gazdaságossági oldalon, de a technológia területén is jelentkeznek nehézségek.
Az egyik legfontosabb politikai akadály az, hogy hiányoznak a jogi követelmények az EoL (end-of-life) termékek címkézésére vagy megjelölésére, amelyek mágneseket tartalmaznak. Ez az információhiány megnehezíti az újrahasznosítási folyamatot, mivel a szemetet feldolgozóknak manuálisan kell kinyerniük és elemezniük a mágneseket, hogy megállapítsák azok típusát és összetételét. Szakértők szerint a digitális technológiák és kötelező termékútlevelek bevezetése megoldhatná ezt a problémát.
Egy másik jelentős szabályozói oldalon jelentkező probléma, hogy nem kapnak megfelelő pénzügyi ösztönzőket – közvetlen támogatásokat, adókedvezményeket – a másodlagos piacok és K+F programok. Az EU és a nemzeti kutatás-fejlesztési finanszírozás igénylésével kapcsolatos nehézkes és bonyolult bürokrácia szintén elrettentő tényező a vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozásoknak.
A tanulmány rávilágít arra is, hogy nincsenek specifikus célkitűzések az új, ritkaföldfémeket tartalmazó termékeknél arra, hogy mekkora részt tegyenek ki az újrahasznosított anyagok, de az EoL termékek visszanyerési céljaira.
Leegyszerűsítve a fő gond az, hogy az EU szeretné, hogy újrahasznosítsák az alapanyagokat, hogy ezzel csökkentse nyersanyagfüggőségét, de csak az igényt fogalmazza meg, a pontos módokat se nem írja körül, se nem támogatja a célszintek elérését.
Ha viszont ezeket meghatároznák, a szabályozói oldal előírná, valamint ösztönözné, az segíthetné az újrahasznosító ipart, hasonlóan az EU Akkumulátor Szabályozás keretében bevezetett kötelező visszanyerési limitjeihez, amelyek olyan anyagokra vonatkoznak, mint a kobalt, lítium és nikkel. Ezenkívül az EoL termékek EU-n belüli mozgatására vonatkozó bonyolult jogi keret egyszerűsítése szükséges a hulladék újrahasznosításának elősegítése érdekében. A hiteles tanúsítási rendszerek hiánya az újrahasznosított mágneseknél csökkenti a bizalmat azok minőségében és teljesítményében.
Túl olcsó újat venni
Gazdasági szempontból a termékek szétszereléséhez szükséges magas munka- és időköltségek befolyásolják az újrahasznosítás gazdasági életképességét. Az újrahasznosított mágnesek gyakran drágábbak, mint az elsődleges anyagokból előállítottak, ami megnehezíti a rentabilitás elérését. Ráadásul minél inkább támogatja Kína az új alapanyagokból termelő mágnesipart, az első felhasználásút termékek jelentős árelőnnyel rendelkeznek, ami tovább bonyolítja az újrahasznosítási piac fejlesztését az EU-ban. A ritkaföldfémek alacsony árai és magas árvolatilitása bizonytalanságot okoz az újrahasznosítás jövedelmezőségével kapcsolatban – írja elemzésében a CEPS.
Itt egy háztartási hasonlathoz nyúlva: a fő probléma az, ahogy egyszerűbb a tönkrement telefon helyett egy újat venni, mint megszereltetni a régit, ráadásul sokszor olcsóbb is így tenni, ugyanez igaz arra is, hogy szétszerelt termékekből nyerjenek mágneseket vagy más ritkaföldfémeket, ha a piacon olcsóbb egy a gyárból most kikerült termék.
Emellett az ellátási láncnál mutatkozó nehézségek közé tartozik az uniós belsőpiaci kapacitások hiánya a bányászatban, finomításban és mágnesgyártásban, amelyek elengedhetetlenek az újrahasznosítási ipar fejlesztéséhez. A mágnesek termékekben való változatos felhasználása bonyolítja az újrahasznosítási folyamatot, különösen az információ hiánya miatt a mágnesek tartalmáról és helyéről. Az újrahasznosítási folyamat széttöredezett, nincs teljes újrahasznosítási lánc, amely összeköti az összes szereplőt. Az EoL termékek jelenlegi mennyisége, amelyek mágneseket tartalmaznak, túl kicsi ahhoz, hogy ösztönözze az újrahasznosítási folyamatok méretnövelését. A jövőbeli kereslet és kínálat bizonytalanságai kihívásokat jelentenek az újrahasznosítási piac számára.
A technikai akadályok közé tartoznak a mágnesek fizikai tulajdonságai és alacsony koncentrációjuk a termékekben, ami bonyolulttá és anyagveszteséggel járóvá teszi az extrakciót. A mágnes hulladék hidrogénfeldolgozási (HPMS) folyamata magas tisztaságú alapanyagot igényel, és érzékeny a szennyeződésekre, mint például a mágnesek bevonatai és ragasztók. Az EU-ban hiányoznak az ipari méretű mágnes újrahasznosításához szükséges mérnöki készségek és szakértelem.
Van megoldás, csak cselekedni kéne
A tanulmány több javaslatot is megfogalmaz a problémák kezelésére, mint például kötelező címkézési követelmények bevezetése, újrahasznosított tartalom célok és anyag-visszanyerési célok meghatározása. Nemzetközi együttműködés és ipari szövetségek segíthetnek az új megoldások felfedezésében. A technikai kapacitás és mérnöki készségek fejlesztése is létfontosságú a mágnes újrahasznosítási ipar kialakításához az EU-ban.
A CEPS-vizsgálata arra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi szabályozási hiányosságok kezelése és egy hosszú távú stratégia kidolgozása elengedhetetlen a ritkaföldfémek újrahasznosításának sikeréhez az EU-ban. Az intézkedéseknek célzottan kell megoldaniuk az értéklánc mindkét végén jelentkező problémákat: az upstream (ökodesign és információs követelmények) és a downstream (újrahasznosítási célok és pénzügyi ösztönzők) oldalán is.
Az elemzés szerint számos jövőbeli kutatási lehetőség adja magát, beleértve az erősebb nemzetközi együttműködést is. Az EU-ban és a világ más részein élő és dolgozó szakértők tudásmegosztásával fejleszteni lehetne a visszanyerési technológiákat, hogy költséghatékony lehessen az újrahasznosítás és árban is versenyképes legyen az új termékekkel.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
