Míg az EU jelentései gyakran az építőipari fenntarthatóságra összpontosítanak, ritkán foglalkoznak az ágazat versenyképességével. Mit gondol, hogyan válhat versenyképesebbé az építőipar?
Az építőipar versenyképessége különböző perspektívákból szemlélhető.
Nemcsak arról van szó, hogy képesek legyünk globálisan versenyezni, ami ezen a területen mindig korlátozott, hanem a termelékenység növelése is fontos – ami a versenyképesség kulcsfontosságú hajtóereje.
Történelmileg az építőipari termelékenység stagnált, különösen Európában és az Egyesült Államokban, ellentétben más iparágakkal, ahol a termelékenység évtizedek óta folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Ha megnézed az adatokat,
ez a stagnálás különösen szembetűnő 10, 20 vagy 50 éves időtávlatban.
Még a kis mértékű éves termelékenységjavulás is hatalmas különbséget okozhat. Ezzel szemben az építőipar stagnált, ami jelentős javulási lehetőségeket teremt.
Néha úgy tűnik, hogy az építőipar elérte a platót – laikusként a beton különböző formákban való öntése tűnik a lényegének. Van tér a fejlődésre? Hogyan látja a modernizáció szerepét az iparág átalakításában?
Az alapvető építési folyamat nem sokat változott. Bár az anyagokban voltak jelentős innovációk – például a hármas üvegezésű ablakok, amelyek felváltották az egyrétegűeket –, az épületek összeállítása továbbra is rendkívül hagyományos maradt. Felállítasz egy darut, téglát rakosgatsz, vagy prefab paneleket telepítesz, ablakokat helyezel be, és így tovább. Alapvetően ugyanaz, mint évtizedekkel ezelőtt.
Ha ezt összehasonlítjuk más iparágakkal, mint az autóipar vagy a repülőgépipar, ott a termelékenységi forradalom a standardizált tervek és a tömeggyártás alkalmazásából indult. Ahelyett, hogy egy autót vagy repülőgépet készítenének egyesével, milliókat gyártanak változtatásokkal, ami lehetővé teszi a méretgazdaságosságot, az automatizálást és az optimalizálást. Az építőiparban ez az elmozdulás a termékesítés és az iparosítás felé még nem indult el. Hatalmas potenciál rejlik ebben az irányban, ha az iparág elindulna ezen az úton.
Kelet-Európában régen jelentős mértékben támaszkodtunk a prefabrikált panelházakra, előre gyártott elemeket használtunk az épületek gyors felhúzásához. Azonban ez a megközelítés mintha kiment volna a divatból. Azért hagyták el, mert nem volt költséghatékony?
A prefabrikáció valójában nagyon gyors megoldás volt és költséghatékony is. Kulcsszerepet játszott a háború utáni újjáépítésben, lehetővé téve a gyors építkezéseket. Azonban sokat kritizálták a technológiát, ami inkább az esztétikai minőségre és az életszínvonalra vonatkozott.
Bár megértem ezeket az aggodalmakat, a modern moduláris építés jelentősen fejlődött.
A mai technikák magas fokú testreszabhatóságot és kiváló építési szabványokat tesznek lehetővé, mind a funkcionalitás, mind a dizájn tekintetében.
Ez már nem csupán az régi prefabrikált modell megismétléséről szól, hanem több lépést előre lépve – teljes szobák vagy akár nagyobb modulok előállításáról a helyszínen történő gyors összeszereléshez.
Sok gazdasági jelentés, például az EU fenntarthatósággal kapcsolatos tanulmányai, folyamatosan hangsúlyozzák az innovációt, de ritkán részletezik, hogyan kellene innoválni. Jellemzően most a varázsszó a mesterséges intelligencia. Az építőipar alkalmazhat olyan forradalmi megoldásokat, mint amilyenek a gyógyszeriparban vagy az informatikában történtek?
Természetesen, bár az építőipar az innováció és a kutatás-fejlesztés terén sokkal alacsonyabb szinten áll. Ez az egyik legkevésbé digitalizált szektor – amikor legutóbb mértük, még az agráriumnál is kevésbé volt digitalizált.
A digitalizáció jelentős termelékenységnövekedést eredményezhet. Például az épületinformáció-modellezés (BIM) lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy digitálisan tervezzék meg a projekteket, rendkívüli precizitással. Ahelyett, hogy részletes építészeti terveket készítenének és helyszíni mérnöki problémákat oldanának meg, a BIM lehetővé teszi a virtuális összeszerelést, a hibák felfedezését és a pontos tervezést még az építkezés előtt.
Ha ezt moduláris gyártással kombinálják, forradalmasíthatja az építési logisztikát, csökkentve a hibákat és hatékonysági Problémákat.
A versenyképesség és az innováció hiánya az építőiparban globális problémát jelent, vagy inkább Európára és az Egyesült Államokra jellemző?
Vegyes a kép: Európa és az Egyesült Államok történelmileg produktívabbak voltak az építőiparban a gépek magasabb fokú használata és jobb szervezés révén, de a termelékenység évtizedek óta stagnál. A feltörekvő piacokon javul az építőipari termelékenység, de gyakran nagyon alacsony kiindulási szintről.
Japán érdekes példát kínál: Ők jelentősen iparosították az építkezéseket, mivel földrengésálló épületekre volt szükségük.
Szaúd-Arábiában iparosított technikákat alkalmaznak nagy léptékű projektekhez, mint például a NEOM. Hasonlóan, olyan országok, mint az Egyesült Királyság, Ausztrália és Szingapúr kísérleteznek a moduláris és 3D térfogati építéssel, bár kihívásokkal szembesülnek ezek hatékony skálázásában.
Az építőipari innovációs befektetésekről szóló statisztikai adatok nehezen hozzáférhetők. A legtöbb adat csak az ingatlanépítés költségeit követi nyomon. Mennyit fektetnek ténylegesen a versenyképességbe és a termelékenységbe ezen a területen?
Ez valóban kihívás. A legtöbb építőipari befektetési adat a gépekre vagy ingatlanokra költött tőkét mutatja, de a tényleges kutatás-fejlesztési befektetés nagyon alacsony. Sok építőipari vezérigazgató alkalmaz egy "tőkementes" stratégiát, minimalizálva a fix eszközöket, hogy rugalmasak maradjanak ebben az erősen ciklikus iparágban.
Ironikus módon, ha figyelembe vesszük az egyes projektek mérnöki költségeit, azt mondhatnánk, hogy az építési költségek 20%-a lényegében R&D – de ez töredezett és projekt-specifikus. Ha ezeket az erőforrásokat egyesítenénk a standardizált tervek és moduláris rendszerek fejlesztésére, az átalakíthatná az iparágat.
Tíz-tizenöt évvel ezelőtt nagy lelkesedés övezte a 3D nyomtatást az építőiparban. Vajon igazolta a hype-ot?
A 3D nyomtatásnak van helye az építőiparban, különösen a testreszabás terén, de nem egy olcsó vagy hatékony technológia. A nagy léptékű termelékenységi javulásokhoz más megközelítések – mint az iparosítás és a moduláris építés – ígéretesebbek.
Míg a 3D nyomtatás kiegészítheti ezeket, valószínűleg nem fog domináns módszerré válni a közeljövőben.
Címlapkép forrása: Mckinsey Global Institute
A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.
