A kutatás több mint 900 európai várost vizsgált, négy csoportba osztva őket népsűrűség és zöldterületek alapján. Az eredmények szerint
a sűrűbben lakott városokban élők egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátása akár 50%-kal alacsonyabb lehet, mint a ritkábban lakott területeken élőké.
Ennek oka többek között az egylakásos családi házak magasabb energiafogyasztása és az autóhasználat gyakoribb volta a kevésbé sűrűn lakott területeken. Ugyanakkor a tanulmány rámutat, hogy a legsűrűbb városokban rosszabb a levegőminőség, magasabb a halálozási arány és erősebb a hőszigethatás. A kutatók megállapították, hogy a legtömörebb városokban több mint kétszer akkora volt a forgalom, és jelentősen magasabb volt a nitrogén-dioxid koncentrációja, mint az alacsony sűrűségű városokban.
Sasha Khomenko, a tanulmány társszerzője így fogalmazott:
A kompakt városok rosszabbul teljesítenek a környezet [a lakosok számára], de jobbak a fenntarthatóság szempontjából. Gondolnunk kell azokra a pozitív dolgokra, amelyeket a kompakt városok nyújtanak nekünk, és meg kell tartanunk ezeket. Aztán pedig eltávolítani a nem túl jó dolgokat, mint például a közlekedés.
A kutatók szerint az optimális lakósűrűség 45 és 175 lakás/hektár között van. Ez a tartomány lehetővé teszi, hogy a kényelmi létesítmények elég közel legyenek egymáshoz, miközben a természetes fénynek és a zöldterületeknek is marad hely.
A tanulmány szerzői olyan intézkedéseket javasolnak, mint az autómentes utcák vagy a kis forgalmú városrészek kialakítása. Khomenko szerint
sok nagy sűrűségű európai város "átmeneti fázisban" van, ahol sikerül maximalizálni a szolgáltatásokhoz való hozzáférést és minimalizálni a szén-dioxid-kibocsátást, de lemaradásban vannak az élhetőségi problémák kezelésében.
Címlapkép forrása: Shutterstock
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
