Az uniós vezetők ötévente megállapodnak az EU jövőbeli politikai prioritásairól,. Az Európai Tanács elnökének irányításával zajló e kollektív erőfeszítés keretében a vezetők tárgyalnak és együttesen döntenek a Stratégiai Menetrendről, amely lényegében egy iránymutatás csak, de részben ez határozza meg az EP-választások után felálló új Európai Bizottság szakpolitikai munkáját.
A tárgyalások ráadásul már a tavaly novemberi granadai informális csúcson elindultak a spanyol elnökség alatt, most mégis, az utolsó pillanatban majdnem mindegyik tagállam tett kiegészítéseket a szöveghez. Ez azonban még belefért volna a csúcs csütörtöki időbeosztásába,
de mint a Portfolio uniós diplomatáktól megtudta, a tárgyalás előtt Franciaország és Németország gyakorlatilag minden oldalhoz tett kiegészítéseket.
Lényegében ezzel el is dőlt, hogy hiú álom volt az, amivel sok EU-s tagállami kormányfő számolt, hogy már akár csütörtök estére az Európai Tanács csúcstalálkozóját be is fejezhetik, lezárhatják az Ukrajnáról, a Közel-Keletről, a versenyképességről és a csúcspozíciókról szóló vitát. Ehhez képest
Az eredeti javaslat szerint az Európai Unió stratégiai menetrendje a béke, az együttműködés és a gazdasági jólét fenntartására összpontosított volna, mint fő prioritásokra. Annak a javaslatnak a lényege az volt, hogy a világgazdasági verseny, a politikai instabilitás és a nemzetközi rend aláásására irányuló kísérletek által átformált globális politikai tájkép miatt az EU példátlan kihívásokkal néz szembe. E kihívások közé tartozik az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és az új technológiák gyors fejlődése. Mellette pedig olyan általánosabb kijelentés volt, hogy az EU elkötelezett az unió értékeinek fenntartása mellett, mind belső, mind külső téren, mivel azok egy erősebb, virágzóbb és demokratikusabb államszövetség alapjául szolgálnak.
Az is szerepelt a szövegben, hogy a külső fellépések tekintetében az EU célja, hogy stratégiai globális szereplő legyen az új, többpólusú geopolitikai környezetben. Alkalmazkodni fog a folyamatosan változó körülményekhez, és érvényre juttatja a biztonság, a stabilitás, a béke és a jólét előmozdítására irányuló törekvését a szomszédságában és azon túl. Az is benne volt a Stratégiai Menetrendben, hogy az EU szorosan együttműködik majd partnereivel a kölcsönösen előnyös stratégiai partnerségek kialakítása és a közös kihívások kezelése érdekében.
A francia–német javaslat pedig szinte minden pontot kiegészítene.
A Portfolio által is látott szöveg szerint a módosításcsomagjuk a Zöld Megállapodás végrehajtását és továbbfejlesztését követeli, a biztonság- és a védelempolitika terén erősebb és nagyobb katonai és egyéb kapacitásokkal rendelkező Európai Uniót akarnak, amely kiegészíti a NATO-t.
A versenypolitika esetében az európai versenyszabályok és -gyakorlatok felülvizsgálatát akarják, és szerintük lehetővé kell tennünk a konzorciumok létrehozását és a konszolidációt a kulcsfontosságú ágazatokban az európai ellenálló képesség megerősítésére.
A német–francia szöveg szerint szükséges a bővítés előtt egy átfogó uniós intézményi reform, amely lehetővé teszi, hogy az új geopolitikai valóságban gyorsan tudjon reagálni az EU. Ez általánosságban, valamint egy korábbi, a két országtól jövő javaslat szerint a külpolitikai kérdéseknél a konszenzusos szavazás eltörlését jelentené, helyébe léptetve a tagállami vétójogot csorbító minősített többségi szavazást.
Mindezek ráadásul vitás pontok lehetnek, amelyeknél nyilvánvalóan eltérőek a tagállamok érdekei. Magyarország például – Orbán Balázs miniszterelnöki tanácsadó nyilatkozata szerint – egyáltalán nem támogatna és tart aktuálisnak egy ilyen intézményi reformot.
A Politico által megszerzett javaslat szerint meglepő módon a két ország kihúzatná a védelempolitikai kiemelt projektekről és a közös érdekű kezdeményezésekről szóló részt.
Címlapkép forrása: DARIO PIGNATELLI
