Az Európai Bíróság (EUB) úgy döntött, hogy Magyarországnak egy egyszeri 200 millió eurós (közel 80 milliárd forintos) átalányösszeget és napi 1 millió eurós (400 millió forintos) bírságot kell fizetnie minden egyes nap késedelemért, amelyet az EUB korábbi ítéletének való megfelelés késedelme miatt kell fizetnie a menedékkérők befogadásával kapcsolatos ügyben (C-123/22).
Az ügy előzménye, hogy a 2015-ös migrációs hullámra válaszul Magyarország tranzitzónákat hozott létre, amelyeket 2020 decemberében az EU Bírósága jogsértőnek ítélt. Összességében azért, mert a tranzitzónákban biztosított ellátás – higiénia, élelmezés, folyamatos őrizet – minőségét sem tartották elégségesnek, de kifogásolták azt is, hogy a menekültkérelmek benyújtóinak jogorvoslati lehetőségeit is korlátozták, hogy a fellebbezés eredményét nem várhatták meg az ország területén.
Ennek következtében a magyar kormány új eljárást vezetett be, amely szerint a menedékkérelmeket csak akkor bírálják el, ha a kérelmező előzetes szándéknyilatkozatot tett a kijevi vagy belgrádi magyar nagykövetségen, amelyet elfogadtak és belépési engedélyt kaptak.
Az Európai Bizottság szerint ez az eljárás nem felel meg az EU 2013-as nemzetközi védelemről szóló irányelvének, amely előírja, hogy a menedékkérelmeket a tagállamok határain is be lehessen nyújtani, és ezt nem köthetik semmilyen „adminisztratív alakisághoz”.
Az akkori ítélet lényegében azt mondta ki, hogy a menekültkérelmeket Magyarország határán is be lehessen nyújtani, azok elbírálása – tehát a befogadás vagy az elutasítás – megállapításánál kötelezettséget nem állapított meg.
Fontos kiemelni, hogy Az Európai Bíróság 2020 decemberében hozott, jogerőre emelkedett ítéletének végrehajtásának elmaradása miatt indított újabb pert az Európai Bizottság.
Az EUB most megállapította, hogy Magyarország nem hozta meg a szükséges intézkedéseket a 2020-as ítéletnek való megfeleléshez a menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférés, a menedékkérők azon joga, hogy a fellebbezésükről szóló jogerős döntésig Magyarországon maradjanak, valamint a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kitoloncolása tekintetében. A tegnapi ítélet szerint ezzel Magyarország szándékosan kijátszotta az EU közös menekültügyi politikáját és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kitoloncolására vonatkozó szabályokat, megsértve ezzel a lojális együttműködés elvét.
Az Európai Unió Bírósága a 200 millió eurós átalányösszegen felül az ítéletben foglaltak teljesítésével való késedelem minden egyes napjára 1 millió euró napi bírság megfizetésére kötelezte Magyarországot. A napi bírság 900 000 euró a menekültügyi eljárásokkal kapcsolatos jogsértések esetében, és 100 000 euró az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésével kapcsolatos jogsértések esetében.
A csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is kijelentette, hogy elfogadhatatlannak tartják az ítéletet és nem fizetik ki a büntetést. Orbán Viktor miniszterelnök szokásos péntek reggeli rádióinterjújában pedig azt mondta,
Töröm a fejem, hogy hogyan oldjuk meg úgy a bírság fizetését, hogy ez nekik jobban fájjon, mint nekünk.
A két politikus azt ígérte, hogy minden eszközt felhasználnak, hogy a döntést ne kelljen végrehajtani, mert szerintük a magyarok nem támogatják a migrációt.
Milyen lehetőségek vannak, hogy „jobban fájjon Brüsszelnek”?
A magyar kormány nincs egyszerű helyzetben az ügyben, mert a Portfolio megkeresésére megerősítette az Európai Unió Bíróság, hogy ezen a fórumon már nem maradt jogorvoslati lehetőség.
Az ítélet ebben a szakaszban jogerős, ezért nem támadható meg. A Bíróság szerepe ebben az eljárásban a tagállami mulasztások értékelésével és a bírság kiszabásával ezen a ponton véget ért.
Az Európai Bizottság több ízben is reagált, pénteki közleményükben kiemelték, hogy egyes sajtóértelmezésekkel szemben az Európai Unió Bíróságának június 13-i ítélete nem kötelezi Magyarországot sem illegális migránsok befogadására, sem az ország jogszerű határvédelmi intézkedéseinek feladására.
A brüsszeli testület a bírsággal kapcsolatos kérdésekre csütörtökön úgy reagált, hogy
úgy járunk el, hogy bizonyos intervallumokat határozunk meg, amelyekre fizetési felszólításokat küldünk. Ez lehet 30 naponként, de lehet 45 naponként is. A Bizottság feladata, hogy meghatározza ezeket az időközöket, mert itt napi egymillió euróról van szó. [...] Ha pedig a fizetés nem történik meg, akkor a Bizottság az úgynevezett beszámítási eljáráshoz folyamodik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az érintett összeget levonjuk az érintett országnak a költségvetésbe történő következő átutalásból
Magyarország tehát nem tudja kivonni magát a fizetés alól, amennyiben megtenné, akkor az uniós támogatások folyósításából vonják le a büntetés összegét, valamint a napi bírságot, amit 30-40 millió eurós összegekben tömbösíthetnek, egy év alatt pedig mintegy 145 milliárd forintot jelentene.
Ha a kormány úgy döntött, hogy nem fizet, akkor a Bizottság egyetemesen is levonhatja a 200 millió eurós bírságot és azután hozzáadódó tételt mindent Magyarországnak folyósított uniós transzfernél, de dönthetnek úgyis, hogy az érintett menekültügyi támogatásoknál kezdik el a levonást. Utóbbi részben egy diplomatikus lépés lenne, a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból járó támogatásokat ugyanis már felfüggesztették az alapjogi charta megsértése miatt, itt mintegy 100 millió euróhoz amúgy sem fér hozzá a magyar költségvetés a menekültügyi törvényről szóló vita rendezésééig. Ennek keretét túllépve akár az összes kifizetést is blokkolhatják.
A magyar kormány számára két lehetőség van: bár a mostani ügy precedens nélküli, mert a lojalitás és együttműködés elvének megsértéséről van szó, de Lengyelország már kapott hasonló napi pénzbírságot a Turówban lévő szénbányák környezetszennyezési ügye miatt 2021-ben.
Akkor az előző, Mateusz Morawiecki-féle kormány még azzal is megpróbálkozott, hogy nem fizeti be Lengyelország kötelező hozzájárulását az uniós költségvetéshez, azonban végül ezt nem tették meg.
Brüsszelben viszont levonták a 68,5 millió eurónyi büntetést a lengyeleknek járó EU-támogatásokból – amelyek kifizetése a jogállamisági viták miatt amúgy is állt –, valamint Varsó fizetett 45 millió eurónyi kártérítést a pert kezdeményező Csehországnak az országot ért káros hatások ellentételezéseként. Végül a turówi bányák engedélyeit is átírta a Morawiecki-kormány, valamint a szénkitermelés fokozatos leállítására is tervet dolgozott ki.
Az uniós költségvetéshez való magyar tételek kifizetése egyébként sem lenne járható út, mert a Portfolio-nak nyilatkozó uniós források szerint
ezt elvonhatja az Európai Bizottság, de az elmaradt utalással megint csak csökkenthetik a Brüsszeltől a magyar költségvetésnek járó kohéziós források transzfereit.
Egy másik lehetőséget kormányközeli forrásoktól hallottunk, miszerint a magyar kabinet fontolóra veheti, hogy eljárást kezdeményez a határvédelmi kiadások uniós ellentételezésére. A kormány azt állítja, hogy 650-700 milliárdot fordított az EU külső határainak megvédésére, amelyet eddig csak 45 milliárd forinttal finanszírozott meg az uniós költségvetés. Mivel 2015 óta többször is követelte a tételek kifizetését az Orbán-kabinet, a Bizottság pedig ezt az összeget soha nem tartotta megalapozottnak, nem valószínű, hogy engednék az összegek szembeállítását.
Jogi, politikai arcvesztés nélküli lehetőséget az jelenthet a nekünk nyilatkozó brüsszeli tisztviselők szerint, ha a magyar kormány átülteti a jogrendbe az idén áprilisban elfogadott, nagyon felvizezett migrációs paktumot. Ennek egyik fő eleme a határeljárások bevezetése, melynek keretében a valószínűleg alaptalan menedékkérelmeket a határon vizsgálnák meg – vagy az EU-n kívüli partnerországokban folytatnák le az eljárást –, és a kérelmezők a procedúra végéig nem léphetnének be az adott országba. Emellett a paktum a tagállamok közötti szolidaritást is előírja, például 30 ezer menedékkérő szétosztásával a leterhelt országok megsegítésére, amelyet viszont pénzbefizetésekkel lehet kompenzálni, ha egy ország nem akar senkit sem fogadni.
A magyar kormány végig és az elfogadása után is ellenezte a migrációs paktumot, különösen a menedékkérők kötelező szétosztását és a határeljárásokkal kapcsolatos rendelkezéseket. Magyarország álláspontja szerint a javasolt rendszer nem nyújt megfelelő eszközöket a határvédelemre, és nem teszi lehetővé a kérelmezők alapos előzetes vizsgálatát a belépés előtt. Orbán Viktor kormánya szerint a jelenlegi szabályozás is túl nagy terhet ró az országra, és az új paktum tovább rontana a helyzeten.
Viszont a szabályozás szigorú, bizonyos mozgásteret ad a határvédelem területén a tagállamoknak – például az őrizeti lehetőségeknél –, így a magyar kormány találhat olyan megoldást, amellyel átültetheti azt a jogrendjébe. Ha ezt megteszi, akkor azzal a további napi bírságfizetést megúszhatja.
Egyelőre azonban nem tudni, hogy a kormány milyen lépéseket tehet, vagy milyen tárgyalási stratégiával készül az ügy folytatásában.
Címlapkép forrása: EU
