Ursula von der Leyen az újraválasztása előtt beszédében az Európai Parlament előtt vázolta fel egy erős, önálló EU-ról szóló jövőképét. Egy erősebb, egységesebb és globálisan aktívabb Európai Unió képét festette le, amely képes szembenézni a jelenlegi és jövőbeli kihívásokkal. Hangsúlyozta, hogy az EU-nak meg kell erősítenie stratégiai autonómiáját, különös tekintettel az energiafüggetlenségre és a digitális szuverenitásra. Kiemelte, hogy az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a klímavédelemben és a zöld átmenetben, ugyanakkor biztosítania kell, hogy ezen törekvések ne ássák alá a nemzetközi fejlesztési célokat.
Von der Leyen rámutatott arra is, hogy az EU-nak ki kell építenie egy erős, diverzifikált ellátási láncot a kritikus nyersanyagok számára, különösen Afrikával való partnerségeken keresztül. A 300 milliárd eurós Global Gateway terv keretében az EU célja, hogy fenntartható, átlátható és magas színvonalú infrastruktúrát építsen ki világszerte, alternatívát kínálva a kínai Övezet és Út (Belt and Road Initiative-hoz) képest.
Emellett pedig az Európai Unióban a védelem- és biztonságpolitika témáját is új szintre emelné, hogy Donald Trump újbóli amerikai elnökké választása után se legyen védtelen az államszövetség. Megerősítené az európai hadipart, a katonai együttműködéseket új szintre emelné, hogy a NATO-ban az uniós szövetségi rendszer egy megkerülhetetlen szereplő legyen.
Lényegében tehát azt vázolta, hogyan lehet valódi nagyhatalom az Európai Unió.
A gazdaságbiztonsághoz egy önálló EU kell
Az elmúlt időszak válságai – a koronavírus-járvány, az orosz-ukrán háború és az energiakrízis – rávilágítottak arra, hogy az EU nem elég önálló, alapanyagellátása Kínától, biztonsága pedig az Egyesült Államoktól függ. Von der Leyen már az előző ciklusában, a háború kitörésekor is meghirdette gazdaságbiztonsági stratégiáját, de az elmúlt időszakban még hiányzott a valódi akarat a programból. Második ciklusa elején viszont könnyen támogatókra találhat ezen terve végrehajtásában.
A már eddig megismert új, diverzifikációra hangsúlyt helyező paradigmában a fejlesztési együttműködés egyre inkább a kemény hatalom eszközeként és befolyásolási módszerként jelent meg, amely az EU stratégiai autonómiáját és gazdasági biztonságát hivatott erősíteni. Az európai érdekek központi szerepet játszanak az uniós fejlesztési együttműködési stratégiájában a partnerországokkal: vagyis az EU olyan afrikai vagy délkelet-ázsiai beruházásokat támogatott, amelyek a saját gazdasági érdekeit is kiszolgálták, ami bizalmatlanságot keltett a harmadik országokban – írja elemzésében a Center for Global Development, vagyis az EU egy önző szereplő képében jelent meg.
Pedig nem így indult mindez: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2019-ben kijelölte egy „geopolitikai bizottság” célját, és első hivatalos útja az EU-n kívül Addisz-Abebába, az Afrikai Unió központjába vezetett, jelezve, hogy Afrika prioritást élvez az EU számára. Az EU 2020-ban kiadott egy közös közleményt „Egy átfogó Afrika-stratégia felé” címmel, amely együttműködést javasolt az energiahozzáférés, a digitális átalakulás, a migráció és más kérdések terén.
Az elmúlt öt évben azonban több válság is letekerte uniós az ambíciót, az ígéreteit pedig nem tartotta meg az államszövetség. A koronavírus-világjárvány során az EU országai először felhalmozták, majd kidobták a vakcinákat, miközben az uniós radikálisan eltérő megközelítést alkalmazott a gázai háború és más világkonfliktusok, illetve az ukrajnai háború esetében. Utóbbinál hatalmas támogatásokat fizetett ki, míg előbbieknél megállt a hangzatos nyilatkozatok kiadásánál.
Ezek az inkonzisztenciák aláásták az EU hitelességét mind a nemzetközi színtéren, mind saját alapértékei szempontjából, amelyek a társadalmi igazságosságot, a fenntarthatóságot és az inkluzivitást, valamint a multilaterális fellépést foglalják magukban.
Az EU számára az a kihívás, hogy újra definiálja globális szerepét, és egy harmadik nagyhatalmi szereplőként jelenjen meg a nemzetközi porondon. Ehhez az uniónak vissza kell térnie alapvető értékeihez, és hangsúlyt kell fektetnie a szociális értékekre és a nemzetközi együttműködés fontosságára. A CGD elemzői szerint ebben fontos, hogy teljesítenie kell fejlesztéspolitikai ígéreteit, önző partner helyett – amely kép Kínáról és az Egyesült Államokról is kialakult már a harmadik országokban – egy megbízható együttműködő szereplővé kell válnia.
A 2028-2034-es többéves pénzügyi keret (MFF) kidolgozása során az EU-nak meg kell találnia az egyensúlyt saját érdekei és értékei között. Ez az időszak meghatározza az Európai Unió jövőbeni külső szerepvállalását és nemzetközi kapcsolatait, különösen a relevanciáját, hitelességét és hatását mint jelentős globális szereplőt. Egy ilyen stratégiai irányváltás lehetővé teheti az EU számára, hogy újra egyensúlyba hozza a globális fejlesztési célokat és gazdaságbiztonsági érdekeit, de valódi partnerségeken keresztül – foglalja össze a Center for Global Development, hogyan válhat Kína és az Egyesült Államok egyenrangú kihívójává az unió.
A szakértők szerint az EU-nak most kell lépnie, hogy megőrizze és továbbfejlessze globális szerepét. Ehhez szükséges egy stratégiai irányváltás, amely összhangban áll az EU alapvető értékeivel és érdekeivel – pont úgy, ahogy azokat Ursula von der Leyen csütörtökön vázolta az Európai Parlament előtt. Az EU-nak el kell kerülnie a polarizációt, és egy harmadik hatalmi csomópontként kell megjelennie, amely képes egyensúlyt teremteni a nemzeti érdekek és a globális fejlesztési célok között.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
