Az európai parlamenti választások utáni első hivatalos csúcstalálkozóra néhány hete még fontos kérdések megvitatását tervezték, például hangsúlyos lett volna a gazdasági programokról szóló téma, ahogy az európai védelmi ipari és kapacitásfejlesztési ügyeknél is valódi döntéseket akartak elérni. Aztán ahogy közeledett a június 27-28-ra meghirdetett csúcstalálkozó, úgy kezdték el tompítani a napirendet, hogy az egyetlen érdemi és fontos napirendi pont az uniós csúcsvezetőinek elosztásáról szóló egyeztetés legyen – bár ennek eredményére is alacsony oddsokkal lehetett fogadni, tudni lehetett a papírformát.
Az ambíciók folyamatosan mentek lejjebb, a Portfolio-nak több uniós tisztviselő és tagállami diplomata is elmondta a helyszínen, hogy a cél az lett, hogy a lehetséges maximumot hozzák ki a tárgyalásokból.
Ennek részben az volt az oka, hogy Németországban a koalíciós kormány még mindig szenved a 2025-ös költségvetés összeállításával, amit nehezít az is, hogy az EP-választások Olaf Scholz Szociáldemokrata Pártja, a Zöldek és a Német Szabaddemokrata Párt is nyalogatja még a sebeit. Másrészt Emmanuel Macron francia elnök is oroszrulettbe kezdett, miután az uniós voksoláson leszerepelt a Renaissance nevű pártja a Marine Le Pen és Jordan Bardella vezette szélsőjobbos Nemzeti Tömörüléssel szemben, ezért előrehozott választásokat írt ki.
Az Európai Tanács épületében a tagállami diplomaták is sokkal kevésbé a tanácsteremben folyó tagállami vezetői vitáról beszélgettek, ha lemerészkedtek az újságírók közé, sokkal többször került szóba a francia választásokról szóló esélylatolgatás, főleg azután, hogy a Telegraph megírta, a Nemzeti Tömörülés biztonsági szakpolitikusa egy állítólagos orosz ügynök. Mellette még arról mentek találgatások, hogy Giorgia Meloni olasz, valamint Orbán Viktor magyar miniszterelnökök mennyire tudják kibillenteni a csúcsvezetőkről szóló vitát.
Mind a két vezető jelezte, hogy miután az EP-választásokon megerősödtek a szélsőjobboldali és keményvonalas jobboldali pártok, tisztességtelennek tartják, hogy a csúcspozícióknál kihagyják őket az osztozkodásból a mérsékelt pártcsaládok, így az Európai Néppárt, a Szocialisták és Demokraták, valamint a liberális Renew.
Azonban mivel ennél a döntésnél nem kellett konszenzus, nagyjából borítékolható volt, hogy Ursula von der Leyent újrajelöli a Tanács az Európai Bizottság élére, sorsát az Európai Parlament szavazására hagyva. Az pedig biztos volt, hogy a nem rég egy botrány után leváltott Antonio Costa lehet az ET-elnök novembertől, Kaja Kallas észt miniszterelnök pedig átveheti az uniós külügyi főképviselői posztot.
Valójában politikai kötelező körnek tartották, hogy az Európai Konzervatívok és Demokraták pártcsaládot vezető Meloni elégedetlen a névsorral, míg Orbán Viktor már tavaly jelezte, hogy Ursula von der Leyent elfogadhatatlan jelöltnek tartják.
A Portfolio több tisztviselővel is beszélt a csúcson, akik elmondták, hogy muszáj a választói felé kommunikálni mind a két vezetőnek, hogy átverve érzik magukat, miközben bármelyik nemzeti parlamentben ugyanígy nézne ki a vezetői posztok leosztása.
„Nincs többsége a szélsőjobboldalnak az EP-ben, a mérsékeltek koalíció meg összezárt. Nehezen hiszem, hogy Orbán Viktor nem röhögne, ha valaki azt mondaná, hogy a KDNP helyett az ellenzéki összefogásnak kellett volna miniszteri székeket adnia 2022-ben, mert több szavazatot értek el, mint amilyen támogatása a KDNP-nek lehetne” – viccelődött egy német diplomata, amikor az olasz és magyar miniszterelnök vitájáról kérdeztük.
Pillanatnyi izgalmakat két dolog hozott: kiderült, hogy a Fidesz-KDNP kezdeményezte, hogy egy szuverenista frakciót alakítsanak a kelet-közép-európai országok pártjai az EP-ben. A tervek szerint a szlovák Smer, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS), valamint a Fidesz állt volna össze kisebb szlovén és cseh pártokkal. Aztán este már kiderült, hogy a PiS nem hagyja ott az ECR-t, de más lehetséges jelöltek is inkább maradnak valamelyik nagy frakcióban, nem feladva a jól fizető szakbizottsági helyeket.
Így a politikai dráma végül azzal ért véget, hogy Meloni tartózkodott a von der Leyenről szóló szavazáson, a Costát és Kallast pedig leszavazta. Orbán Viktor végül pont az újrázni akaró EB-elnök és az észt miniszterelnök ellen voksolt, de Costát támogatta. Ezzel hamar véget is ért a vita, éjfélkor már csak a kötelező sajtótájékoztatókra tartottak a vezetők, a Georgiáról és az ottani demokratikus helyzetről szóló egyeztetést meghagyták a serpáknak.
Meglepő fordulat az volt, hogy a következő ötéves időszak politikai iránymutatását meghatározó Stratégiai Menetrend szövegénél kiderült, hogy Németország és Franciaország gyakorlatilag minden ponthoz saját módosító javaslatokat tett. A dokumentum valójában egy kevésbé fontos agenda, ezért Charles Michel távozóban lévő tanácsi elnök gyorsan áttolt egy kompromisszumos szöveget arra hivatkozva, hogy a szövegezést már a kétfordulós képviseleti tárgyalásokon és trialógus egyeztetéseken lezárták.
Akkor miről döntöttek?
Végül lényegében egy kevés érdemi ponttal rendelkező konklúzió született: az elmúlt két évben megszokott módon Ukrajna tekintetében az Európai Tanács elítélte Oroszország háborúját, és megerősítette, hogy továbbra is politikai, pénzügyi, gazdasági, humanitárius, katonai és diplomáciai támogatást nyújt Ukrajnának és népének. Emellett sürgette a katonai támogatás célba juttatásának fokozását, különösen légvédelmi rendszerekre, lőszerekre és rakétákra vonatkozóan.
A Közel-Kelet kérdésében az Európai Tanács újólag elítélte a Hamász és más terroristacsoportok által Izrael ellen elkövetett brutális terrortámadásokat, és megerősítette teljes elkötelezettségét Izrael biztonsága és a regionális stabilitás iránt, de sürgetve az azonnali tűzszünetet a felek között a gázai konfliktusban.
A biztonság és védelem területén a tagállami vezetők a sürgős, azonnali és középtávú védelmi szükségletekről és európai kezdeményezésekről tárgyaltak. Felkérték a Tanácsot, a tagállamokat, a Bizottságot és a főképviselőt, hogy hatásköreikkel összhangban folytassák a munkát valamennyi területen, különös tekintettel a kritikus képességek területét érintő hiányosságokra, az európai védelmi ipari stratégiára (EDIS) és az európai védelmi ipari programra (EDIP) irányuló javaslatra.
A versenyképesség terén az Európai Tanács áttekintette az Eruópai Unió versenyképességének fokozására, gazdasági rezilienciájának biztosítására és az egységes piacban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázására irányuló kezdeményezések terén elért eredményeket. Különösen a tőkepiaci unió esetleges bevezetéséről tárgyaltak, ahol egy eurózónás helyett egy önkéntes csatlakozáson alapuló rendszerről egyeztetnek. Döntés természetesen itt sem lett, felkérték a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy gyorsítsák fel a munkát minden olyan azonosított intézkedést illetően, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valóban integrált piacok jöhessenek létre.
Az egyéb kérdések között szerepelt a migráció, a Fekete-tenger, Moldova csatlakozása és Grúzia ügye, ahol még mindig problémásnak látják, hogy elfogadták a külföldi ügynökökről szóló törvényt. Valódi megállapításokat azonban ez utóbbinál sem tettek.
Az átírt, majd visszatekert Stratégiai Menetrend terén az Európai Tanács elfogadta a 2024–2029-es időszakra szóló szöveget kisebb változtatásokkal. A végső változat szerint az EU versenyképességének növelése érdekében a tagállamoknak és az EU intézményeinek együtt kell működniük az oktatás, a kutatás-fejlesztés, az innováció és a vállalkozások támogatása, valamint a digitális infrastruktúra fejlesztése terén. A klíma változás elleni küzdelem terén a Menetrend előírja, hogy 2050-re klímasemlegessé váljon az EU, és ennek érdekében a tagállamoknak és az uniós intézményeknek együtt kell működniük a megújuló energiaforrások, valamint az energiahatékonyság fejlesztése terén. Továbbá döntöttek a fokozottabb biztonságpolitika és védelmi együttműködés támogatásáról. Mellékesen pedig szerepel majd a napirenden az uniós intézményi reform, amely a bővítési folyamat mindenképpen szükséges, ez pedig magában foglalja a kohéziós és közös agrárpolitika reformját is.
Címlapkép forrása: Portfolio
